A fejem zakatolt a sok nem alvással töltött éjszakától. Ebben a vonatkozásban ne valami erotikusan túlfűtött éjjeli programra gondolj, csak szimplán nem tudok aludni. Álmatlan vagyok. Még mindig. Néha javuló tendenciát mutatok, aztán valami mindig közbejön..
Szóval hasogatós fejjel, nyüszögő Pukissal ébredtem. Mostanság beteg volt picinyem, és ezért azonnal a homlokára tapasztom a kezem - ami nem sokat ér, mivel általában totál kihűlt vagyok, ettől eltekintve tapasztom nézem lázas-e a minipasim.Ő nagyon tudja, hogy AggodóAnyut csuda jól ki lehet használni ezért a "nem vagyok jól" "rosszul vagyok" "nem érzem magam jól" mondatokat Oscart érdemlően alakítja.
A korai ébredésen túllépve redőnyhúzás, felsős borult ég, nyomott minden. Én is nyomott vagyok. Ez nem az én napom..
Pedig ekkor még nem tudtam, hogy de, ez az én napom.
Egy kedves olvasóm, aki azóta blogomon keresztül barátommá lett vidám napot kívánt nekem a személyes profilomon. Szerintem, ő egy Jó boszi, ugyanis, jó napom lett.. :)
Egy kis "Gyere öltözni! Pucéran jössz? Mit mondtam, Pukis! Azonnal, de most! Neem, nem hozhatsz magaddal száz játékot!" motivációs mondatok után - ez majdnem 3/4 óra, a "könyörgöm edd meg a reggelidet" szeánszt még bele sem számítva, elindultunk a piacra. Orrunk előtt elmenő villamos.. 41-es vili de csudás!, röpke negyed órás várakozás. Ecseteltem Pukisnak, hogy miért késtük le a villamost. Mert egy kisfiú ugrált futkározott, öltözés helyett.. Nem baj, ettől csak jobb lehet! És láss csodát! Kisütött a nap is!
Budafok elágazás: "Köszönöm villamos vezető bácsi, hogy elhoztál minket, puszi. puszi!" - így búcsúzott spontán Kapitány a vezetőtől A válaszként csengetést kaptunk. Pedig nem is a síneken szambáztunk.. no jó, a gyereknek szánta érdekességként. Tudom én! :)
Beértünk Budafokra, Szomszédok Piaca. Nem vagyok tőle elragadtatva, nincs egy játékbolt, és huzatos (A boltosok sem aléltak el a gyönyörűségtől..). Előtte a régi piac helye, egy nagy parkká lett alakítva. Semmi árnyék, semmi ami lefoglalna egy gyereket. Néhány pad, beton, beton és beton.. olyan modern. Lehet velem van a baj? Aztán ezen túllendülve, örülni kezdtem annak, hogy csodás banánt és mandarint kaptam, férj kedvenc savanyúságosa is nyitva volt, kap apa ubit. Nyáron majd én csinálok neki. (az az igazi) :)
Találkoztunk kedvenc szomszéd néninkkel az utcából Zsuzsi nénivel, aki egy másik idős hölggyel beszélgetett. PukiKapitány egy "kezicsókolom nénik"-kel lazán levette őket is, és engem is a lábamról. :) Igazi Férfi! ♥ Közben elmesélte fél másodperc alatt, hogy hazafelé pizzát veszünk. Mondom, hogy igazi férfi.. :) ♥
Az eladók kedvesek voltak, Pukis elragadóan bűbájos (mint mindig).
Minden blokkot összeszedett, és azzal szeretett volna fizetni a savanyúságosnál, a néni aranyos volt, mert elfogadta és megköszönte. (persze azért némi pénzt is hagytam ott..) :)
Hazafelé benéztünk egy boltba, amolyan mindenes. Kicsinyem ki is nézett magának egy emeletes buszt. Megkapta. Úgy cipelte hazafelé, mint valami trófeát. :)
Leszálltunk a kedvenc pékségünknél, de sajnos zárva volt 16 napra bezárta XY hivatal.. Van elképzelésem, de ezt most kihagyom. A lényeg az, hogy nem kaptunk pizzát... ez elkeserítő volt, mondom, nem adom fel: "süt a nap és vakít a fény ó-óó-óóó" :)
Ismét Budafok elágazás, fülelés, villamos jön! a 41-es villamos után futás. Nincs még egy negyed órám! "Pukis! Lábak szét! Hopp! kapaszkodj!" vezényszavakkal felkaptam a 18 kilós picinyem, és uccu neki! Fel a lépcsőn át a síneken.. És láss csodát, amikor odaértünk a vezető becsukta az ajtókat, de nekünk visszanyitotta, és még villogott a lámpájával is, hogy megvár. :)
Örök hála neki! Amikor felpattantam a karomon a gyerekkel, éljeneztek az utasok, még mondták is, hogy "szurkoltunk!" ez annyira jól esett. Teljesen idegen emberek...
Aztán leszálltunk. Előre siettünk, és megköszöntük a villamos vezetőnek, hogy megvárt. Dobtunk puszit, integettünk.
Utána betértünk a Tescóba. Itt mindenki ismer minket, de legfőképpen Zsófi néni. Bocsi - Zófi néni - így pontosan. Ő PukiKapitány nagy kedvence. Nagynak nem mondanám, mert kis törékeny, és mosolygós, és kedves.. És róla még írok, ez tuti! Ugyanis különösképpen szereti Kapitányomat, és ő viszont Zófi nénit.
No, Zófi néni sütött nekünk pizzát, ÉgetnivalóAnyu ma ezt etette a gyerekével.. :)
Egész délután játszottunk. Készítettünk autó tároló dobozt, ezt majd bemutatom később..
Ujjam is elvágtam, fejem is újra megfájdult, de a szép nap emlékét senki, és semmi nem veheti már el tőlünk.
Szóval, meg kell élni a pillanatok varázsát!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése