Egy olvasói levelet szeretnék megosztani veletek. Nemrég elindítottam egy kampányt a Hétköznapi SzuperMamikat, riportsorozat formájában a blogomon, hogy segítséget nyújtsak az anyáknak és nőknek egyaránt. Gabi levele:
"Kedves PinkAnyu!
Olvasom a blogod, igaz a szuperanyukás sorozatodra figyeltem fel, de azóta elolvastam szinte mindent, amit írtál. Köszönöm a magam és más anyuka nevében is.
Túl vagyok két vetélésen, látom sokaknak ez a nehéz súly nyomja teherként a vállát, és lelkét. Van már két kisgyerekem, a második babámat vártam akkor elhagytam a férjem, inkább az utca mint ő. Szó szerint. Anyáméknál lakunk a két gyerek és én. Ezúton is köszönöm.
Hangoztatta, hogy szereti a fiát, sosem bántaná. Elméletileg, de ahogy a pici látta az én ütlegelésem úgy igazából őt is bántotta. Még 'mentsége' sem volt, mert nem ivott nem dohányzott.
Egy rocker anyuka sztorijánál kapcsolódtam a blogod olvasóihoz. Belőle a gyereket verte ki a volt párja.. a két vetélésem nekem így történt.
Minden nőnek azt mondom, váltson. Ne várja meg, míg katasztrófa lesz, míg olyan dolog történik. Ezt ne várjátok meg..
Nagy szerelemnek indultunk. Terhes lettem, minden szép és jó volt. Aztán feleségül vett. Onnét minden rémálommá vált.. A tulajdona lettem, ezt ki is fejtette. Eleinte azt hittem ez valami poén, de az első igazi pofon után rájöttem nem az. Szégyelltem magam, két napig nem mentem ki az utcára. Hogyan mondjam el a szüleimnek? Ezt nem lehet sehogy: anya apa ver a vejetek, akit szerettek... kerestem a hibát magamban.. biztos én vagyok rossz. Én csinálok valamit nagyon nem jól. Megszületett a kisfiúnk, látszólag minden helyre állt. Két hónap múlva szexet akart, én nem akartam. Ő volt az erősebb. Ez ment egy éven keresztül. Terhes lettem. Megvert elvetéltem. Aztán újra terhes lettem, újra megvert, újra elvetéltem. Minden alkalommal 'elestem', hol a jégen, hol a saját lábamban hivatalosan.
Újra terhes lettem, pedig nem akartam, sem szexet, sem gyereket, sem őt, sem semmit.. azt hiszem depressziós is voltam.
Egyik este brutálisan érkezett haza, mondta: nem az ő gyerekét várom.. és elkezdte az ütleget. Először a hajam tépte, majd ököllel ütött. A földre kerültem, rúgott ahol ért. Én védtem a hasam, legalább ezt a gyereket ne verje ki belőlem..
Tartott egy két percet, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán megunta és elment: 'ha megjöttem még kapsz!'
Az ajtó bezárult, és elment. Féltem nagyon.
NEM AKAROK ÚJRA 'ELESNI' valaki segítsen!!!
Felálltam a padlóról és a kisfiam szemében megláttam a könnyeket. Ott volt a sarokban. Félt. És ekkor elpattant bennem valami. Nem szereti ez a gyereket sem, mert engem sem szeret.. meg kellett hogy védjem magam. Ő erőfölényben volt. Leszúrjam egy késsel? Akkor mehetek a sittre, hiszen idehaza nincs olyan, hogy önvédelem, max egy gyereket rúghatnék ki belőle én is jogosan.. Hívjak rendőrt? nem jön ki, csak ha folyik a vér.. Nem az ő hibájuk, ez a rendszer. Szenvedj csendben, dögölj meg némán.
Meg kellett, hogy védjem a fiam, és a születendő gyerekem.
Döntöttem, villámgyorsan összeszedtem a gyereket, azt a kevés holminkat, és elmentem. Hová máshová anyámékhoz. Nem akartak hinni amikor telefonban beszéltünk, de amikor megláttak minket már elhittek mindent. Elmondtam, hogy már öt éve ebben élek. És félek, nem akarok meghalni, nem akarom, hogy meghaljon a magzatom, nem akarom hogy baja legyen a kisfiamnak.
A nagyobbik gyerekem most öt éves múlt a pici fél éves. Távoltartás van a volt férjem ellen.
Kimondták a válást. A családom segített elvinni mindenünket amink volt.
A volt férjem pszichiátriai beteg. Gyógyszeres kezelést kap. Nem bánt, nem keres minket. Talán azért sem, mert meglátta, hogy erős vagyok. És mertem lépni, segítséget kérni.
Most elindultam egy úton. Remélem már biztonságban vagyunk...
Üzenem minden bántalmazott nőnek: számoljon le a helyzettel. lehet nem lesz olyan szerencsés mint mi, hogy békére lel. de meg kell tenned, ha vernek, aláznak, ha verik a gyereked..
Minden féreg fél, ha cselekedni mersz!
Gabi"
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Én nagyon sajnálom ezeket az Édesanyákat és én is ELÍTÉLEM az ilyen ( férjeket és apukákat !! ) De könyörgöm!! Miért vannak olyan volt ( Férjek ) Akiket a KEDVES FELESÉGÜK ÉS GYERMEKEIK JUTTATTÁK ODA AHOL MOST ÉN IS VAGYOK !) Jó lenne ha nemcsak az édesanyáknak szentelnének ilyen OLDALT, hanem az ( ÉDESAPÁKNAK - is )
VálaszTörlésTisztelettel: Id. Fenyvesi Sándor Ferenc .
Kedves Id. Fenyvesi Sándor Ferenc!
VálaszTörlésKöszönöm az olvasását, a hozzászólásért pedig hálás vagyok.
A személyes blogomon belül a Hétköznapi SzuperMamik egy kampányom az anyukákért, azokért az anyákért, akik nem hisznek magukban.
Ehhez kapcsolódva kaptam a fenti levelet olvasómtól, s kérte jelentessem meg.
A világban sok a bántalmazott ember, akár fizikálisan, akár lelkileg. Legyen szó férfiről vagy nőről, akár gyermekről. :(
Remélem talál olyan fórumot, ahol Ön is eljuttathatja az emberekhez a történetét, amiből mások is okulhatnak.
Ha nem talál ilyent, én szívesem megjelentetem olvasói levelét, mert az én blog kategóriám a család.
És az édesapák pont olyan fontos részei a családnak, mint az édesanyák, vagy a gyermekek.
Köszönöm megtisztelő figyelmét, és minden jót kívánok Önnek.
Üdvözlettel: PinkAnyu