Tegnap lesiettünk a boltba, mondtam is PukiKapitánynak "csak gyorsan..."
Persze, ahogyan az lenni szokott nálunk, sietünk, és találkozunk mindig valakivel, akit nagyon szeretünk, aki nagyon szeret minket.. gondolom mindenki ismeri a helyzetet.. :D
Így történt ez tegnap is:
Gyors léptekkel beszélgetve mentünk a gyerekkel, s egyszer csak, patahang. Klapp-klapp..
Megfordultunk, és lám, három lovas huszár jött az utcában..
A gyerek tátott szájjal nézte őket, kard, tollas fejfedő, mente, és hatalmas gyönyörű lovak.
Mostanában ló-szerelemben szenved. Van is egy lova, akit cipelünk mindenhová.
Elmeséltem neki mindent, amit csak tudok a lovakról és a lovasokról, a huszárokról, és itt rájöttem csenevész a tudásom a témában.
Ráadásként a harmadik huszár egy nő volt. Ezen meglepődött a gyerek is és én is, a huszárok integettek köszöntek, mi is nekik.
Sokáig követtük a tekintetünkkel őket. Próbáltam volna csak elindulni.. :D
Aztán pár lépés után egy hatalmas halom volt az úton. Pacikaki.
Rögtön fontosabb lett mindennél, a nagy rakás. Gyerekszemmel pedig a lehető legfontosabb, hogy a paci kaki "hátálmás". Megbeszéltük az emésztés lényegét, majd megnyugtattam, lényegre törő kérdései után, hogy a huszárok, és huszárnéni leszállnak a lóról, ha kakilniuk kell. Komolyan nem tudom, hogy ilyenek honnét a fészkes fenéből jönnek a gyerekeknek? :D
Végre túl voltunk a témán. Mostanában nem először, de mindent megbeszélünk, így ezt is. Sosem csinálok úgy, mintha nem hallanám, mert nem illő.. Inkább elmagyarázok mindent ezerszer. Bementünk kedvenc boltunkba, és a gyerek szépen köszönt:
- Sziasztok! Hátálmás pacikakit láttam! - menten el kívántam süllyedni, de szerencsére a vásárlók mind mosolyogtak, a hüledezők, úgy látszik tudják mikor járunk a boltba. :)
- És huszárokat is láttunk, lóháton - tettem azért hozzá.. egy két együtt érző pillantást kaptam, de szerencsére aranyos kis helyzet volt.
Elmondtam a gyereknek hazafelé, nem illendő kakikról beszélni.
Este azért elmesélte apának:
- Apuszika, hátálmás pacikakit láttam, olyan nagy volt mint anuszika! - jaj, de édes, már egy halom lócitromhoz hasonlónak lát az utódom.. oké mostanában fáradt vagyok, és leamortizáltam az ujjaim, de akkor is..
Apa, mondanom sem kell, rögtön partner volt, közösen rajzoltak pacikakit.
Azt hiszem, a következő bejegyzésem címe ez lesz:
"Miként segítek a férjemnek felnőni." :)
Egész este, ő volt a huszár, akinek kardja van (jedi lézerkardunk van csak) És a hintalován harcolt.
A gyermeki lélek, a fantázia egy csoda. Herceges mesét kért estére. Jobb híján Hamupipőkét meséltem el. Nagyon élvezte.
Képek forrása: első kép flickr.com, második kép: pixabay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése