Pontosan, ahogyan a címben is írtam, semmi túlzás nincsen benne: Ha lázas a gyermekem én belehalok kb/sacc…
Az elmúlt négy évben edzésbe jöttem, de Kapitányom első lázára emlékszem.
Annak idején a kis Kapitányom, a három hónapos korban kötelező oltást kapta meg december 22-én. "Anyuka, nem jellemző, de belázasodhat a pici!” – hangzott el a gyermekorvos megnyugtatónak ható mondata.
Olyan rutinosan mondta, én csak bólogattam. Oké ez szuper, talán még meg is köszöntem, mint aki "jól issza" a doki szavait. Mikortól lázas? Mit adjak neki, ha lázas? – ezek olyan kérdések, amik sajnos meg sem fogalmazódtak FrissAnyu fejemben.
Oltási ajándékot kapott egy pihe – puha plüss macit, nem mintha ő tudta volna, hogy miért került mellé hatalmas szőrmók, de a szokásokat valahol el kell kezdeni.
Hazamentünk, a Férjem ment a dolgára. A napi rutin ment, mint a karikacsapás.. Mondhatnám, de nem így történt. Ugyanis egy kezdő anyukáknak semmi sem megy.. és ami megtörténhet, az meg is fog történni.
Estére nagyon piros lett az arcocskája a kisfiamnak, és nem volt olyan mozgékony mint máskor. Nyűgös volt, szemei furcsán csillogtak. Tudtam, valami nincsen rendjén. Az első félelmem leküzdve, remegő kézzel a popsijában megmértem a lázát, amilyen ijesztőnek tűnt, olyan könnyen ment. A hőmérséklete felszökött egészen, 37.9°C –t mutatott a kijelző.
Őszintén? Helyből elájultam. "Ez nem láz! az internet szerint 38.. vagy 39… Jaj mikortól is láz, a láz?! Osztani vagy szorozni kell? Talán gyököt vonni??”
Már reszkettem az idegtől, de főleg attól, hogy valamit elrontok, és mindeközben tehetetlennek éreztem magam. És most nem ér megkövezni, hogy ennyire nem lehet senki sem tudatlan, én ha nem is voltam az, a félelem kifogott rajtam.
Azonnal hívtam anyukámat, ki mást? Ő a központi adatbázis, a tudástár, a mindenek tudója, nagyjából, azt is tudja, amit nem.
Megnyugtató hangjával, és a kérdésével: "Megvettél mindent, amit felsoroltam, mire lesz szüksége a picinek?” , rögtön összeszedte széthullott darabkáimat. persze, hogy megvettem, kiváltottam mindent. ŐsAnya énem előtört, és a mindig is jó probléma megoldó képességem.
A gyógyszeres szekrényből előkerült a lázcsillapító, attól, hogy "belsőleges szuszpenzió” nagyon megijedtem, de láttam három hónapos kortól kaphatja a gyerek. "Nyugi, no para!”
Megismételtem a lázmérést 39.2 °C, szinte rutinosan, a szívófejjel könnyedén beadtam a leírásban szereplő mennyiséget. Annyira ízlett neki, hogy még mosolygott is, naná, hiszen epres. Ez még nekem is ízlene.. már értem miért gyerekzáras.
Nagyjából egy óra múlva az én kicsikém jól érezte magát. Elárulom, azt a félelmet és pánikot, amit akkor ott hatvanszor leizzadva átéltem, sosem felejtem el, még jó, hogy a gyerek nem emlékszik rá.
Azóta sok anya fordul hozzám a blogomon keresztül, és mindenkinek azt mondom, "Nyugi, vegyél egy mély levegőt! Oké, akkor gondold át!”
Azt mondom, mi anyukák sokszor feleslegesen parázunk, és ezért sokszor megszólnak minket. Azért sose felejtsük el, hogy a kismama hormonok tombolnak a szoptatási idő alatt is. Hajlamosak vagyunk megijedni, túlreagálni, hamarább elsírni magunkat, de amikor cselekvésre kerül sor, mindig tudjuk mit kell tenni.
A Nurofen azóta is bevált lázcsillapító nálunk. Mondhatni "sokszor mentette meg az életem”, mert amikor Kapitányom beteg, mindig újra és újra rám tör a ParaAnya, és virrasztok mellette, csillapítok, borogatok.. de ez így jó, mert az anyaság ettől is szép.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése