Segítség! Féltékeny a gyerekem...

Igazából úgy kezdeném: Egyke. 
Talán ezzel sok mindent megmagyaráztam, zárom soraimat... :)

Azért neeem, nem kell komolyan venni ezt.
Legalábbis, ami a féltékenységet illeti, annyira nem veszélyes és, ha időben elkapod az események fonalát, akkor talán orvosolható is.

Történt ugyanis, hogy karácsonykor rokonlátogatóban voltunk ahol egy 14 hónapos cuki babuci (ráadásul lány!) totyogott körülöttem. Imádom a gyereket, nagyon szeretem őket. Ezt nem is rejtem véka alá. S mivel az anyukáját is szeretem no meg az apukáját is, adott volt a baba "bugyurgatás"... És ekkor, a zöld szemű szörny előbújt az én okos, ügyes háromévesemből.. PukiKapitány ugyanis félretolta, irigy volt, néhol el is lökte.. Én meg csak hebegtem habogtam a szülőknek, persze a gyerekre rászóltam és elmagyaráztam, de falra hányt borsó sztori lett belőle. Kék kis szeme, zöld maradt..

Talán harag nem maradt a szívükben - majd ők is átélik ezt.. :D

Hazafelé megbeszéltem porontyommal az autóban, hogy nem volt szép amit csinált. A felnőttek és a nagyobb gyerekek is vigyáznak rá, így neki is már vigyáznia kell a kisebbre, mert esetlenek a kicsik, és a nagyobb gyerekek a szuperhősök.
Ez a szuperhős dolog bejött.
Két hét múlva átmentünk a barátainkhoz, ahol is a legjobb barát kishúga 10 hónapos. Szintén kislány. És én olvadoztam tőle, ő pedig imád engem. Csüng rajtam. No, gondoltam Pukisom majd féltékeny lesz, de követtem azt a szálat, hogy a nagyobb gyerekek szuperhősök. :)

Mielőtt bementünk az ajtón mondtam neki:

- Pukikám, ugye tudod, hogy te egy szuperhős vagy, aki a kicsi gyámoltalan babucikat vigyázza?
- Igen anuszika, én Lovag vagyok, sisakom is van! - és mutatta a sapkáját
- Nagyon jó! Te egy lovag vagy? A babucik gyámolítója! - hatalmas puszi, és ölelés.. Ez bevált..

Amikor a kis barátunk lökdöste kis húgiját:
- Neeem! Nem! Nem szabad! Mi hősök vagyunk, vigyáznunk kell rá, nézd milyen kicsi!- intette rendre PukiKapitányom.

Azt hiszem, a féltékenység kipiálva.
A napokba voltunk egy lakást megnézni, ott egy tündéri kétéves kis lányka volt. Alig lehetett őket szétválasztani. Játszottak, Pukis odaadta a hozott játékot, és a kislány is édes volt. Együtt játszottak.
Féltékenységnek nyoma sem volt.

Szóval kedves Szuper-anyuk, higgyétek el, nektek is Szuperhős gyermekeitek vannak, ezzel a hittel mondjátok nekik a fentieket, és talán a féltékenység zöld tüze kialszik a kicsiny szemek igaz tekintetében. :)

Igaz, ami igaz PukiKapitány gyakran játssza a babát: "gigigágágugu" - mondja,  és négykézláb mászik, aztán odajön, és megölel.. és puszit kapok.. és újra három éves nagyfiú lesz... Imádom... :) ♥

Biztos testvérek között ez másképpen működik, mint a kis barátunknál is.. remélem egyszer megismerem azt az oldalt is, mint anyuka. :)

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay