Amiből kiderül miben hasonlítok édesapámra..

Apák napja. Nekem ez a nap nagyon sokat jelent. Úgy, ahogyan édesapám is.

Nem, nem egyszerű zengzetes szólamok ezek tőlem. Neeem... Apu, ez a szó, amit úgy érzem olyan ősidőktől kezdve ismerek, mint azt, hogy Anyu. A két személy, akiket mindig szólíthatok. Akik mindig szólíthatnak engem.

Anyák napja csodálatosan szép nap, szokták mondani, ne csak egy nap legyen az anyáké, hanem minden nap. Ugyanezt gondolom az Apák napjáról is.

Hogy miért is?

Mert egy jó apa irányt mutat a lányának a párválasztásban. Sőt segíti őt, abban, hogy felnőhessen a párválasztáshoz. Persze, ehhez partner az anya is, de a tudósok már kimutatták, hogy a nők nagyon magas százalékban az édesapjukról őrzött kép alapján választanak párt maguknak. A férfiak pedig a saját életükbe/saját apaságukba "másolják" a látott apa mintát, hasonlóan viszonyulnak a családhoz, mint azt az apjuktól látták. A régi mondás tehát csak a felét takarja a valóságnak, miszerint: "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!" Hasonló logikával átültetve: "Nézd meg az apját, válaszd a fiát!" :)
És tényleg. (ezt az "és tényleg" szófordulatot a kisfiam is elsajátította már, a "bizony"-nyal egyetemben..)

Szóval, én szerencsés vagyok. mert jó szüleim vannak. Voltak kamaszkori izéim, mint mindenki másnak, ezt ellentételeztem a szuper jó bizonyítványommal mindig,  Budapest egyik legkeményebb általános sulijában, ami aztán kivívta magának, hogy gimnáziumi osztályokat is indíthasson, és érettségiztethessen. Ez azért valljuk be, nem rossz alap.
Most már tudjátok hová tenni kedves Olvasóim a hihetetlenül magas IQ-mat. :) Visszatérve a kamaszkori izékre:

Nem voltam rossz gyerek (bár apu és anyu lehet másképpen emlékszik...), sőt a nővérem és a bátyám "Mintagyereknek" csúfolt. Ezt ne úgy értsd, hogy mint a gyerek.. nem pontosan így: Mintagyerek. A Mintagyerekről bővebben: Jó tanuló; rend van a szobájában, a játékai és a ruhái között; segít a takarításban; később terelgeti a két kistestvérét; nem hivalkodik barátnőkkel és udvarlókkal; mindig időben hazaér; jól nevelt. (Ez utóbbi nem az én érdemem.)
Persze nem mindenben ilyen tökéletes. Pl: nem bírja a kritikát; megfelelés kényszere van; maximalista; rendmániás; gondoskodás mániás, ami a szűkebb környezetének idegrendszerét megsemmisíti; sikerorientált és roppant erőszakos. (Addig nem nyugszik, míg igaza nem lesz, ha nincs, akkor is igaza kell legyen.)

Tehát én mint Mintagyerek (korábbiakban leány gyermek ideál) egészen jól viseltem a szüleim nevelési célzattal záporozó szándékait.
Megjegyzem, kezdem ugyanezen szándékok felismerését észlelni szülői viselkedésemben. :)

Vannak egészen régi emlékeim:

Valami vándor cirkusz járt a kerületükben (Rákoskeresztúron - örökre a szívemben marad e hely) akkora tömeg volt, és én olyan mélynövésű, hogy szinte semmit sem láttam. A két nagyobb testvérem már mindent jól élvezett, én meg kb. az előttem állók "sejhaját" nézhettem mikroszkopikus közelségből.
Ekkor apu lehajolt értem, és a nyakába vett. Hirtelen mindenek felett álltam, végtelennek éreztem a csillagászati vetítést - valami eszement félelmetes UFO-s előadás volt, anyu emlékszem határozottan megtiltotta apunak, hogy elvigyen miket. A csillagokat szinte meg tudtam fogni! Igen, Apu elhozta nekem a csillagokat! Talán ő akkor nem is tudta, de a kezembe adta őket, az enyéméi voltak pár percre, és az emlékeimben örökre. Még ma is emlékszem az érzésre! Sosem feledem el. :D

Aztán a következő is mélyen belém rögzült:

Sokáig három gyermekes család voltunk. Azt tudnia kell, minden három gyermekben gondolkozó szülő párosnak, hogy a háromból egy mindig ki van közösítve. Vagy a legnagyobb a felesleges (ez ritkább, mert ő menő, nagy, ő diktál), vagy a legkisebb. (ez a leggyakoribb) Történt egy nyári meleg napon, hogy a legkisebb (lásd: én) ki lettem közösítve. Nem játszottak velem. Már sírtam.
Mit csináljon mást, egy kb négy éves gyerek, ilyen helyzetben? sír = terrorizál, de ettől most tekintsünk el. Szóval tettek rám nagy-ívben a sírós műsort már rég megszokó nagyok. Ekkor apukám, lefeküdt a földre, mondta "Hozd ide, amivel játszani akarsz!" Vittem én indiánt, hercegnőt, lovakat, katonákat! És játszott velem! Patkódobogás, és a hegyről (apu hasa) lezúduló támadásra kész indián sereg, sikoltozó hercegnő, és igazságos cowboy-ok! Élénken él még ma is bennem, szinte hallom. Még gondolatban most is játszom. :D

És igazából Szerelős Papa a legjobb, legmenőbb. Vele aztán lehet babanyelven gügyögnie Pukikapitánynak a telefonba. Nincs az a játék amit együtt ne tudnának együtt megszerelni. Nincs az a bibi amit Szerelős Papa meg ne gyógyítana. Vers is van hozzá. Saját verset talált ki Apukám a gyógyításra. Persze amit Szerelős Papa eszik, azt Pukikapitány is megeszi! (ez az utóbbi idők felfedezése részemről)

Köszönöm APU! Köszönöm, hogy te vagy az Apukám, és a Pukikapitány Szerelős Papája!

És köszönöm az örökséged, amit rám hagytál: a BAJUSZOD! :D :D

Kedves Olvasó, Te se felejtsd el felköszönteni, az Édesapádat!

 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay