A Facebook-on nem sok csoportban vagyok benne, ám van egy Ilona csoport, ami csodásan működik. Ebben a csoportban találkoztam Juhász Gézánéval, Icu egy különleges asszony, rongyostáskákat készít..
Icuval beszélgetek a vállalkozásáról, a családról és a táskaszerelemről:
PinkAnyu: Nagyon szép táskáid vannak, honnét jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz?
Icu: Jó néhány évvel ezelőtt Postán dolgoztam és a kezembe került egy patchwork magazin. Az egyik mintát rögtön ki is próbáltam és egy díszpárnát varrtam belőle. Később a munkáim miatt hosszú szünet következett, de valahogy visszatértem a varráshoz.
Nem volt mindig teljesen egyértelmű, hogy ezt választom főfoglalkozásnak, ugyanis nagyon szeretem a papírkosárfonást, amibe egy időben beleástam magam, illetve szeretek a családom és a barátok számára szép tortákat sütni.
Sokan kérdezik, hogy miért nem foglalkozom azzal (is) hivatásszerűen. Sokféle kreatív tevékenységet szívesen művelek, de úgy érzem, számomra talán a varrásban van a legtöbb lehetőség.
Egy élet is kevés ahhoz, hogy az ember minden patchwork technikát kipróbáljon, megtanuljon, így egy életen át fog tudni valami újat adni.
PA: Mióta készítesz táskákat? Emlékszel az első darabodra?
Icu: Az első táskámat 17 évesen varrtam, hulladék bőrdarabokból. Nagyon szerettem, sokáig hordtam. Ennek még nem sok köze volt a mai értelemben vett foltvarráshoz.
Amikor elkezdtem tudatosan patchworkkel foglalkozni, szintén nagyon hamar előkerültek a táskák.
Az elsőt farmerból készítettem, színes rátétmintával. A lányom hordta. Még mindig megvan a táska, kitűnő állapotban. Bár azóta rengeteget tanultam, de most is vállalom, hogy én készítettem.
PA: Milyen nehézségek vannak egy ennyire egyedi vállalkozásnál mint neked?
Icu: Induláskor az volt a legnagyobb nehézség, hogy ez a tevékenység szakképzéshez kötött, ugyanakkor olyan foltvarró képzés nem létezik Magyarországon, ami megfelelő végzettséget adna a vállalkozás indításához. További nehézség, hogy rengeteg kézműves árulja ma már a termékeit, közülük sokan csak hobbiból készítenek kézműves tárgyakat, gyakran gyenge minőségűeket alacsony áron, és sokan ezeket az árakat várják el a valóban jó minőségű termékektől is.
Nehézség, de egyben előny is a korom: tavaly, 51 évesen mondtam fel a munkahelyemen, hogy beindítsam a saját vállalkozásomat. Sokáig hezitáltam, hogy van-e értelme még belekezdenem, de annyi bátorítást kaptam, hogy megpróbáltam a hátrányomat előnnyé kovácsolni és az élettapasztalataimmal a hátam mögött elindulni. Nem bántam meg.
PA: Gondolkozol a vállalkozásod bővítésén?
Icu: Néhány hónapja még távoli álomnak tűnt, hogy felvegyek egy alkalmazottat, ma már ez teljesen reálisan a következő lépés a vállalkozás bővítése felé.
Elárasztanak a megrendelések és feladatok, és bőven akadnak olyan részfeladatok, amiket jó szívvel rá tudok bízni valakire. Így sokkal több megrendelést tudok elvállalni és nagyban bővülnek a lehetőségeim.
Külön jó érzés, hogy egy olyan faluban, ahol a munkanélküliség mára hatalmas méreteket öltött, legalább egyvalakinek tudnék segíteni, azzal, hogy munkát adok.
PA: A családod támogat a terveidben? Esetleg lesz aki viszi tovább a "szakmát"?
Icu: A családomtól rengeteg bátorítást, támogatást kapok, ugyanakkor konkrét segítséget is az anyagbeszerzésben, szellemi és kétkezi munkában, a fontos döntések átgondolásában. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy valaki továbbvinné a családból, bár ebben soha nem lehetek biztos.
Azt sem gondoltam volna néhány évvel ezelőtt, hogy nekem lesz bátorságom és kitartásom, hogy erre tegyem fel az életemet.
A lányom ugyan szívesen varr és sokat segít nekem, de ő zenetörténész, egyetemi tanár, az a hivatása. Bár néha emlegeti viccesen egy nehezebb nap után, hogy otthagyja az egészet és hazajön varrni, mert ez olyan jó.
PA: Hobbiból lett szerelem, és szerelemből munka? Mennyire munka, ez a munka, vagy inkább szórakozás is egyben?
Icu: Hogy szerelem, az biztos, de valójában hobbi is, meg munka is. Amikor varrok, az szórakozás, játék a színekkel, formákkal, anyagokkal. Ma megvarrni egy táskát ugyanolyan élmény, mint régen, amikor még csak magamnak és a családomnak varrtam: alig várom, hogy elkészüljön és egyben lássam, ugyanakkor sajnálom, ha véget ér az alkotási folyamat. Viszont ez csak az egyik része.
Az értékesítés sokkal inkább munka. Külön nehézség, hogy mindent egy személyben kell kézben tartanom: az újabb kollekciók megtervezését és megvalósítását, a piackutatást, az értékesítést, a vevőkkel való kapcsolattartást, a blogírást és mindezt egymással összehangolva.
Mikor elkezdtem a vállalkozást, elhatároztam, hogy soha többet nem akarok dolgozni, hanem a hobbimból fogok megélni. Úgy gondolom, hogy minden nehézség ellenére ez igaz maradt, mert az alkotás öröme megéri a többi fáradozást.
PA: Nehéz a piacon érvényesülni? Az hogy nő vagy, hátráltat, vagy inkább előny?
Icu: Mivel rengeteg kézműves van a piacon, nem könnyű érvényesülni. Nem panaszkodhatom, mert sokan vannak, akiknek éppen az én táskáim tetszenek.
Mivel többségében nők a vásárlóim, inkább előnyben érzem magam, hogy nő vagyok. Jobban ráérzek az igényeikre és az elvárásaikra.
A blogkövetőim között viszont vannak férfiak is, akik szintén elismerik és nagyra tartják a munkámat.
PA: Nagyon fiatalosak a munkáid, úgy értem minden korosztálynak tudnám ajánlani. Amikor dolgozol, eszerint készíted, vagy ihletből?
Icu: Nem törekszem a fiatalosságra, egyszerűen ilyen a stílusom. Szeretem a kifinomult mintákat és színösszeállításokat, az aprólékosan kidolgozott részleteket, és nem utolsó sorban a praktikusságot.
Nem próbálok görcsösen megfelelni az elvárásoknak, hanem hiszek abban, hogy igenis van igény arra, amit én képviselek.
Mindig olyan tárgyakat készítek, amiket én is szívesen használnék.
PA: Mi az amit szeretnél elérni, üzenni munkáiddal?
Icu: Amikor fiatalon karriert építhettem volna, nekem az volt a legfontosabb, hogy a gyerekeim vigyék valamire.
Most, hogy ők sínen vannak, én szeretnék letenni valamit az asztalra, hogy büszkék lehessenek rám.
És íme a csodálatos Rongyoszsákok alkotója, Icu:
Köszönöm neked a beszélgetést, és millió ölelést küldök!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Képek forrása:
http://icurongyoszsakja.blogspot.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése