Van, amikor nem lehet felkészülni a császármetszésre, van amikor életet mentenek, s az édesanya nem tudja mi fog történni.
Édesanyákat kérdeztem, és most nem abban a témában, hogy "vádolják-e magukat, hogy nem természetes úton szültek". Nem megosztó véleményeket sorakoztatok fel, nem is a megosztás a cél.
Harminc megkérdezett édesanyából tíz nem tudta mi vár rá, egy császár alatt, és a műtétet követően a felépülés időszakában. Éppen ezért, fontos volna a várandósság alatt tájékoztatni az édesanyákat, hogy mi van, ha mégsem természetes úton érkezik a gyermekük.
Noémi: Mivel nagyon gyorsan kellett cselekedni, ezért nem volt idő felkészülni arra, hogy mi is vár rám pontosan a műtét alatt és utána. Azonban egyáltalán nem éltem meg traumaként, pozitívan fogtam fel a dolgokat.
Úgy gondoltam rá, hogy ha ez nem így lenne, akkor lehet Beni vagy én vagy éppen egyikünk sem lenne itt. Nekem inkább a kórházban töltött napok és az orvosok, ott dolgozók nemtörődömsége és segítség hiánya okozta a problémát. Szerencsére hamar haza kerültem, ahol mindenki a segítségemre volt
⇒ A Császárvonal-csapat azért dolgozik, hogy azok az édesanyák, akik császármetszéssel hozzák világra gyermeküket, ne maradjanak valós, hiteles információ és segítség nélkül sem a szülés előtt, sem a kórházban, sem pedig a gyermekágyi időszak nehézségei során.
Tünde: Az első császárom beilleszkedési probléma miatt vált szükségessé. Nem tudtam mi vár rám. A műtéttel semmi gond nem volt. Elfogadtam a helyzetet muszáj és kész. Viszont ami utána jött azt senkinek sem kívánom. A frissen összevarrt méhet teljes erővel megnyomkodták az első két órába húsz percenként, utána pedig óránként egy teljes napig. Arra a fajdalomra a mai napig nem vagyok felkészülve és megemészteni sem tudtam, hogy ezt miért kell csinálni.
Az aranyóra élvezhetetlen volt a nyomkodás miatt. Ráadásul a gyermekemet megfogni nem tudtam annyira remegett az egész testem. Egy nap múlva pedig óriásira dagadtak a lábaim. Alig bírtam járni. Nagyon rosszul éltem meg az első szülésemet.
A második terhességemnél másik kórházat választottam. Főorvosi konzultáció és a saját döntésem alapján 40. héten 39+3 naposan programozott császárral megszültem a kislányom. Ebben a kórházban nem nyomkodják senkinek a hasát. Megcsinálják a műtétet és hagynak nyugton. Itt nem kellett ettől a fájdalomtól rettegnem. Felkészültem testileg lelkileg a műtétre. Tudtam mikor mit csinálnak. Teljesen máshogy éltem meg a második szülésem. Az aranyóra nekem a babámmal három óráig tartott legalább. Szépen ott feküdt a helyemen a mellkasomon egy csomó ideig. Nem volt kézremegés, lábdagadás. Kedves volt a személyzet.
⇒ A CsászárvonalApp azért született meg, hogy valós információt adhassanak át az édesanyáknak.
Andrea: Az én "nemszeretem" történetem... Sima szülésnek indult, kb. reggel fél kilenctől vajúdtam, és fél négy körül döntött a doki a császár mellett, nem tágultam kellően. Utólag kiderült, tekeredett kétszer a köldökzsinór, szükségszerű volt a császár.
A műtétet követő dolgok nagy részével nem voltam tisztában, hiszen ezekről nekem nem mesélt senki, s pláne nem az erősségéről, az iszonyatos remegésről a műtét alatt/végén, ez miatt alig tudtak vénát szúrni a gyógyszereknek. A császár után melegítő takarót kaptam, nem tudom, ez mennyire bevett gyakorlat. Nem hallottam semmit arról az érzésről sem, hogy az alhasam, mint valami szivacs, olyanná vált. Ez még mindig tart, majd két éve.
Laura: Ballonnal indították a szülést, majd oxitocint kaptam, és kilenc órát vajúdtam, négy perces fájásokkal kezdve. Nem tágultam, a szívhang eltűnt, így sürgős császár lett.
A legrosszabb érzés az egészben az a tudat volt, hogy feleslegesen szenvedtem órákon át. Haragszom magamra, hogy engedtem rábeszéljenek a szülés megindítására. Úgy vélem, hogy ha magától indul el a manó, nem történik ilyen.
Anett: Első császárom az a szülőszobán derült ki. Téraránytalanság miatt kellett császározni, plusz magzati szurok is volt a magzatvízben, mint kiderült.
Másodjára már programozott császár volt, de egy héttel császár előtt tudtam meg az időpontot...
⇒ A Császárvonal Facebook szakértői csoportot várandós édesanyák támogatására hozták létre.
Szilvia: Bevallom császárt szerettem volna, mert úgy éreztem, hogy természetesen nem tudnám megszülni. Végül így is lett, nem volt választásom. Lassult a szívhang, nem voltak fájásaim, anyai és magzati téraránytalanság is volt.
Rettegtem a műtéttől, hiszen nem tudtam pontosan milyen is lesz ,hogy mennyire fog utána fájni. Szerencsére minden probléma nélkül lezajlott a műtét.
A felépülés nem volt egy sétagalopp. Az első este borzalmas volt. Ezt túlszárnyalta az első felállás fájdalma. Lassan napról napra könnyebb lett minden. A szülés módja lehet természetes, vagy császár, a lényeg az, hogy minden rendben legyen a kicsivel is, és az anyukával is. Egyik szülés se fájdalommentes, csak máshogy és máskor érezzük a fájdalmat. Én SOHA egy percig nem éreztem magam kevesebbnek amiatt mert császárral szültem. Úgy gondolom, hogy senkinek nem szabadna emiatt rosszul éreznie magát egy percig sem.
Beáta: Első császárom téraránytalanság miatt lett császár. Másodiknál átlagnál kevesebb magzatvíz volt. A harmadikat az első két császárra hivatkozva én kértem, hogy programozott legyen.
Bárhogyan is szül egy nő, anya lesz, egy életet hoz a világra. Mindenképpen megérdemli, hogy tudja mi fog rá várni, hogy ne kelljen félnie, tudhassa mi fog történni. Fontos volna a felépülés időszakát is megkönnyíteni. És persze, az sem mindegy, hogy emberi bánásmódot, és törődést kapjon az édesanya és a gyermeke is.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést!
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek forrása: Pixabay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése