Öregszem, vagy mi van velem???

Egyre többször kapom magam azon, hogy nosztalgiázok.
Milyen jó volt régen ez az amaz, aztán emlékek törnek fel.

Néha még meg is könnyezem azt a kislányt, aki Anyu haját fonhatta..
Szegény Édesanyám, sokszor alig bírta kibogozni az aznapi közel sem a Hajas szalonban készült frizuráját. Megesett, hogy csak befőttes gumit találtam.. néhol tupíroztam.. Volt türelme azért rendesen Anyunak. :)

Pont ilyenen gyakorlatoztam:

Ma már az én kisfiam fésüli a hajam, és mondja "hátálmas", meg "fizujázd djága anucikám!", azaz fogjam már össze, mert a hócipője megtelt a seggig érő hajammal, úgy 10 percig.. aztán elölről: "megnézőm én hajad!"

Vagy éppen sokszor itt van a fejemben a látkép Apu nyakából azon a bizonyos UFO-s előadáson, és az érzés a szívemben. Ezen is pityegek sokszor. (most is) :)

Akkor ott a várépítő, minden fellazult alkatrész az enyém volt.. A Nővérem és Bátyám a T és L alakokat sosem adták nekem. Építs már várat csak egyenes falakból! Ablakok nélkül, kapuról meg ne is álmodj, legkisebb! :)
Mára ez mosolyt csal az arcomra, de akkor sírtam, bénáztam az egyenes ablaktalan falakkal.. Akkor még nem tudtam, mennyire hiányozni fog ez felnőttként.
Vagy a homokozó a Bátyámmal.. húú mennyit harcoltunk!! :)
És Nagykovácsi a Piros Házikó a cseresznye fák - azóta sem ettem olyan édes cseresznyét!

Ma már ilyen várépítő sincsen.. Nekünk annyi volt, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni vele!!! :D

Vagy Babuci amit Anyu varrt. Mennyi beszélgettem Babucival, elmondtam neki mi volt az oviban, és Macika, mindig jött velem az oviba.. Erről írok is majd egy bejegyzést külön, Macika megérdemel ennyit, és Pista bácsi az első igaz szerelmem is. :)

Milyen sok ételt főztem a babáimnak. És nem válogattak, mindent mindig megettek. :D

Vagy Lucifer, a kutyánk (fekete Palotapincsi)! :D

Nem tudom, hogy nekem volt túl szép gyerekkorom? Vagy öregszem? Netán keressek fel egy dilidokit??? :D 

Normális ez a nosztalgia? Bármit csinálok, eszembe jut minden illat, minden íz gyerekkoromból. :)

És gyakran az az érzés kerít hatalmába, hogy örüljek, legyek boldog, mert ez az idő sosem jön már vissza.. :)

Valahol örülök is ennek.
Nagyon.
Mert látom az árnyékomban labdázni azt a kislányt aki valaha voltam, aki még most is ott lakik bennem, és hangosan csattan fel nevetése.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay

Kép: pixabay.com, netturkáló, és vatera