A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai történetének főszereplője Fanni.
Fanni 23 éves anyuka. A tíz hónapos Balázs világi jó kisfiú, anyukája úszik a boldogságban. Minden szavából árad a boldogság, és az öröm, amit az az érzés okoz, hogy anyává vált.
Néha kötéltáncosként egyensúlyoz a háztartás és az anyaság között...
Fannival beszélgettem a mindennapokról, az anyaságról szülésről, szoptatásról és természetesen a boldogságáról:
PinkAnyu: 23 éves vagy, én fiatal anyukának tartalak, így szeretted volna te is? Tervezett volt a kisfiad?
Fanni: Igazából nem volt kimondottan tervezett baba, de biztos voltam benne, hogy ha jön, akkor nem vetetném el soha. :)
PA: Volt nehézség a teherbeeséssel vagy ment minden mint a mesében?
Fanni: Nem gondolom, hogy bármi nehézség lett volna a teherbeesés kapcsán.
PA: terhességed alatt volt valami gond? Elégedett vagy a magyar ellátással? Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy állapotos vagy?
Fanni: A terhességem alatt igazából olyannyira nem volt semmi gond, hogy sajnos csak a 27. héten derült ki, hogy érkezik Balázska.
Ugyanúgy megjött minden hónapban, egyetlen egy rosszullétem nem volt, csak abból lehetett volna következtetni, hogy kicsit híztam, mert többet ettem.. mások észrevették rajtam, hogy híztam, aminek én nagyon örültem, mert a 46 kilómmal igencsak ráálltam arra, hogy rendszeresen egyek, minél többet.. :)
Teljesen elégedett vagyok a magyar ellátással, maximálisan segítettek mindenben, nagyon kedvesek voltak velem, kivétel nélkül mindenki.
Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok és már 27 hetes (lehet megkövezni érte, de nagy bujkáló volt kisfiam, mint már említettem) az első gondolatom az volt, hogy "Jaj Istenem! Csak ne legyen semmi baja, csak egészséges legyen!" Sajnos így elég sokáig dohányoztam a terhességem alatt is, de amint megtudtam, hogy baba van, egyik napról a másikra letettem a cigit, és még annak a környezetéből is elmentem, aki dohányzott. :)
PA: A párod miben tud neked segíteni a háztartásban a kicsi körül? Van e olyan segítséged amit el is tudsz fogadni, mert valóban segítség számodra.
Fanni: A párom sajnos nagyon sokat dolgozik, de arra mindig szakít időt, hogy a kicsivel is tudjon lenni. Akármennyire fáradt, olyan nap nincs, hogy ne játszana vele, még a fürdetést is olykor-olykor bevállalja, szóval nem panaszkodhatom :)
"Nagyon erős az apa-fia kapocs közöttük, például amikor kisebb volt és fájt a pocakja, apa hamarabb meg tudta nyugtatni, nála valahogy jobban biztonságban érezte magát, vagy nem is tudom.."
Az esti altatás szinte mindig az övé, olyankor maga mellé veszi a nagy ágyba, és együtt alszanak el. Apán kívül szerencsére mindig van valaki, aki vigyáz Balázsra, ha nekem olyan dolgom van, hogy nem szívesen vinném magammal. Leginkább anyum szokott rá vigyázni, ha éppen nem dolgozik, de ha úgy van, akkor a dédi is elvan vele, vagy a másik mama, esetleg az öcsém. Szerencsére annyira jó kisfiú, hogy bárkivel el tud lenni, nem kell hozzá hazarohanni :) Még a keresztanyukája is szokott rá vigyázni, csak ő ritkábban van itt, mivel ő messzebb lakik
PA: Szeretnétek még kistestvért?
Fanni: A kistestvér kérdéssel hadilábon állunk. Amikor terhes voltam, beszélgettünk róla, hogy majd évek múltán, ha úgy van, akkor szeretnénk, de én ezt a szülés nehézségétől tettem függővé. Természetesen, ha jönne a kis tesó, akkor örülnénk neki, de most jelen pillanatban nem szeretnénk második babát. Balázsnak szeretnénk szentelni minden figyelmet, neki megadni mindent, amit kell, amire szüksége van. :)
PA: A baráti körben volt eltávolodás azt követően, hogy terhes lettél, vagy megszültél?
Fanni: Nem igazán vannak olyan barátaim, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot, de azt gondolom, hogy az nem barát, aki egy ekkora öröm esetén eltávolodik attól a személytől, akit szeret. Egy kisbaba a legnagyobb öröm, ami történhet velünk életünk során. :)
PA: Anyósoddal milyen a viszonyod?
Fanni: Erre csak annyit szeretnék mondani, úgy gondolom, hogy a gyereknek ugyanúgy szüksége van a nagyszüleire is, mint a szüleire..
Én megfogadtam, ha van személyes sértettségem, azt nem vetítem le a kicsi kapcsolatára senkivel sem. Attól még, hogy engem nem kedvel valaki, vagy éppenséggel én nem kedvelek valakit, lehet, hogy a kisfiam nagyon szereti, és nekem az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen
Egyébként sem vagyok haragtartó típus, de attól minden kis mozzanat, amit az emberektől kapok, akár jó, akár rossz, az bennem van, és nem felejtem el..
PA: Van ami nehézséget okoz kisgyermekes anyukaként neked? Rzt miként orvosolod?
Fanni: Leginkább az okoz nehézséget, hogy hogyan osszam be az időmet. Általában két dolog között állok: Balázs és a háztartás.. mondnom sem kell, hogy minden esetben Balázs javára döntök..
"Egyáltalán nem csillog-villog a ház, sokszor gyűlik a mosni-, illetve vasalni való, de a kisfiam nagyon igényli a figyelmet, azt, hogy játsszunk vele, hogy beszéljünk hozzá, és én ezt szeretném megadni neki. :)"
Mondjuk látszik is rajta, mindenkire mosolyog, nagyon keveset sír, rettentően okos, szóval egy igazi kis boldog baba.
Mostanában ennek orvoslására azt találtam ki, hogy este, amikor már mindenki alszik, rendet hagyok mindenhol, amennyire csak tudok, így másnap nincs millió meg egy dolgom, és többet tudok lenni a kicsivel, nincs az, hogy úristen, nekem még ezt meg azt meg amazt meg kell csinálnom!
PA: Mi a véleményed szoptatós anyukaként a tápszerekről, és a nyilvános szoptatásról?
"Tény, hogy az anyatej a lehető legjobb egy pici babának. Sajnos ez nem mindenkinek adatik meg, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy bárki is rossz anya lenne."
Sokszor hallani, főleg faluhelyen, hogy "nézd meg, két hónapos a kicsi és tápszerezik, mert az az idióta anyuka nem tett semmit annak érdekében, hogy szoptasson.. fejni kellett volna meg stb.."...a világból ki tudnának kergetni vele... nem gondolom, hogy "Bözsi" kevesebb lenne, mert csak két hétig tudott szoptatni, vagy "Rozi" a világ legjobb anyukája, mert három éves a kis "Jóska", de még mindig van teje... nem.
Én maximálisan elfogadom azt, ha valaki tápszerrel tudja csak táplálni a kisbabáját, semmi kivetnivaló nincs ebben, főleg ha nem tehet róla, hogy nincs tejcsi..
Nyilvános szoptatás... nehézkes, talán kicsit kellemetlen is, de természetes dolog.. elmegyünk a boltba, védőnőhöz, postára, ide-oda, esetleg a szomszéd városban van valami dolgunk, éhes a kisbaba, nyilván nem hagyjuk sírni, amíg haza nem érünk.
"Szerintem inkább több bababarát helynek kellene lennie, hogy például ne az utcán vagy a buszon kelljen szerencsétlen anyukának megetetni a kisbabáját 25 millió kikerekedett szemű, összesúgó ember előtt.."
Mondjuk én például imádom, amikor csak ketten vagyunk jelen babámmal a szoptatásnál, mert ezek a pillanatok csak kettőnkről szólnak, ezek csak a mieink.. persze, ha úgy hozza a sors, én is megetetem a kocsiban, és nem érdekel ki mit gondol, mert ez természetes. ♥
PA: Szülésélményedről mesélnél nekem?
Fanni: Imádtam a szülést. Rólam tudni kell, hogy mindig azt mondtam, hogy nem fogok szülni, mert az fáj. Tudniillik rendkívül alacsony a fájdalomküszöböm, tehát már egy pattanás kinyomásánál is könnybe lábad a szemem és visítok! :) Ehhez képest...
..hát kezdem az elejéről: 2015. 07. 21-re voltam kiírva, de 15-én reggel fél hétkor elfolyt itthon a magzatvizem, kellett pár perc, mire el mertem mondani apának, hogy akkor indul a buli, de addigra halálos nyugalom töltött el.. nem úgy apát! Aki megkergült és szaladgált a konyhaasztal körül körbe-körbe. :)
Beértünk a kórházba, megvizsgáltak, két ujjnyira nyitva voltam, na akkor előkészítettek, anya elvitt és felvett az osztályra, meg ilyenek (anya a szülészeten adminisztrátor ), majd olyan nyolc óra körül rátettek NST-re, ami három perces fájásokat mutatott, de nem éreztem se keményedés, fájdalmat meg egy darabot se.. :) Fél tízkor kaptam oxitocint, akkor már másfél perces "fájásaim" voltak, a papírra nem fért rá a csúcsuk, akkorák voltak! Én még mindig semmit nem éreztem.. :)
Olyan tizenegy óra körül kezdtek el menzesz- szerű fájások jöni, és folyamatosan erősödtek, fél egytől durvult el nagyon a helyzet, de még akkor is viccelődtünk, nevetgéltünk Apáék meg kint idegeskedtek. Kaptam is utána, hogy én bent "tök jól elszórakoztam", ők meg "sík idegek" voltak odakint :)
Fél kettőkor már éreztem azt a bizonyos érzést, hogy nyomnom kell, Szóltam anyának, aki végig ott volt velem ♥, hogy szóljon az orvosnak, mert nyomnom kell. Háromnegyed kettőkor szülőágyra kerültem. Emlékszem, hogy két óra felé anya tök lelkesen mondta nekem, hogy "látta a haját", 14:03-kor ki is bújt a kis csodám :)
Furcsa, mert én, aki irtózik a fájdalomtól, mosolyogva, nevetve csináltam végig a szülést.
Nekem inkább az volt a bajom, hogy éhes voltam. :)
Volt egy pillanat szülés közben, amikor beszélt hozzám anya is, az orvos is, meg a szülésznő is, és én csak pislogtam, nem fogtam fel, hogy beszélnek hozzám
Szülés után, amikor letelt a két óra és vittek volna a kórterembe, el is ájultam a tolókocsiban, na akkor megijedt mindenki, én meg örvendeztem, hogy jaj de jó érzés volt.
Arra tértem magamhoz, hogy a kisfiam kék lepedőbe bugyolált kis arcát láttam magam előtt, és kérdeztem, hogy ő hol van.
"Örök emlék marad a szülés, ha erről beszélek, vagy erre gondolok, mindig elérzékenyülök.
Simán újraélném ezt a napot mondjuk úgy félévente. :) "
PA: Ilyennek képzelted az anyaságot?
Fanni: Hasonlónak, de nem ilyennek. Tudtam, hogy felelősséggel fogok tartozni egy kis élet iránt, óvnom, védelmeznem kell őt, de arról fogalmam sem volt, hogy ezt nem kell megtanulni, csak úgy jön.. ösztönből..
"Számomra hihetetlen dolog az anyaság, ennél csodálatosabb nincs is a világon, azt sem gondoltam, hogy egy kis emberkét ennyire lehet szeretni, és mégis, nincsenek rá szavak. Elég egy reggeli nagy mosoly ahhoz, hogy jó legyen a napod, vagy hogy mekkora boldogságot jelenthet az, hogy két aprócska kéz átölel. Imádom! ♥ "
PA: Mitől félted leginkább a közeli- és távoli jövőben Balázskát?
Fanni: Mindentől féltem. Féltem attól, hogy beteg lesz - hála Istennek, eddig még nem volt beteg. Féltem attól, hogy nem kapja meg azt, amire szüksége van. Féltem attól, hogy a későbbiekben problémái lesznek, hogy nem fog tudni a saját lábán állni, hogy nélkülöznie kell.
Egyszóval tényleg, mindentől féltem.
Ugyanakkor próbálok neki mindent megadni és a későbbiekben is arra fogom nevelni, hogy majd ha eljön az ideje, akkor talpraesetten, bátran, tele célokkal álljon neki az életnek és meg legyen neki mindene. :)
PA: Miként látod a jövőtöket? Szeretnétek esetleg külföldre menni? Sok magyar próbál szerencsét külföldön.
Fanni: Tervben volt, hogy apa kimegy külföldre dolgozni, hogy jobban álljunk anyagilag. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla. Nem akarom, hogy fényképről ismerje Balázs csak az apját, vagy hogy olyan ritkán lássa, hogy csókolómmal köszönjön neki.
Én személy szerint nem mennék külföldre, itt van mindenem és mindenkim, aki számít és fontos, minden emlékem ideköt.
"Bízom benne, hogy kitartó munkával, becsületesen lehet itthon is érvényesülni. Nyilván megértem azokat is, akik kimennek, valahol igazuk is van.. Minek dolgozzanak itthon minimálbérét, amikor odakint fele annyi munkával a háromszorosát is megkereshetik? Én nem vagyok elég bátor ehhez."
PA: Honnét a névválasztás? Tényleg, fiút vagy kislányt vártatok, és mikor tudtátok meg a nemét?
Fanni: én azt éreztem, még azt is álmodtam, hogy kislányom lesz, és mégis, amikor az ultrahangon a 27. héten, azt mondta a doki, hogy kisfiú, már el sem tudtam magam képzelni lányos anyukaként :)
Eredetileg a Mátyás nevet szerettük volna neki adni, de mindig mondták, hogy "jaj az nem szép!" meg ilyenek, és egyik ilyen alkalommal mondtam nagymamámnak, hogy "jó, akkor mondj egy nevet, ami szebb"..azonnal rávágta, hogy Balázs. Ej, mondom ez nem is rossz, aztán apával beszélgettünk itthon, neki is tetszett, és így lett Farkas Balázs Mátyás. ♥
PA: Szerinted, megváltoztál mióta anya lettél?
Fanni: Sokkal érzékenyebb lettem, mint voltam. Leginkább az első hónapokban, de még sokszor most.
"Csak állok a kiságy felett, ránézek és sírok... olyan mérhetetlen boldogság tölt el, hogy nem tudok mást, csak sírni."
Ami megváltozott még, hogy jobban félek attól, hogy összeszedek valamit, vagy nem mosok rendesen kezet és elkap valamit a kisfiam.
PA: van mottód? amit követsz, esetleg életfilozófiád?
Fanni: "Élj a mának!" ...ez sem teljesen sikerül mindig, mert állandóan azon aggódom, hogy mi lesz a jövőben, talán ez az, ami a leginkább közel áll hozzám. :)
PA: Van olyan hagyomány családotokban amit hűen követtek, és szeretnéd is továbbadni a kisfiadnak?
Fanni: Nekem nagyon tetszik, hogy húsvétkor megyünk locsolkodni, december hatodikán hozza a Télapó sutyiban a csomagot, szenteste együtt fát díszítünk, meg ilyenek. :)
Szerintem ettől szép egy gyermekkor, ezt mindenképpen szeretném megtartani, ahogyan a keresztelkedést is. :)
PA: Milyen "szuperképességet" tudnál magadnak elképzelni? Miért pont ezt?
Fanni: Teleportálás!, és hogy legyen belőlem még vagy hat! Na, és hogy vissza tudjak menni az időben..
A teleportálást azért, mert állandóan késésben vagyok, és talán úgy lenne esélyem egyszer-kétszer időben odaérni, ahova kell. :)
A "hat én" azért kell, hogy minden kész legyen, egyik mosna, másik főzne, harmadik takarítana, negyedik ügyeket intézne, ötödik bevásárolna, hatodik takarítana, én meg Balázsoznék reggeltől estig! :)
PA: Számodra mi a legszebb az anyaságban? Mi az amit leginkább csodálsz a kisfiadban?
Fanni: imádom mindenestül az anyaságot, a szoptatást, az éjjeli négy - öt alkalommal kelést, a nevetést, a sírást, mindent.
Mégis az a legnagyobb öröm, amikor látom őt nevetni, látom rajta, hogy kiegyensúlyozott, minden rendben van vele, boldog
Imádom, ahogy rám mosolyog és mondja a maga kis baba nyelvén, hogy "jááááááj " :)
Azt csodálom benne leginkább, hogy áldott jó kisfiú. Rengeteget nevet, keveset sír, nagyon barátságos.
"Úgy imádom, ahogy van, nekem ő a legtökéletesebb kis pasi a világon! ♥ "
PA: Kire hasonlít a legjobban Balázska a családban?
Fanni: hát erről megoszlanak a vélemények, mindenki mást mond. A legtöbbször elhangzó az az, hogy "tiszta apja", vagy pedig "tiszta nagyapja" (apum), azt nagyon ritkán hallom, hogy rám hasonlít, de volt már erre is példa, úgyhogy valami közöm csak van azért hozzá :)
Mindent egybevéve nagyon vegyes kisfiú, a szeme és homloka az enyém, az orra az apjáé, a szája is az enyém, de a vonásai az apjáé, a füle meg a keresztanyjáé (ő apának a tesója).
Olyan kis szőke, mint apum volt kiskorában és valóban hasonlít is rá. Szóval vegyes, nagyon vegyes! :)
PA: Szerinted miként ítélik meg az anyákat a társadalmunkban? (eléggé meg vannak becsülve? elismerik munkának az anyaságot?
Fanni: Szerintem az anyák nincsenek megbecsülve. Lépten-nyomon azt hallja az ember, hogy "neked könnyű, te otthon vagy, addig alszol ameddig akarsz, rendnek kell lennie" meg efféle marhaságok. Hülyeség! Addig alszol, amíg a babád engedi, az el van felejtve, hogy a kicsi éjszaka is ébred enni, hogy beteg is lehet, hogy fogzik, hogy amikor már nagyobb és forog-kúszik-mászik-felül akkor egy egyszerű öltöztetés húsz percig is eltarthat, hogy gyerekestül kell menni vásárolni, postára, hivatalos ügyeket intézni, mindemellett elvárják, hogy rend, fegyelem, tisztaság legyen mindenhol, legyen mosott-vasalt ruha... vannak olyan anyukák, akiknek ez sikerül, de vannak olyanok is, akik egész egyszerűen nem olyanok, hogy meg tudják napról-napra csinálni mindezeket Töredelmesen bevallom, hogy én az utóbbi csoportot erősítem.
PA: Mit üzennél a többi anyának, és az apukáknak?
"Az anyukáknak azt üzenem, hogy nem számít semmi, az első a kisbaba legyen, ő a legfontosabb, ő az, akinek maradéktalanul szüksége van ránk, anyákra. Ez az idő nem pótolható semmivel.
Apukák, ti pedig értsétek meg azt, hogy a párotok is emberből van."
Anya is lehet fáradt, neki is lehet rossz napja és ne tragédiaként éljétek meg, ha nincs elmosogatva, nincs kész délre az ebéd, vagy nincs tiszta ruha. Ha van rá lehetőségetek segítsetek neki, ha mást nem, akkor a picivel lenni addig, amíg mindezeket megcsinálja, hiszen a babának rátok is nagy szüksége van! ♥
Köszönöm Fanninak a beszélgetést, az őszinteséget. Sok boldogságot kívánok nektek! ♥
Kívánom, minden anyukának, legyen legalább annyira boldog, mint Fanni!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: “Fanni” Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése