Sokszor gondolkodom: én nagyon silány barát vagyok.. Bizony. A legjobb szó: "Link".
Pedig nagyon szerencsés vagyok, barátok terén (is): Van egy legjobb barátnőm, Bévike. És egy legjobb barátom Szögletes. Nem álnevek ezek, hogy senki ne jöhessen rá kiket takar a fedőnév, ez nem amolyan 007-es - inkognitós - izgulós - akciós cucc.. neeem! Tényleg így szólítom őket: "Te Bévike!" És "Drága Szögletes barátom!" :)Mert "Lütyő" (Csendőr filmek - jajjj!!!) vagyok, mert akiket szeretek, azokat becézgetem. Pl: Anyukám Júlia, a feleségem. Igen, jól olvasod, a feleségem. Olyan jól főz, és olyan aranyos, hogy mindig feleségül akartam venni. Nem, határozottan nem vagyok férfi, és nem is vagyok "más". :)
Azt hiszem ezt inkább úgy definiálnám, hogy így akartam tuti otthon maradó egyenrangú fél lenni a szüleimmel. :) Sokszor elemzem ám a tudatalattim. A "picológia" mindig is érdekelt. :)
Szóval szerencsés vagyok, ér kövezni: van legjobb barátnőm, Bévike. Van legjobb barátom, Szögletes. Van szerető Férjem. Van egy gyönyörű kislánynak készült gyermekem, aki igazából igazi kisfiú, Ő Pukikapitány. :) Van Apukám, a Szerelős Papa. Van Anyukám, a feleségem Júlia. ÓÓÓ Nagyon gazdag vagyok.
És most, hogy eleget beszéltem mellé, jöjjön a sztorim ami miatt ideültem a géphez bejegyzést készíteni.
Nyáron, amikor Bévike meglátogatott a családjával minket Balcsin, Akkor hoztak egy-két játékot magukkal. Horgolt csigát, nyuszit... És nekem is kell. Így ennyi: KELL!!!
És Bévike már esett is neki a horgolótűvel a fonálnak - én olyan fakezű vagyok ehhez, hogy kiesik a kötő- és horgolótű a kezemből.. Anyukám párszor próbált tanítani, ő kötött kabátot (még most is hordom, csodájára járnak), nadrágot, pulcsit... de én?! Én reménytelen eset vagyok Hímezek, hámozok, kreálok minden félét és gyöngyöt fűzők...
.... Aztán csengett a postás, éééés persze nem voltam itthon.. sorban állás, csomag elhozás.. egy élmény volt. DE MEGÉRTE!!!!!
Íme:
Maci!!!
- Mr Bean macija enyém!! - kiáltottam fel, mint egy óvodás, és Pukikapitány dettó magáénak akarta!
Majd a következő bábú:
- A Nyuszi, az Enyém - kezdtem megint én
- Enyém - folytatta Pukis
- Enyém! - nem adtam fel...
- Add vissza! - Kontrázott Kapitányom (megpróbáltam eldugni a gyerek elől :) )
Aztán a csiga: Ugyanaz a történet...
A Hello Kitty, már nem is részletezem.. :D
Az egészben az volt az égő, hogy a második figura után el is felejtettem, hogy Bévike vonalban "hallgassa mennyire örülünk neki" címszóval élőben követhette, hogy a 34 éves barátnője, majdnem utoléri szociális fejlődésben a három éves Kapitányt... Azért idővel rájöttem, hogy nem csak a gyerekkel vagyunk egy légtérben, hanem Bévike is jelen van:
- Hahóóóóó!!! Csinálok, még egy szériát, csak ne veszekedjetek.. - szólt félénken Bévike. Bevallom: ciki volt... Azért még a vita hevében (a jelem vasaló volt az oviban) még odaböktem a gyereknek:
- Ha lefekszel aludni, mind elveszem, mert az enyémek, és a nyuszi készült neked, csak az a tiéd!
Meg kell valljam: ciki ide ciki oda, mi anyukák is gyerekek maradunk ott legbelül.. :)
Mondjuk estére letisztult a szitu:
PukiKapitányé lett a Nyuszi, a Mr Bean maci (lemondtam róla, mily hősies cselekedet)
Enyém lett a pink házú csiga és a Kitty cica.
Mivel okos gyerekem van - nem, nem az anyja az okos, az még "hülyegyerek" - megérti, hogy Anyunak is kell játék.. :)
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése