Ártatlan tisztaság

Egyfelől betegek voltunk, foghatnám erre, még fedné is majdnem az igazságot, de őszintén megvallom, nem voltam jól.

Pont így, ez a helyes meghatározás: nem voltam jól. Egészségileg nagyon nem, erre rátett egy kis lelki fröccs is..  Szoktam mondani "Ennél szarabb már nem lehet!"
Így, már itt vagyok. Remélem.
A fenti mondásomnak van folytatása is.. szerintem tudod mire gondolok.. :)

Azért, ne térjek már el ennyire a mondandóm ösvényéről! Ejnye no!

   Egészen novembertől be voltam sózva, vártam a karácsonyt, a Mikulást, a hóesést, a sütés- főzést, dekoráltam, és mindezt nem csak azért mert őrült vagyok egy bizonyos szinten, hanem azért is, mert PukiKapitány imádta csinálni a zokni hóembereket, Coca-cola karavánt az ajtódíszt, az ablak dekorációt, a faágas projektünket.
   Meg kell valljam, hogy van vaj a fülem mögött, az a bizonyos adventi kalendárium.. DE idén kaptam egy fenyőfa alakú dobozban (egy cseppet sem hizlaló - én ezt mondogatom magamnak, amúgy már mind megettem..) Merci csokit. Nos, ezt a a dobozt eltettem, legalábbis félreraktam és modellezem bele a 24 db gyufásdobozt, amit Virág felajánlott nekem. Igen, köszi Virág! :)
   Nem lehet elég korán kezdeni az adventi naptár készítést. :) Igaz, Apa ráült (mert csak félretettem a kanapéra), de nem lett komolyabb baja, már a polcon van félrerakva. Életem párja szakad a röhögéstől és azt a bizonyos "Anya, te nem vagy 100- as!" nézést hozza mellé, meg kell valljam imádom ezt a nézését. Ebben a tekintetben benne van minden huncutsága, minden pajkos- gyermeki játékunk és őrült szokásaink..

Aztán annyira vártam a havazást, hogy jött is. Szívesen, mindenkinek! Igen, igen, én akartam ennyire.. Virágokat az öltözőbe. :D

   Nos, eljött, ránk zúdult a tömegközlekedés meghalt, a hó belepte 1 cm vastagon a főbb útvonalakat, mindenki átült másik autóba, csak én nem örültem igazán. Miért? Hiszen eddig erre vártam! Elmondom miért:
   December közepére tüszős mandula gyulladásom lett. majdnem két hétig halott voltam. Aztán kicsit jobban lettem, és csináltunk diétás linzer kekszet a Pukissal, erről a poszt lemaradt - talán, be tudom pótolni még, bár mindenki farsangozik, LemaradtAnyu még karácsonynál tart.. - mert jött a karácsonyi vendégjárás, aztán sajgott a lelkem, és miközben sajogtam, picinyem beteg lett. December 30-án orvost hívtam hozzá, mert lázasan fetrengett, és olyan színe volt.. Semmi nagy baj nincsen, csak egy megfázás. Oké, nyugtáztam, DiliAnyu széjjel feszült az aggódástól.. ismét feleslegesen. :) Amikor Kapitányom beteg, akkor én is belebetegszem, most nagyon komolyan vettem eme anyai vélt/valós kötelességem és 31-re olyan beteg lettem.. lázas.. én is megfáztam. :)

Pont a tipikus bulizós estére.. Igazából régen szomorkodtam az ablakban, hogy senkivel nem megyek bulizni, nincs senkim, és csak vágytam arra, amit nem is akartam igazán. Szóval itthon lettünk volna hármasban amúgy is. Gyerek pezsgős koccintás, puszi + ölelés, majd futás az ablakhoz.. 

És itt jön képbe a gyermeki ártatlanság:
   Olyan szép volt a tűzijáték. Míg apa a karjaiba vette PukiKapitányt, a hegyoldal száz és száz színben játszott, mindig más és más fényruhát öltött magára, csemetém boldog arcáról ragyogott vissza. És őt csak az érdekelte:
- Anuszika ezt ki jötte fel? Ez ki volt? És ez?
- Miért érdekel? -kérdeztem meg tőle kíváncsian, minekutána vagy százszor tette fel a kérdést. És a válaszával meglepett:
- Azért, kérdezem mert holnap megköszönjem neki, gyönyöjűen csinálta. Igaz anuszika? Dága apuszika gyönyöjű ugye? 

És ott éreztem egy olyan értéket, amit csak a gyermekek képviselnek. Pici szemeiben nem a csodálat reszketett fénytükörként színesen, hanem a köszönet, a hála aziránt, aki varázsolta a fényeket a hegyoldalra. Hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék. Mit válaszoljak neki, hiszen olyan egyszerűnek, és butának éreztem magam... Valahol megsejtette ezt a tétovázást részemről, mert rám nézett mosolygott, és megsimogatta az arcom. Gyorsan válaszoltam is:
- Nem tudom, ki lövi fel. Tudod sok kertből teraszról lőnek. Talán a barátod apukája is lő.
Apa mindezt észre sem vette, mert ő csak nézte merről lőnek, hol van mit mutatni a kisfiának. Az apák nagy kalandmesterek.. :D

Tudom, hogy ő különleges kisfiú, és nem csak azért, mert az én gyerekem, hanem azért, mert ártatlan. Tiszta szíve van. Nem fertőzte meg fény vagy csillogás.

És nem ez volt mostanában az első ilyen eset.
A Mikulás is járt nálunk (Apa volt, de nem ismerte fel), szép nagy csomagot kapott Pukis, hiszen jó kisfiú. Énekelt a Mikulásnak - igaz sokszor lálálálálá volt, de énekelt. :D A Mikulásnak mondta:
- Váj egy picit Mikujász! - majd kihozta a kedvenc játékát és odaadta a Mikulásnak, az meg nézett rám, most csináljon. Jeleztem düllesztett szemekkel Mikinek, hogy dicsérje meg és adja vissza neki! Szerencsére, visszaadta. :D Édes gyermek, gondolta ő is ad valamit, valami értékeset. :D Aztán elnavigálta az Öreget, merre menjen a szomszéd kisfiúhoz, és a szobába rohamozott a visszakapott sáskaszörnnyel és a csomaggal.
Leült a szőnyegre és bontogatta, elmélyülten nézte szedegette miket kapott, aztán váratlanul felnézett rám:
- Anuszika, mosz a Mikujász elmegy a beteg dejekekhöz is a kójházba? Kapnak ajándékot ők is? - nem hittem a fülemnek...
- Igen, oda is ért már szerintem.
- Akkó jó anuszika! - hatalmas sóhaj és tovább örült.
Apa megjött, kérdezte tőlünk, hogy száncsengőt hallott hallottuk e, és a gyermek előadta neki, hogy a Mikulás visszaadta sáskaszörnyet, és kapott ajándékot, megy a szomszéd kisfiúhoz is, és a beteg gyerekekhez is a kórházba.
A beteg gyerekek az én "bűnöm", ugyanis aktívan részt vettünk Pukissal a karácsonyi játékgyűjtésben.

Meg kell mondjam, csodás ünnepünk volt. A készülődés, a várakozás, a szeretet, a sok együtt töltött pillanat. Ilyen ünnepet szeretnék mindig. Örökké. Örökkön örökké anyuka lenni, s ő örökké pici fúnak maradni, és apa ennél apásabb már nem is lehetne.. :)

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay (fenyőfa - saját)