Hisztikezelés - a megbeszélés erejével

A beszélgetés fontossága, mert mindent megért az a gyerek. "Kicsi, de nem hülye!" anyukám szavaival élve. :)

Lényeges dolog az, hogy mindent megbeszéljünk a gyerekkel. Ez így elcsépelten hangzik, de máris hozom a példát.

Hiszem, hogy a megoldás: hisztikezelés a megbeszélés erejével

Imádom a kisfiam, de néha meg kell hagyni olyan hisztis tud lenni, hogy azt száz lány is megirigyelhetné. Sokszor nehéz vele is, velem is..
Ugyanis egyke, nagyon egyke (még) és tudja, hogy nagyon van imádva. S mint értelmes lény, aki el van kényeztetve és helyzetének előnyével tisztában van, vissza is él a fent említett dolgokkal. Megmondom őszintén, akkor lennék meglepődve, ha ez nem következett volna be.
Méghozzá azért, mert én is visszaélnék a helyében. Sőt, elárulom, Te is!

Történt ugyanis, hogy rászóltam, ne futkározzon fürdés után, mert leizzad.
És büdösen, izzadtan nem feküdhet le.

Erre ő, mint akinek megölték az apját anyját elkezdett visítani. Pont így, ahogyan mondom. Visítani. Tátott szájjal, mintha a leghülyébb gyerek lenne a világon, az én alapból okos utódom.

Próbáltam csitítani, már csak azért is, mert Apa akkor jött haza a munkából, fáradtan elcsigázottan.. Én sem a gyerek rívására lennék kíváncsi a helyében úgy 12-14 óra meló után.

És igen, ő csinálta a gyereket, ne csak az anya vigye a terheket.. Persze, igen, de akkor is, Oké én 0-24 órában anya- melót töltök be (frissen borotvált lábbal, mosott séróval, lakkozott körömmel, és fincsi ebéddel), de akkor is. Én itthon vagyok, és ez a munkám. Élvezem. Ő pedig hullán, zombi-járással hazajön, és rí a gyerek, mint egy idióta, mert nem futkározhat. Mekkora bűnöm van, nem futkoshat! :)
Nem mondott ő semmit, egy szót sem.
- Ne sírj, Pukikám. - ennyit csak, de nekem ez pont elég volt.
Neeem, nem robbantam, de hülyeséget ne csináljunk már!, ugyanis mennél jobban vigasztalsz valakit annál jobban rázendít. És láss csodát! Így is történt..
- Pukisom, nézz rám – mondtam neki. Igen, ilyenkor tudja, jön a megoldás, mert mindig így kezdem, és aztán mindent megoldunk - együtt.
Rám nézett a kamu hüppögéssel, ami igazi fikuszokat termel az orrában - Ezt azért valaki megmagyarázhatná, hogy lesz könny nélkül piros a szeme, és igazi fikusz a nóziban, valódi sírás nélkül? - „lesz itt orrszívás” gondoltam, de ebbe bele sem mentem jobban.
„Gond van anya!”, üzemmódba álltam, felmértem a harci helyzetet: hiszti fokozat a 10-es skálán, úgy 7-es. Szép.

No, mikor belenézett a szemembe, olyan 3- 4 másodperces hatásszünet kell a „Pukisom, nézz rám!” után. Nálunk ez beválik, így megszólaltam:

- Miért sírsz?
- Azésíjok, azésíjok, mert – kezdte a poronty olyan nyafkán, mély átéléssel, hogy Apa elfordult mosolyogni. :)
- Azért sírsz, mert? Mert rád szóltam? - érdeklődő, ám pókerarccal vallattam.
- Igen.. Azésíjok.. - még mindig minimum Oscar jelölést érdemlő arckifejezéssel. De sorry Pukisom, ez nem jött át – gondoltam, miközben merő komolysággal folytattam:
- Igen, ezért sírsz, mert rád szóltam, hogy ne futkoss, mert büdös leszel és izzadt..
- Igen anuszika – jött a beismerő vallomás..
- És szeretsz izzadt, büdös lenni? - tettem fel a kérdést, amire apjuk röhögését visszatartva, már majdnem lefordult a székről. Igyekeztem erről nem tudomást venni, és faarccal kommunikálni.
- Nem, Pukis nem szejeti büdös lenni. Pffúúúújj, bláááá.. - élte át újabb alakítását.
- Látod, már nem is sírsz. Nem volt okod rá. - vontam le helyette a következtetést.
- Nem sírok anuszika, nem leszek büdös! - mosolygott fikásan piros szemmel.
- No, akkor most megvacsizunk, és utána te bemész játszani, amíg elmosogatok, aztán lefekvés előtt csiklandósat huncutkodunk az ágyon. Ez olyan amikor ő is vadulhat - gondolja ész nélkül :) - napi gőz kieresztő.. kell, hogy legyen ilyen :)

És igen, ha én is idegesen reagálok, akkor apa nem mosolyog fél-zombi-hulla állapotban is az asztal végén félre fordulva.
Persze, nekem sem tesz jót, ha csapkodok, üvöltök, vagy hasonló...
És igen, a gyerek is idegesebbé válik, mert nem mondatom el vele a gondot, hanem fegyelmezek, parancsolok, és követelek.. Nem, meg kell beszélni, mert a bevett gyakorlat mintájára, később is meg lehet beszélni mindent.

Már sokszor ő jön oda magától, kérdés nélkül: „Azésíjok..” - és ő kezdeményezi a megbeszélést. A számára megnyugtató oltalmat adó beszélgetést. Nem marad kétely, nem kell kétségbeesni. Nem múlik el a biztonság érzet, ami felnőtt korban magabiztosságot ad majd az embernek.

Ami nagyon fontos, mindig mindent a nevén kell nevezni. Kivéve, a HISZTI szót, sosem ejtem ki előtte. Soha. Ezt nem definiáljuk, mert ha megteszem, akkor ez az egy szó - amivel őt minősítem, elzárja a lehetőségét a megbeszélésnek.
S mennél többet mondasz egy viselkedési formát felcseperedő (folyamatosan dackorszakban lévő gyermekednek, annál jobban magára veszi, és magáévá teszi azt.

Próbáld ki, beválik a hiszti- kezelésnek ez a fajtája.

Előfordult már veled is, hogy túlpörgött a gyerek? Ehhez kapcsolódó bejegyzésem itt olvashatod. :)

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay