Nem mindig egyszerű az út vagy a cél választása.
Van amikor csak úgy, cél nélkül lézengsz, nem tudod merre, hogyan és kivel tovább.
Mondjuk, épp vársz a kivel részre, értem itt azt, hogy nincs melletted senki, egyedül vagy.. magányos, mint a kisujjad, s ebbe már bele lehet őrülni.
Nézed az ablakodon keresztül, amint bulizni mennek a szomszéd fiatalok, az utcai vagányok.. mindenki valakinek fogja a kezét..
Igazából nem mindegy, hogyan mennek bulizni, hogyan fogják egymás kezét. Hiszen, sokan csak azért mennek, mert akkor "Ő" nem ismerkedik meg mással, "Nem veszíthetem el!", pedig de, akár ott a szemed előtt is megtörténhet az, amitől félsz.
Félsz, kapaszkodsz a kezébe, mert akkor nem veszítheted el, ha mellette vagy.. és nem látod be, nem vagy mellette, csak fizikailag. Pedig te sem így akartad, nem ezt vártad.
Félsz, hogy örökre ott fogsz ülni az ablakban, és nézed a "kézakézben" párokat, amint mennek bulizni, életet élni. Azt az életet, ami után te is epekedsz.. pedig lehet, csak kapaszkodnak egymásba..
Ünnepek (karácsony, Valentin..) táján megnövekszik az öngyilkosok száma. Sajnos idén kevesebben hívták a segély vonalakat, pedig ott szakemberek segítenek. És több volt az öngyilkosság.. egyre több a magányos szív..
Olyan rossz volt ezt hallgatnom a minap a rádióban.
Elmondom miért.
Nemrég még én is ott ültem az ablakomban és néztem a "kézakézben" párokat, akik mosolyogva mentek csomagokkal a kezükben ünnepelni. Mentek előszilveszterezni, bulizni. Dudáltak dudákkal, egymás kezét fogták, csörögtek az italos üvegek, és én ezt csak szemléltem. Önmagam is kívülről, ahogy ültem és szomorú arccal néztem a többi "élőt".
Aztán 24 évesen beteg lettem, kórházba kerültem nem tudták mi bajom, nem tudták mivel gyógyítsanak. Lassan napról napra, fokozatosan sorvadva haldokoltam. Fejemben a kavargó szavakkal: élet, halál, család, szerelem, boldogság, gyermek, egészség..
A családom kétségbeesett, bejöttek elbúcsúzni, amikor a gyomorszonda levezetése is sikertelen volt, s három napot jósoltak nekem az orvosok.
S én csak mosolyogtam, nekik, értük.. "A mosoly gyógyít" visszhangzott üresen a kétségbeesett gondolataim között. Aztán gyökeret vert a mosoly, ott belül, a lelkem mélyén. Új hajtásokat hozott, virágba borult.
Éhes lettem, mint még soha. Ettem, aztán ittam, aztán percről percre erősödtem.. megtanultam mosolyogni. Őszinte mosoly volt. Azzá vált. Eltorzult arcom őszinte mimikájává. Fájt. Fájt mosolyogni. Fájt, mint minden mozdulat, mint minden pislogás. (sokízületi gyulladás, és idegvégződés fájdalma miatt) Aztán lassan már megszoktam. A fájó, de boldog mosolyt. Nyertem egy új életet.
A mosoly maradt ma is, és cseppet sem üresen visszhangzik már a mosoly a fejemben. A gondolataim alapja lett. Tíz hónap lábadozás alatt, egyszer sem dobtam volna el az életem, kitisztultak a gondolataim, meggyógyultam. Élek.
És igazán élek, épp ezért voltak sötét percek. Nagyon sötétek.
Belül a mosoly ott élt tovább, ugyanúgy, mint családom szeméből visszatükröződő féltés és aggódás. Féltettek saját magamtól, mert látták a karácsonykor és újévkor ismét ott ülő és zokogó magányos szívű lányt az ablakban - engem. Aztán apukám odalépett és ezt mondta:
- Neked is lesz.. Mindened lesz, amit csak szeretnél, mert te is itt vagy nekünk, édes kislányom. - szemében a könnycseppek gyémántként csillogtak két szerető barna szemében.
Annyira hinni akartam neki, annyira éreztem, hogy igaza van.. ő sosem hazudott nekem.. mindig a legnagyobb szeretettel fordult felém.
Igaza lett. Három magányos év ismét, és rám talált Ő, amikor nem hívtam, nem kerestem, nem akartam, nem vártam.. csak úgy jött.. és engem akart. Engem akart családjának, életének - s én őt.
Az esély mindig ott van, a mosolyunkkal éltetjük, mert kell mosolyogni.
S amikor elkeseredve magányosak vagyunk mint a kisujjunk.. akkor ne csak azt az egy ujjunkat lássuk, hanem nyissuk ki a tenyerünket, van ott több ujj is, mert sosem vagyunk egyedül. (és egy nyitott tenyeret könnyebb megfogni, a másik kéznek)
Figyeljünk a környezetünkben a többi emberre, mert lehet egy mosoly, egy pillantás, megmenti azt az öngyilkos jelöltet. esetleg visszahozza az életbe őt.
Legyen mindenkinek új éve, új élete.. Egy teljesen új, a régi évek terhei nélkül. Egy szebb napfényesebb mosollyal.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése