Mostanában kissé beteg voltam! Túlcsordultan hulla..
No ne arra gondoljatok, valami csillagközi "lávli" érzelgős túlcsordulásban szenvedem. Neeem. Egyszerűen orrilag voltam túlcsordult.
Megfáztam, mint hülye gyerek az esőn. Ha belegondolsz, ebben semmi romantika nincsen... Ó, némi "lávli" feeling sem. Még beleszámítva azt is, hogy non-stop el csöppentem.. :D
És igen, a hülye gyerek, megfázik az esőn! Ér a kövezés, mert van hülye gyerek! Speckó, én az voltam. Nem szégyen ez, inkább érdem, hogy hülye gyerekből kevésbé hülye felnőtt lettem. Mondjuk ezt döntse el mindenki maga, hogy mennyire lettem kevésbé hülye, vagy felnőtt.. :D
És mondjuk, ha a hülye gyerek kint áll az esőn = meg is fázik!
Történt egy csodás nyári napon, úgy 6-7 éves lettem. Zsenge szépségű leány gyermek ideál. Pontosabban: az a gyermek aki ide áll, aztán meg oda áll... :)
Nagykovácsi gyönyörű táján állt egy pici piros házikó -és még mellette úgy kb 2-300, de ez mellékes. Lényeges kiemelendő momentum a PIROS. Mama dilije volt a bugyingó piros - mi így hívtuk a testvéreimmel, piros varrógép állvány, piros virágtartók, piros edények, piros pettyes bögrék, piros nyelű merőkanalak, piros terítők és bútorkárpitok, nem vicc még a tapétán is piros bársony motívumok.. Piros Wartburg - szegény papám, szerintem kb. egy darab piros Wartburg lehetett kicsiny hazánkba, az is persze mamáé. Basszus, lehet Piroska házában nyaraltunk évekig??? Hogy ez eddig nem esett le!!!! :D
Szóval pici piros házikó kertjében állt pici piros Wartburg és én a leány gyermek ideál. Sütött a nap, dögledeztek a verebek is repkedés helyett, még a hangyák is izzadtak. Aztán egyszeriben olyan viharos széllel jött egy jókora adag eső, hogy mindent kapkodtunk befelé, napernyőket, játékokat, fűnyírókat mindent! Mármint a többiek kapkodtak a bátyám, a nővérem, papa és mama, de még a kutya is, kivéve én. Én ott álltam az esőn, ekkor váltottam leány gyermek ideálból, hülye gyerekké... álltam, álltam, mert jólesett.. :)
Igazából azért álltam ott, mert egy enyhén törpe gyerek voltam -év vesztesként utolsó előtti a tornasorban? Tök ciki!!!- és gondoltam, megnövök az esőtől. Anyu hibája ez is. Mármint minden az ő hibája: Tőle örököltem a magasságom, és ő mesélte a gombás mesét (A három kiscica c. könyvből - imádtam). Margó szélén megjegyezném, hogy tőle örököltem a hatalmas mellméretem is - javítva ezzel a többi hibáját, egálba kerültünk. Aputól meg a bajszom örököltem - de ez egy másik történet.. :)
Alapjaiban véve egészen okos voltam. Tudtam, a gomba megnő az esőn. Mondjuk azért 6-7 évesen rájöhettem volna, hogy nem gombából vagyok. Bár anyukám sokszor kérdezte: "bolondgombát ettél?" :)
Én akkor úgy, de úgy megfáztam. A mama megtiltotta, hogy elmondjuk anyunak vagy apunak. Mindenki hallgatott mint a sír, a mai napig, de én megtörtem a hallgatást.
Két napig lázas voltam, és folyt az orrom. A papa hozott gyógyszert és lázcsillapítót Hűvösvölgyből. Azt már gondolom mondanom sem kell, hogy kánikula lett, és a hőség kimondottan fincsi volt lázasan. Mire anyuék jöttek értünk kutya bajom sem volt. Eb csont hamar beforr. :)
Azért így anyaként vannak sejtéseim, hogy a mama miért tartatta velünk titokban a megfázásom.
És gondolom sejtitek, hogy egy centit sem befolyásolta pozitív irányba a magasságomat az eső... :)
Mentségemre szóljon, most pusztán megfáztam, és nem az esőn álltam előre megfontolt növekedési szándékkal. Igazából kéne fokhagymát ennem mézzel, és kutya bajom se volna. Utálom a mézet! (ennyit a felnövésemről..) :)
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése