Nevelés ásványvízzel? Avagy mit tettem a nyár végén...

 

 

Nem vagyok az agresszió híve, a terrorizálásé sem.. 

Elmesélem, mert talán ebből sokan okulhatnak, szerencsére nem a kárunkból..

Nos, nekünk nincs (gyerek)póráz, de futni sem tudok, kb. 22 éve bokaszalag nyúlás, és 10 éve bokatörés, műtét kilátásban, ha újra előfordul ficam, fordult már elő, de műtétre nincs időm..

PukiKapitány az egyik bokasérülésemet látta és "ápolt" is, ez biztos sokat nyomott a szót-fogadás terén Eddig.

DE annak ellenére, hogy tudja mindig itt mellettem, úttestnél megvár, anya körbenéz és csak utána mehetünk át, ha motorral is van.

  

Volt egy (kiugró) esetünk:

Pont az elrohanásos, utánaszóltam - semmi, ráüvöltöttem - semmi (mentség, nem mentség a barátja rohanhat, futhat.. ő meg gondolta, miért is ne..)
Üvöltök semmi reakció. Nagy nehezen utolértem, futva (imádkoztam nehogy kimenjen a bokám, mert akkor két hétig járni sem tudok majd..) Az utak a kertes-házas részünkön felbontva két hete, ergo: türelmetlen, idegbeteg autósok.

Hazarángattam, nem törődve sokat "anyukabarátnőmmel" és gyerek barátjával. Beértünk a kapunkon. Hiszti a javából: ő hazakíséri barátját. Leguggoltam:
- Oké, de akkor szót-fogadsz? - csak hiszti válasz.. ez úgy 10x ismétlődött. Előkaptam a flakonját (0.5 l-es és 27 fok volt kora este) mondom,
- ha nem hagyod abba, ezt rád locsolom!

Semmi értelmes reakció a gyerektől. Hát nincs mit tenni - gondoltam - két részletben rálocsoltam. Bezavartam a ház ajtajához (nagyon szigorú voltam vele), elköszöntem elképedt barátainktól.

" ... No, megtört szerencsétlen...."

Pelusig vizes lett a gyerek, lerángattam a ruháit (közben annyira sajnáltam, olyan kicsi, butus), beállítottam a kádba és zuhany a fejére, arcára és mindenére. Elzárom a zuhanyt, még mindig hiszti van - ekkor (elgurult a tablettám) kieresztettem a hangom. A legrosszabbat kapta: fojtott hangon üvöltés. No, megtört szerencsétlen: és sírt igazi könnyekkel, mert tudom: megértette, mi a baj.
- Egázol ató- hajtogatta - ne haradudó, megbocsátó anuszika, dága anuszika.
Annyira sajnáltam őt, vele sírtam, mondtam neki:
- Mivé leszek, ha neked bajod történik? Mit csinálok? Nekem csak TE és APA vagytok 

" ... nem akarom egy balesetben elveszíteni a gyerekem... "

Elmagyaráztam neki, nem nem gázol el autó HA fogod anyu kezét.

A fenti esetig motorral, rollerrel vagy futkározva nem is volt semmi baj.

Ez kb másfél hónapja történt. Azóta magyaráz útközben és mondogatja mit nem szabad és miért nem szabad.

Lehet lelki sérülést okoztam a gyerekemnek, nem tudom, de per pillanat nem is érdekel. Egy valami a lényeg számomra most: NEM SZALAD EL, MEGÁLL A JÁRDA SZÉLÉN, Szót fogad..
Meg is kaptam "anyukabarátnőmtől":
- Nem tudsz kezesbárányt csinálni a gyerekedből
- Nem, nem is akarom azt, bontsa le a házat, püföljön más gyerekeket, DE amikor rászólok, kezesbárányként hagyja abba, mert tudnia kell, azért teszem, mert gond lesz, baj van.. - válaszoltam

 

Lehet kövezni, lehet lenézni, lehet hitetlenkedni, lehet sajnálni a gyerekem...

Mindenkinek jogában áll..

DE egy biztos: én nem akarom egy balesetben elveszíteni a gyerekem.

(Lehet túlreagálom, de engem majdnem elütött egy motoros gyermekként)

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay