Lehet elítélsz, de a gyermekeim testi épségéért tettem

"Lehet elítélsz, de a gyermekeim testi épségéért tettem..."
Egy Nyílt levelet osztanék meg veletek...

Nyílt levél az anyáknak és apáknak.

Most olyat írnék, ami lehet sokatokat felháborít, de vállalom a véleményem.
Sorra olvasom a gyerek hám, vagy ahogy nevezik sokan, pórázról alkotott felháborodást.
Igen! Én használtam.
Mikor Niki kettő, Kristóf egy éves volt, a bevásárlást és az ügyeimet így intéztem.
A tömött piacon, a boltban, a postán, az úton, mindenhol...
A férjem dolgozott, ahogy az anyukám is. Az apukám a harmadik gerinc műtétjéből otthon lábadozott.
Senki nem tudott nekem segíteni, bár nem is vártam el.

A gyerekekkel kénytelen voltam másfél kilométert gyalogolni oda, és másfél kilométert vissza, ha el kellett valamit intéznem.

Akkor (15 évvel ezelőtt) nem járt alacsony padlós busz, s mivel nincs jogosítványom (de, ha lett is volna, sem volt autónk) így kénytelen kelletlen nem volt más választásom.
Zombiként, kialvatlanul tizennégy kilót fogytam egy hónap alatt... Meg kellett oldanom, ha nem akartunk éhen halni, és várni a jó szerencsét.
Először testvér babakocsink volt, amit nem tudtam hóban tolni, mert megakadt a súlytól a kereke, és errefelé "tisztes polgárok" révén a hólapátot nem nagyon ismerték. (a babakocsi önmagában 14 kiló, Niki akkor 15, Kristóf 12 kiló volt)
Megpróbáltuk testvérfellépővel, de a kis erőszakos, izgő-mozgó két éves Nikim végig sétálni akarta az utat, így a testvér fellépő csak felesleges plusz súly volt.
Majd a babaturiban ajánlották a hámot, vagy, ha jobban tetszik pórázt, mikor látták többször is, hogy nem egyszerű így közlekednem akár heti két- három alkalommal.
Döntöttem, megvettem.
Onnantól kezdve Nikim a babakocsi mellett "pórázon" jött velem és az öccsével.
Soha, egyetlen egyszer sem kellett rászólnom, nem is jutott eszébe, hogy el távolodjon, vagy ne fogja a babakocsit ettől függetlenül.

A két éves gyerek hiába jól nevelt, hiába szófogadó,  csak egyszer kell rosszul cselekednie, a zombi anyának akinek már ereje se nagyon van, csak egyszer kell hibáznia, hogy nem figyel és megtörténik a baj!

Tudjátok, én pontosan ettől óvtam meg a gyerekeimet, a testi épségét, a saját lelkemet, vagy ahogy sokan nevezitek a kényelmemet oldottam meg, de ez nem igaz! Nem volt így sem kényelmes...
Bátran lehet ezért engem elítélni, megvetni vagy leszólni és inkább elviselem a bántó/lekezelő megjegyzéseket, ám a hiba lehetősége és a tragédia kizárva.
Bár aki nem járt az én cipőmben a nap 24 órájában, aki nem az én életemet élte, az ne alkosson lekezelő/megvető véleményt...

Hölgyeim és Uraim!
Lehet utánam csinálni, és akinek ez megy póráz nélkül arra én is felnézek.
Köszönöm, hogy elolvastad, illethetsz kritikával, mert el tudom viselni, de tudom, hogy jól döntöttem akkor 15 évvel ezelőtt, hiszen van egy 16 és egy 15 éves egészséges, értelmes gyerekem akik épségben vannak a mai napig.

Egy anya

 Nyíltan a babahámról. Úgy érzem, kell erről beszélni. 

Én is használtam a kisfiammal. Nem folyamatosan, de az ember lányának ugye két keze van, két válla van.. s ha azok szatyrokkal vannak tele.. és a gyerek pedig szaladgálna..
Én azt mondtam PukiKapitányomnak:
"Most te vigyázol anyára, nehogy elveszejtsük egymást a tömegben." (az úton stb)
Elfogadta.
Ma már van olyan, hogy felajánlom neki, ha nem tud szépen mellettem jönni, hiszen már lassan négy éves, hogy ráadhatom a babahámot. Persze, azonnal ügyes nagyfiúvá érik fél pillanat alatt.. aztán jót nevetünk együtt! :)

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay