2015. március 23., hétfő

Felvilágosult Anya Bearanyozott szivárványa

 


Ez egy bearanyozott nap. Hiába az esőfelhő, és egy szemernyi napsugár sincs az égen. Nekem be van aranyozva!

S hogy mitől bearanyozott? Pukikapitány, az én kis kincsem az aranyművesem.  


És igen, jelen pillanatban szivárványt hányok, annyira nyálas ez a pár sor amit leírtam.


Azt hiszem elnézhető ez nekem is, hiszen egy anya mindig vegyes érzelmeket táplál kicsikéje felé. Előbb szivárványt hánysz, aztán felrobbannál a dühtől, aztán könnyesen boldog ábrázattal nézed a kicsi ügyes kezeivel szépen játszó-babráló utódod. Mindezt picinyed pillanatnyi viselkedése is befolyásolja pl épp dührohamai vannak.(a dackorszak legszebb pillanatképe: repülő párnák, autók, és mindenek..) Ettől függetlenül mindig imádod és szereted. :)


Azért elmesélném, hogy Pukikapitány kislánynak készült. Konkrétan Lilinek. Mondtam is az apjának:
- Jobban jár, ha lány lesz, mert akkor is Lilinek fogom hívni, ha fiú merészel lenni! - és nem, nincsenek gondok velem. Legalábbis túl nagy gondok. :)
Mondjuk mindez a hipermarketben történt, a többi ember körülöttünk nagyot nézett, főként furán. Jól láthatóan nem egyedül jártam már a két lábamon (értsd: nem kissé kikerekedett a pocak, úgy 30 hetes lehettem) és éppen babaruhákat nézegettem. Rózsaszínt (mi mást???). Mire apuka félszegen megjegyezte:
- És ha fiú lesz? - Persze apák álma: fiú utód, viszi a nemzedékeken át öröklődő nevet, látványos elképzelés az együtt focizásról, autómosásról, fűnyírásról, kütyük szét- és összeszereléséről - úgy abban a napi fél órában amiben látja gyermekét, hiszen reggeltől estig dolgozik... :)

Mondanom sem kell, Pukikapitány nem mutatta meg, hogy fiú vagy lány lesz-e. Én meg ebből egyenesen arra következtettem szégyenlős kicsi lányka! Amúgy is én Pinki csak és kizárólag lányos anya lehetek! 

A jövőre való elképzelésem a közös Barbie baba öltöztetésekről - fésülgetésekről, fodrászosdiról, sminkesdiről, körmök lakkozásán át, rozsaszin tüllös - fodros ruhácskák, csillámos cipőkkel... áh! Ez az igazi PinkAnyu álom. :)

Sokkal bölcsebbek megmondták már előttem: "minden a fejben dől el".
Azért ezt cáfolnám! Nem mennék most bele biológiai fejtegetésekbe, miként lesz a fogantatáskor fiú vagy lány a magzat, vannak ott x és y kromoszómák, meg sebesség és egyéb tényezők, de egy biztos: ez nem a fejben dől el!
Nesze nektek bölcsek! Ez bizony a pocakban (valamivel talán lejjebb..) dől el.
Főként anya meg apa dől el, de a technikai részletekbe se bonyolódnék bele.. :D

Mindennek ellenére azért beszereztem egy Csőrikés pink bady-t a csemetének, lila méhecskés rugdalózót, és rózsaszín masnis zoknit. Csipkés kis sapkával, hímzett halvány selyem pillangókkal. Már láttam is magam előtt milyen szép lesz a kislányom ezekben a szerkókban. Sose szebb csajt!
Apa azért még egyszer félszeg kérdést feltett:
- És ha fiú lesz? - ám
 a "vadállatanyu" nézésemtől minden bátorsága dugába dőlt, és hogy ilyen kérdést többé ne tegyen fel, egy nagyon (hangsúlyoznám: nagyon) halvány kék rongyit tettem a bevásárlókocsiba hozzáfűzve:
- Lány lesz. Mivel felvilágosult anya vagyok, lehet kék a rongyija! - No, mindenki döntse el, mennyire vagyok (voltam) felvilágosult anya.. a körülöttünk jégszoborrá meredt döbbent vásárlók egyike hangosan felnevetett. Épp hozzá nem tette "szegény férj, szegény gyerek!", de lehetne ilyent egy terhes hormonokkal küzdő nőnek mondani? nem! Ő sem mondta, csak nevetve odébb állt. Mi is. (mielőtt apa  a kék-fiú szindrómájával előrukkol újfent)

A ruhákról gondoltam az első ruhái lesznek... háááát... nem, az elsők lettek... És nem lányom lett... És mégis ráadtam a fent említett "fiús" ruhákat...

Mentségemre szolgáljon, én nem döbbentem meg, amikor ilyen olvadozások voltak úgy egy éves gyermekem babakocsija felett (igen egy éves, méret benézve..) "de szép kislány"

Volt konkrét eset is nénike kérdezte: 
- Kislány? 
- Nem, de annak képzeltem! -
 Volt aztán döbbenet. Nem is értem miért csökkentette kommunikációnkat kedves mosoly + köszönés szintre.. :)

Mindenesetre bearanyozza a napjaim két és fél éve!  ...és nem, nem Barbie-zunk, és nem, sminkelni sem szoktunk. Ellenben focizunk autózunk, szerelünk minden-félét, hiszen apa reggeltől estig dolgozik. :)

Azért mindenki nyugodjon le..., a fiamat már többnyire kék zöld sárga és egyéb férfias színű ruhákba öltöztetem.
Viszont egy van titkom: a lepedője rózsaszín... :D 


Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



 Képek: Pixabay

2 megjegyzés:

  1. Ezeken én is jót nevettem... most. De nincs ezzel semmi baj!!!!
    Viszont akkor én egy nem normális pasi vagyok: mert én lányt szerettem volna mindig... csak hát... Na mindegy.
    De van kedvenc unokahúgom, van másik kettő... igaz, kersztFIAM van.
    És van még szerelmem is, ki annyi idős, mint kedvenc unokahúgom (14)
    Szóval körbe vettem magam :)

    De ez a beírás valószínűleg nagyon Loncis, PinkAnyus lett!!!! ;)

    Ölellek!!!

    VálaszTörlés
  2. Így utólag jól szórakozom a történteken.. De akkor totál komolyan gondoltam!!!! :)
    Szegény férjem, és tényleg szegény gyerek.. :D
    Mindenesetre igyekszem jó anyukája lenni a majdnem Lilinek.. :D
    Köszönöm ittjártad!
    Ölellek! :)

    PinkAnyu

    VálaszTörlés

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.