2015. május 30., szombat

Egy bombázó panaszai, avagy az élet fenékig tanga?

 


A lényeg az, hogy mindig szem előtt tartsuk a fontos dolgokat. Nos, a tényállás a következő:


Van egy- két fontos dolog az életemben, mint példának okáért a virág locsolás. Hogy én ezt ne felejtsem el, a hajamba tűzök egy "nejlon" szalagot, s azon egy picike kis papírcetli "Pam, a virágokat locsold meg!" felirattal.
És nem felejtem el, mert a szó szoros értelemben véve a szemem előtt lebeg! A jó a "nejlon" szalagocskában az, hogy hátra is tudom lendíteni egy olyan igazi "Pumélla Anderzenes" mozdulattal.
Így már igazán nem ciki, mert a szőke nő szimbólumát a mai igen összetetten antikultúrális társadalmunkban nem rombolom le, ezt ugyanis még sem engedhetem meg magamnak!

Szóval, szaladgálok a tengerparton, a 160-as valódi nőies kisugárzást kölcsönző mellbőségemmel -és itt megjegyzendő, milyen jó, hogy nincsenek lengőbordáim: ezáltal nagyobb lengési tér a didiknek és karcsúbb derék a derék fürdőzőknek- és feszül rajtam a vörös "vízi-mentős" fürdőrucim, falatnyi mellrésszel.

Nos hölgyeim és uraim, a falatnyi mellrésznek külön jelentősége van. Kérem, határozottan komoly szerepe van! Mert kérem, én magamtól soha ilyen erkölcstelen rongyot nem húznék magamra, a rendező külön kérése volt!
Én csak és kizárólag a természetesség híve vagyok. Ezért is fogadtam el a "Pléhboj" magazin felkérését. Tiszta szaffari volt! Olyan cuki a víziló! És annak a hátán meztelenül ülni! Hát nem tök cuki? És a zsiráf kaka is olyan magabiztos kisugárzást adott a művészi aktfotóimnak!

Jó, most akkor a rendező kérésére kellett azt a tangásított alig cicitakarós fürdőrucikát felhúznom… Tangás kérem, mert haladni kell a korral… És én haladok: Botoksz, koksz, heroin, és szilikon minden mennyiségben. Mert a szilikon jó és egészséges- mondogatja mindig a kebel-barátném! Hogy ő milyen kis nyuszó-muszó!
Szóval a történettől nem szokásom elkanyarodni… A fontos dolgok a szemem előtt lebegnek!


Futok lengve bordák nélkül, botokszolt rezzenéstelen merev csodás arccal a homokban- mellékesen- a bimbók már a kamerás szemeit kinyomták. A hajamba egyszer csak egy tengerparti - nem olyan bulizós parti- szellő belé kapott.
És itt időznék egy kicsit ennél a pontnál: frissen vart, orosz árva gyerekek fejéről- minek nekik haj? kérdem én, ők úgy sem szaladgáliznak a tenger partin?- lágy esésű, frissen borzolt, négy évszakot is kibír… Ajánlom mindenkinek, én is a Dévid Bekken feleségétől lestem a dolgot! Cuki az a Vikki lány!
Szóval szaladok a kezemben a piros izés díszletdarabbal, a fentebb már leírt csodás erotikus módon… És a rohadt szellő! Hát nem mindent elk***, mint az a híres jól beszélő srác…, mert a hajamba kapott, a szent hajamba ez nem volt a forgatókönyvben... 
Belém kapott, a hajamba -a rohadék!- és láss csodát a "nejlon" szalagon függő icipici "Posztit"-os cédulám a homlokomba csapódott…


És a rendező leállította a felvételt!
Leállította! Pedig már olyan jól lengedezve futottam, kezemben a győzelmi zászlónak is beillő piros díszlettel- meg nem mondom mi az, de ha szaladgálizok, akkor vigyem magammal- és kész, oda a karrier!
Hiába botoksz, a koksz, a szilikon, a varrt séró- négy évszakos kivitelben!
Csak a Kidrok gyerek maradt.
Azt mondta a rendező, hogy egy ilyen vén k**va nem kell neki. Szenilis picsának nevezett. Az Erika Ejdenagy kapta meg a lengedezős szerepem, még a pici díszletem is elvették, pedig olyan "szekszi" piros volt…


A fontos dolgok?!


Dögöljön meg a virág! :)


 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



 Képek: Pixabay


 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.