Valóban ennyi volna a boldogság titka?
Adventi kalendárium. Most az újrahasznosítás jegyében. Nagyon aranyos kis városka lett néhány dobozból, és tojástartóból.
Jah, egy hete csak a hajmosásra gondolok.. Mindig meg-megállva..
Mindig azt mondom, ki kell élvezni a pillanatot, mert a "most" lesz a múlt, amire emlékezni fogunk, míg élünk. Ez így is van...
Egyszerű letisztult, és egyben cuki, de a legjobb ebben az őszi kopogtatóban az, hogy bárki elkészítheti, akár egy gyerek, egy antikreativ vagy akár te is...
A Dorami olyan egyedi ékszerek, melyek egy egész kis csodás világot rejtenek üveglencsékbe zárva.
Két napja csak esik, csak esik...
Nekem már elegem van belőle, utálok bőrig ázni, hideg van vacogok..
A boltba menés is nyűg, az ablakon kinézni csalódás, kin-keserves az egész.. Szenvedek no.
Ez most nem szokványos „Így neveld a gyermeked” – amúgy nem osztom az észt poszt..
Inkább rólam szól (talán mondhatni rólunk nőkről).
PukiKapitánnyal mi mindent megbeszélünk.
Igyekszem nem felületes lenni, vagy elsiklani dolgok felett, hiszen egy ilyen hatalmas elme csöpp kis embereke ( 3 és fél éves), minden után megkapó ártatlansággal érdeklődik.
Kezdem az elején, és rövid leszek. Apukám kérdi a twlwfonba mindig, ha be nem áll a szám (mint általában)... "Duracell fiam?"
Kb egy hónapja gyűjtjük a gesztenyét. Igen, jól olvasod egy hónapja. :)
Van az úgy, hogy dekorálnál, de amit látsz itt - ott - amott.. háát sokszor baromira nem pénztárca kímélő, s ez lelombozhatja az embert.
Cölöpök lettünk! Van kérem saját házi jóga fotónk.
Igen, azt hiszem öregszem! Ma van a Pom. Szülinapom.
Egyre többször kapom magam azon, hogy nosztalgiázok.
Milyen jó volt régen ez az amaz, aztán emlékek törnek fel.
Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.