Megtörtént amitől féltem, azt hittem nélkülözhető vagyok.. Pedig nem..
Történt tegnap az eset, hogy Apa egész napját a kertre szánta.. Szoktunk kertészkedni, bezony ám! :) Szóval Apa a kertben, én pedig gondoltam, elszaladok a boltba. PukiKapitány kint a kertben vele, már egy jó 10-15 perce. Szépen gereblyéznek zsákolnak. Mondom Apának:
- Elszaladok a boltba, ellesztek ketten addig?
- Igen, persze menj csak.
- Menné csak anuszika, én Pukis segítek dága apuszikának! - kontrázott férfiasan pasi növendékem.
Én nyugodt szívvel (azért vissza-visszanézve) megindultam a kapu irányába. Kapu nyit, csuk, kulcs fordul, Pukis áll és néz.
- Megyek, mindjárt jövök, addig vigyázz apára! - mondom búcsúképpen
- Anuszika, ne menj el bóótba! - no ennél a pontnál némi nyugtalanság cseppent a szívembe..
Biztos, ami biztos, elindultam, már majdnem a sarkon voltam (komoly 20 méter!) Mire bömbölés -nem sírás- bömbölés hallatszott.
Futólépésben vissza.
Berohamozok a kapun, letörlöm könnyeit (rá ne fagyjon a kis arcára), és megkérdeztem:
- Elvigyelek magammal?
- Ne hadó itt Pukis, anuszika, dága anuszika, soha - soha többé! - jajveszékelt, kézen fogtam, apának bekiáltottam, ne keresse a gyereket.. Épp feldolgozni próbálta a hallottakat, látottakat szegény életem párja.. Kb észre sem vette mi zajlik. Még jó, hogy elvittem magammal, hogy figyelt volna Kapitányra? Ezek a pasik!!! :)
Útközben elmagyaráztam a picinyemnek, hogy anya néha elmegy majd a boltba, mert úgy gyorsabb, és addig te apára kell, hogy figyelj, mert apa csecsemő.. Ezen jót nevetett, érti a poént a lelkem.. De gyorsan hozzátette:
- Pukis is gyorsan járókál, nézd anuszika! Ezt figyeld! - és előreszaladt.. azt hiszem marad az együtt wc-zünk szint, "level" váltás még a távoli jövőben.. :D
Pedig már ment el Apával boltba, autókázni, tankolni.. Mondjuk engem eltávolodni még nem látott.. lehet, ezt nem tudta feldolgozni?
Még csak három éves, és olyan kis ártatlanul ált ott a kapuban a krokodil könnyeivel küszködve..
- Elszaladok a boltba, ellesztek ketten addig?
- Igen, persze menj csak.
- Menné csak anuszika, én Pukis segítek dága apuszikának! - kontrázott férfiasan pasi növendékem.
Én nyugodt szívvel (azért vissza-visszanézve) megindultam a kapu irányába. Kapu nyit, csuk, kulcs fordul, Pukis áll és néz.
- Megyek, mindjárt jövök, addig vigyázz apára! - mondom búcsúképpen
- Anuszika, ne menj el bóótba! - no ennél a pontnál némi nyugtalanság cseppent a szívembe..
Biztos, ami biztos, elindultam, már majdnem a sarkon voltam (komoly 20 méter!) Mire bömbölés -nem sírás- bömbölés hallatszott.
Futólépésben vissza.
Berohamozok a kapun, letörlöm könnyeit (rá ne fagyjon a kis arcára), és megkérdeztem:
- Elvigyelek magammal?
- Ne hadó itt Pukis, anuszika, dága anuszika, soha - soha többé! - jajveszékelt, kézen fogtam, apának bekiáltottam, ne keresse a gyereket.. Épp feldolgozni próbálta a hallottakat, látottakat szegény életem párja.. Kb észre sem vette mi zajlik. Még jó, hogy elvittem magammal, hogy figyelt volna Kapitányra? Ezek a pasik!!! :)
Útközben elmagyaráztam a picinyemnek, hogy anya néha elmegy majd a boltba, mert úgy gyorsabb, és addig te apára kell, hogy figyelj, mert apa csecsemő.. Ezen jót nevetett, érti a poént a lelkem.. De gyorsan hozzátette:
- Pukis is gyorsan járókál, nézd anuszika! Ezt figyeld! - és előreszaladt.. azt hiszem marad az együtt wc-zünk szint, "level" váltás még a távoli jövőben.. :D
Pedig már ment el Apával boltba, autókázni, tankolni.. Mondjuk engem eltávolodni még nem látott.. lehet, ezt nem tudta feldolgozni?
Még csak három éves, és olyan kis ártatlanul ált ott a kapuban a krokodil könnyeivel küszködve..
Lehet én rontom el? Nem tudom, de majdnem a szívem szakad, amikor sírni láttam...
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése