Napok óta attól hangos a sajtó, hogy kivetette magát egy nő (szándékosan nem anyát írok) az ablakon a kisgyermekével. Miért?
Mert neki beborult a világ? A szerelem véget ért? - tán sosem volt szerelem az... Megcsalták? Mert el akarták venni tőle egyetlen kincsét a gyermekét...??? ezek elegendő okok???
No itt ennél a pontnál megállnék. Egyetlen kincsem életét nem veszem el. Mert nincsen jogom hozzá!
Ezek őt érintik, nem a gyermeket. Ezek az ő megoldandó gondjai, nem azé pici gyermeké, aki csak másfél évet élhetett..
Ez nem az "add vissza a babám!" kategória. Nem vehetem el az életét senkinek. Nincsen hozzá jogom. Azért, mert én adtam azt? - igaz, ő nem kérte..
És mégis mennyi nő (szándékosan ismét nem anyákat írok) veszi el gyermeke életét.
Úgy gondolom, hogy egy beszűkült tudatállapotban teszi ezt, s nem a gyermek jövőjét nézi, hanem fél egyedül a halálba menni. Pedig az a gyermek nem választotta a halálba vezető utat.
Ez annak a nőnek a választása, nem erőszakolhatja erőltetheti rá a gyerekre az ő (helytelen) döntését.
Helytelen. Mert nincsen az az élethelyzet ahol el kell dobni azt az ajándékot amit életnek nevezünk. Azért kapunk életet e földre, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.
S nem azért hogy eldobjuk azt. Szomorú, hogy sokan mégis eldobják az életüket.
Régen már legalább tíz éve, egy ismerősöm öngyilkos lett. Nagyon megrázott. Előtte állt az élet fiatal volt 24 éves, jóképű, rajongtak érte a nők.. nem tudtuk meg miért tette.. ezt az utat választotta, pedig lehet egy szebb út s jövő várt volna rá.
Egy másik haláleset is megrázott, egy 15-16 éves fiatal srác (akit 7 éves korától ismertem, a szemem előtt cseperedett fel) asztmarohamban fulladt meg. Pedig ő élni akart. Nagyon élni. Ha rá gondolok, még mindig könnybe lábad a szemem..
A kiterjesztett öngyilkosság, és ezért kövezzetek meg bátran, GYÁVASÁG! Egy gyermeket bántani.. elvenni az életet, mert az enyém nekem már nem kell?...
Mindezeken túl, úgy érzem kéne segítség az embereknek (nem csak az anyáknak). Ahová fordulhatnak, ahol segítenek, ahol meghallgatják.. ahol segítő kezet kapaszkodót nyújtanak a gödörből való kimászáshoz..
A végére azért felteszem "hangosan" is a bennem kavargó kérdést:
KI VÉDI MEG A GYERMEKEK ÉLETHEZ VALÓ JOGÁT?
Ezt ki kellett írnom magamból..
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Szia PinkAnyu!
VálaszTörlésNem is kicsit, de megrázott az írásod.
Én egy olyan ember vagyok,aki szintén meg akartam ölni magam. S,az orvosaim szerint azért nem sikerült, mert baromi erős a szervezetem. De, hogy ezt a gyermekeimmel együtt tegyem meg?? Ez "agyalágyultság"...Ilyen nekem eszembe sem jutott volna!Ti.:
Szia PinkAnyu!
VálaszTörlésNem is kicsit, de megrázott az írásod.
Én egy olyan ember vagyok,aki szintén meg akartam ölni magam. S,az orvosaim szerint azért nem sikerült, mert baromi erős a szervezetem. De, hogy ezt a gyermekeimmel együtt tegyem meg?? Ez "agyalágyultság"...Ilyen nekem eszembe sem jutott volna!Ti.: hogy képzelheti bárki is, hogy a maga fájdalmát egy, vagy több másik élet kioltásával "oldja meg"!S,ráadásul a saját gyermekeimről van szó! Ez "abszurdum"!!!
Azért,köszönöm az írásodat, mert engem igencsak szíven ütött.Üdv...
Kedves Tamás!
VálaszTörlésKöszönöm az olvasást, és a véleményt.
Nagyon sajnálom azt a nőt aki öngyilkosságig jut, akit magára hagynak.. minden embert sajnálok, aki ideáig jut. :( (nemtől függetlenül)
Az én véleményem a cím maga. Nincsen joga elvenni a gyermeke életét.
Rettentő lelkiállapotban lehetett, de ANYA ilyent nem tesz / nem tehet!
Anyának kell lenni, és aztán nőnek. Ha megy a kettő együtt akkor párhuzamosan, ha nőként anyaként magamra hagytak, gyereket mindig biztonságban kell tudni. Aztán a saját életéről dönthet.
Engem is megrázott ez az eset.
Pont az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt kezdtem a Hétköznapi SzupermMamik kampányomat. A sorozatban hétköznapi anyukákkal beszélgetek. Nem egy közülük depressziós pánikbeteg és sorolhatnám..
Sajnos én kicsi porszem vagyok, de ha csak egy nőnek is erőt adunk, és hitet már megérte.
Segítséget merni kell kérni, és a segítség kérést sosem szabad elutasítani.
Üdvözlettel: PinkAnyu