Egy gondolat, ha már Valentin...

Egy gondolat, ha már Valentin, meg szerelmesek napja, no és a szeretet ünnepe...
Nevezd, ünnepeld bárhogyan, mert ünnepelhetnéked van, mert régen volt karácsony.. 

Igazából, mindegy hogyan nevezzük, a február 14. minden évben arról szól, hogy szerelem, meg szívecske.. akár tolakodóan is.

Nem baj, nehogy félre érts, én örülök, ha boldog vagy, komolyan. A rosszindulat olyan messze áll a természetemtől, mint Makó.. na jó, egy kicsit szoktam gonoszkodni.. 
Szóval ÜNNEP, így csupa nagybetűvel, a virágárusok kaszálnak, nem sajnálom tőlük. A csokifogyasztás megnő, az én esetemben mondjuk úgy, az átlagos degeszre tömöm magam csokival szinten marad, semmi extra. 

..nem is baj, ünnepeljünk. Tényleg, mert jó, mert kell.. és tényleg olyan régen volt karácsony, és a sonkazabálós húsvét is odébb van még. Mondjuk addig még beiktatunk egy nőnapot nemzetközi Zoltán napot is.

A "mert jó" rész az oké, de a "mert kell"?
De, és most így kezdem meg a mondatom, bocsi Ildikó néni, drága volt magyar tanárnőm. Szóval a De-nél tartottam... nem lehetne, hogy az év minden napján figyeljünk egymásra, csak úgy szimplán, mintha "Emberek" volnánk?
Nem felejtenénk el, hogyan kell szépen szólni egymáshoz? Vagy csak kedvesen a másikra nézni? Esetleg megölelni? 

Neeem, ne érts félre! Nem arra gondolok, hogy a szomszéd Juli nénit, vagy Béla bácsit kezd el ölelgetni.. nem. És az anyóst sem muszáj, ha nem akarod.. Én arra gondolok, hogy valódi érzelmeket adjunk, ne csak felületesen, mert egy nap százszor kell elmondanom "Szeretlek", de a szó értelmét, a valós érzelmi töltetét nagyon kevesen ismerik, vagy érzik..

És mielőtt lesajnálna bárki is, hogy szegény PinkAnyu valami baja van, nem jut neki "krumpliföld".. nem ilyesmiről van szó, mindenki aki trollkodna, nyugodjon meg. 
A lényeg az volna, hogy nem csak mondani kell, és venni a virágot, a csokit a mittoménmit..., hanem próbálj meg olyan ember mellett lehorgonyozni, akit valóban szeretsz, és ne azért legyél vele, mert a Julcsinak, vagy Bélának is van valakije... "meg má'n táras lény a zember!"
A valóságot kellene megélni, nem a hisztit (egy szakításnál pl.), vagy a hisztériát (egy Valentin napon).. és főleg nem a kötelezőt...

A férjem is biztos hoz nekem valami csokit. Elárulom, nem csak azért mert február 14. lesz, hanem azért, mert imádom a csokit. Gombóc Artúr elbújhat mögöttem. 

Sőt mi több, én is fogok főzni, mégsem fogom elnevezni "Valentin napi romantikus gulyásleves" -nek... Érted? Nem kell az ablakba akasztani, vagy felcímkézni mindent..
Szóval nem utálom én a Valentin napot, életem egyik legszebb napja a sok csalódás, a magányos percek, évek után.. pont ehhez a naphoz kötődik, ekkor 2012. 02. 14 . napon hallhattam először a kisfiam szívhangját. 

Bejegyzésem megírásához az vezetett, hogy sok embert, akiket ismerek vagy jól ismerek, látom őket megjátszott boldogsággal, színlelt érzelmekkel.. mert jobb vele, mint magányosan, vagy mert félnek váltani.
A legrosszabb esetben, pedig csak a külvilágnak mutatni kell alapon, Józsi viszi a virágot Marcsinak, ezt lelkesen posztolják a Facebook nevű össznépi boldogság platformra - tudod az a hely, ahol mindenki "boldog", mindenki "szép", mindenki "gazdag" - s ha csukódik az ajtó, nem látja a külvilág, hogy esetleg még a pofonok is záporoznak. 

Azért ám a világ szép, és rózsaszín minden. Ez a fotó is bizonyítja:

 Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

Képek: Andrea Boroczky Photography , itt találod a művész fotóit: Instagram