Nos, meg kell valljam, hogy egy kissé röstelkedek. S ha kérdeznéd miért? Igazából egyetlen nyomós okom van, amit úgy neveznek: Adventi naptár.
Igen, igen, jól olvasod. Mindenki remekel, ötletesebbnél ötletesebb naptárakat készít, vásárol, de inkább készít. Van is rengeteg klassznál klasszabb az interneten az újrahasznosítás jegyében.Például WC papír gurigákból.
Oké, tök jó, de előtte az a guriga abban a pici.. szóval, mindegy, a WC-ből való.. ott voltak vele a szagok.. :)
Ha még nem is volnék ennyire finnyás, mert ötletes dolgokat lehetne belőle csinálni, akkor is van egy bibi a mi WC papír gurigáinkkal. Vízre olvadnak. (Szenvednék, hogy kész legyek a naptárral, és tuti összevizeznénk.)
Mivel régebbi házban lakunk, úgy kb 100 éves a családi házunk, régebbiek a lefolyó csövek, a vízvezeték, baromi drága a szivattyúrendszerünk.. nesze neked hegyoldal, meg szép kilátás! Így nem kockáztatunk hagyományos WC papírral, hanem a vízben olvadót használjuk. Esetleg olyan baleset történne, hogy PukiKapitány totál véletlenül, egy kicsi szándékosság sem lenne benne bizonyára -mint már történt ilyen- beejtené a csoda Niagara vízesésünkbe, azaz a budinkba.. így biztosak lehetnénk benne -mert azok voltunk már..- hogy elolvad, és nem kell vésni, törni zúzni.
Igen, mire lezongoráztam magamban, hogy miért is nem gyűjtök össze 24 db guri-gurit addigra eltelt egy csomó idő, és ha a cifraf..hasmenés is jött volna ránk, nos akkor is esélytelen lenne 24 db guriga beszerzése. :)
Gondolkoztam kicsi zsákokon. Hamar elvetettem, mert ugyan varrni jól tudok, de a 24 zsákhoz sem volt semmi kedvem.
Annyira sajnáltam már a gyerekem, komolyan, milyen anya vagyok én? Más Ősanyák, már a szomszéd gyerekek adventi naptárját öltögetik, vagy gurigázzák, és én?? áhh.. reménytelen eset vagyok.
És itt jött képbe az alacsony növésem.
Igen! Végre egyszer jól jött, hogy csak 160 cm magas vagyok. Végre büszkén vállalhatom, hogy nem érem el a polcot a szobában, a konyhaszekrényt, a spejzban már nem is kísérletezek a felső.. na jó az alsó két polcon kívül mással.. Végre kihúzott egyenes vállal mondhatom el: a talaj menti fagyok veszélyesek rám nézve! :)
Mert mit kap (mélynövésű) PinkAnyu karácsonyra? 3 fokú létrát! És hogyan lesz ebből adventi kalendárium?
Hát..
Elmesélem:
Elmentünk az OBI-ba, nem azért, mert jó hely, hanem azért, mert tartanak mindenféle méretben, mindenféle létrát. Be kell valljam elcsábultam a 3 méteres darab láttán. Végre mindent elérnék, de ekkor földre rántott a tériszonyom. Nem ér nevetni, tériszonyosnak létra? Igen. Választottam is egyet. Már az enyém!
Nos, vettem egy- két karácsonyi bögrét, angyalkát, még a hajráfot is felpróbáltam, mert szarvasos volt, csak túl nagy volt a fejemre. Ekkor a kedves hölgy odajött és közölte, itt a gyerekeknek való van.. Hebegtem egy „köszönöm”-öt és villámgyorsan elhúztam onnét. A gyerek méret nagy volt, akkor mi a francot csináljak a felnőttel? Kicsi a fejem. Oké. És? Attól még lehetek zseni, vagy nem?
Minekutána kellőképpen beégettem magam a hajráfokkal, felcuccoltam szalagokból, bögrékből és angyalkákból, a további vásárlási késztetésem legyűrése céljából becsukott szemmel akartam közlekedni, de mivel nyitott szemmel is úgy csinálok, mint akinek nincsen jogsija, így inkább mások testi épségét nem veszélyeztettem, és villámgyorsan húztam a pénztárhoz nyitott szemmel. Jah, és anyóssal az oldalamon, a bevásároló kocsimban PukiKapitánnyal, aki jobban viselkedett, mint a kedves mama.
Ugyanis kedves mama kihasználva, hogy én hátizsákkal vagyok, a barkácsáruház kellős közepén érzett rá késztetést, hogy a nejlon szatyorkája tartalmát a karácsonyi csecse-becsék között áttegye a táskámban. Gondolom a kamerában a biztonsági szolgálat már sírt a röhögéstől a fejemet látva, remélem hangot nem hallanak, mert a kedves mamával közöltem:
- Szerencsére tudják anyóssal vagyok, így nem visznek a biztonsági helységbe, mert ők is sajnálnak!
Elnéző vagyok, inkább azt mondják neki a hangok, hogy „most pakolássz!”, mint hogy: „lődd le!” :)
A pénztárnál: kaptunk egy adventi naptárat.
Kedves mama közölte:
- Pukis! Ebben csoki van! - persze ebéd előtt, tele táskával (és tele tökömmel), pont arra vágytam, hogy kedves mama előadja az ablakocskák nyitogatásáról szóló történetet, amik mind mind finom csokit rejtenek.. Valóban, már úgy néztem ki, mint akibe villám csapott.. Ér sajnálni!
Mindeközben figyeltem a hangokat, hogy mikor szólnak: „lődd le!” , de nem szóltak. Sajnos. :)
Ám egy Isteni szikra kipattant a fejemből, míg a kedves mama kiselőadást tartott a három és fél évesemnek, aki bizonyára megvárná mindig az estét a nyitogatással, közbeszóltam:
- Figyelj, PukiKapitány! A pénztáros néni, mindennap feltölti majd a pénztárgépével, innét az OBI-ból, és én kapok egy sms-t mikor nyithatom ki! - Pukis vigyorgott, okosan bólogatott, nnna, mondom magamban „basszus, gyengébb sztorit már keresve sem találhattam volna!” Azér a T. mamára úgy néztem, hogy a továbbiakban meg sem mert szólalni! :)
És lássatok csodát! PukiKapitány minden este hozza a kis mókusos barkácsos enyhén sem karácsonyos, totál snassz, „nem így képzeltem el neked kisfiam” kalendáriumát, hogy kaptam e sms-t.
És minden este „felolvasom” neki:
„Tisztelt anyuka! Az Ön kisfia, ma nagyon jó kisfiú volt, áruházunk egy újabb ablakot töltött fel számára. Kérem nyissák ki! Tisztelettel: OBI”
És beveszi!!!!! Imádom a gyermeki ártatlanságot! Komolyan!
Azért elhatároztam, hogy jövőre, gyufásdobozokból csinálok neki adventi naptárat. Mert ügyes vagyok én, csak a WC papír gurigák elterelték a figyelmem. :)
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése