A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai története Nikiről szól.
Niki segítség nélkül távol rokonaitól küzd az anyaság mindennapjaival. A 22 éves anyuka imádja orosz származású párját és csodaszép hat hónapos kisfiát Kevint. Kisfia segített legyőzni a depressziót.
Nem könnyű anyának lenni, így teljes az élete. Nikivel az anyaság megéléséről barátokról és családról beszélgettünk:
PinkAnyu: 22 éves vagy. Fiatal anyuka. Így tervezted az életed? Kevin tervezett gyermek volt?
Niki: Az én szüleim is fiatalok, anyum még csak 39 éves. Így én már kislány koromban is tudtam, hogy fiatal anyuka szeretnék lenni. Terveztük a kicsit, csak meg kellett teremteni a körülményeket.
Mivel a suliból évekkel ezelőtt ki iratkoztam családi gondok miatt, pultosként dolgoztam, amiből már nagyon elegem volt. Kilenc hónapos terhesen jöttem el a munkahelyemről .
PA: Mi volt az első gondolatod, érzésed, amikor megtudtad, hogy áldott állapotban vagy? Párod mit szólt hozzá?
Niki: Pont dolgoztam, kolléganőm hozott nekem tesztet délután. Gyorsan megcsináltam ami azonnal két csíkos lett . Őszintén szólva nem hittem el, de felhívtam a párom és elmondtam neki, először ő se fogta fel szerintem.
Kérte , hogy hívjam fel a nőgyógyászatot és beszéljek meg velük egy időpontot amikor megnéznek. Egy hét múlva mentünk is, Artem (párom) is elkísért. Addigra már biztosak voltunk kisbabánk létezésében, mert ez idő alatt újra teszteltem.
Orvos megállapította a terhességet, de én ledöbbenve jöttem ki a rendelőből így az öröm akkor el maradt.
PA: Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál? Ilyennek képzelted Kevint, míg pocaklakó volt?
Niki: Terhesen én csak arra tudtam gondolni, hogy egészséges legyen. Viszont szívem mélyén fiút szerettem volna. Kék szeműnek képzeltem el, helyette gyönyörű barna. :)
Nem hittem, hogy ilyen kis rafinált lesz, de így imádom. ♥
"Minden nap meglep minket egy-egy zsiványsággal, amiken jókat nevetünk"
PA: Mesélted, hogy párod orosz. Hol ismerted meg? Okoz nehézséget a különböző kultúra?
Niki: Artemet interneten keresztül egy online játék által ismertem meg, ő volt a vezérem. :) Egyáltalán nem ütközünk nehézségekbe, tökéletesen beszél magyarul is.
Ünnepeket mi a magyar hagyományok szerint tartjuk. Max a szüleinél vannak különböző ünnepek, persze ezekre elmegyünk.
PA: A családod mit szólt a választottadhoz? És párod családja hozzád? És a barátok?
Niki: Anyu első pillanattól fogva szimpatizált Artemmal, szerencsére a család többi tagja is. Ha másképp is lett volna, nem szólnának bele.
Párom családja komplikáltabb, ők elég régi módiak. Teljesen ki akadt az anyukája, hogy hozzám mászkál Pestre, és együtt alszunk, mikor még házasok sem vagyunk.
Artemet és engem sem érdekelt, mert nagy a szerelem. Mindezek ellenére három hónap után össze is költöztünk.
Pestről jöttem Berénybe, senkit nem ismertem... ezért barátok nem nagyon maradtak, amit nem is bánok már.
PA: Volt olyan a terhességed alatt vagy a szülést követően, ami váratlanul ért? Amiről nem szóltak?
Niki: Öt hetes terhesen vérezni kezdtem, hihetetlenül féltem a vetélés gondolatától is. Nem számítottam erre.
Nagyon jó orvosom lett, aki Artem szüleinek a barátja. Neki köszönhetem, hogy ma anyukának mondhatom magam.
Szüléstől nem féltem, mindig arra gondoltam, hogy rendben lesz minden, nem történhet semmi baj. Senki nem készített fel rá, hogy a vajúdás ennyire fájdalmas, és lehetségesek a komplikációk a vérnyomásom miatt.
PA: Szülésélményedről mesélnél nekem?
Niki: Október 28- ra voltunk kiírva, aznap sétáltam egy hatalmasat, már nagyon szerettem volna babázni. Tesómék pont nálunk voltak vendégségbe, várták Kevint már. Éjszaka 2:38 perckor keltem, mert görcsöltem. Artem fel is ébredt, hogy mi a baj, de mondtam neki, hogy pihenjen, majd szólok.
Elmentem zuhanyozni, hátha elmúlik, és mértem már az időt. Nekem egyből hét perces fájásaim voltak, de nem siettem. :)
Négykor felkeltettem mindenkit, ekkor mar három perces fájásokkal. Még csomagoltam estéről pizzát apukának, az utolsó apróságokat bepakoltuk és háromnegyed ötre a kórházban voltunk.
Nem indult apás szülésnek, mert ő nem szerette volna látni, ahogyan szenvedek, de végül nyolc óra tájékán bejött. Engem elgyengített a jelenléte, onnantól jobban szenvedtem, aggódtam érte is, mert fal fehér volt. Emlékszem rá, hogy téptem a nadrágját, miközben anyummal beszélt telefonon, és én már jó hangosan vajúdtam. Fekve nem volt jó , de az NST miatt így kellett lennem. Ha sétálhattam vagy állhattam úgy kényelmes volt, de már nem hagyták. Jöhetett az ágyban szenvedés.
A magzatvíz nem fojt el, de megrepesztették a burkot kórházba érkezés után nem sokkal a magzatvíz zöld volt (mekonium). Senki nem mondta hogy baja lehet a fiamnak. Csak vajúdjak, hadd táguljak... de nem ment ... szűk négy ujjnyinál és kilenc óra szenvedés után egy perces fájásokkal gyorsan a műtőbe vittek.
Az injekciót nagyon nehezen tudtak be adni, mert remegtem nagyon a vernyogásom olyan magas volt, hogy nem győztek gyógyszerezni és lejjebb tornázni . Utána a remegésemtől már a gép se tudta mérni. Kézzel próbálkoztak kisebb nagyobb sikerrel. Kevint nagyon hamar kiemelték, jól hasba is könyököltek egyszerre ketten. Szegénynek a fejét is meg vágták.
"Azonnal felsírt, olyan jó volt hallani, megkönnyebbültem."
Megmérték, bebugyolálták és visszahozták ameddig engem varrtak. Elvittek inkubátorba, míg én a megfigyelőbe voltam, pihennem kellett volna, de nem ment. Apuka velem volt, kihozták neki a kisfiúnkat. Úgy hasonlítottak már akkor egymásra.
"Csodálatos volt látni, ahogy a párom magához öleli Kevint. Büszkén mutogatja a rokonoknak és az ismerősöknek."
Aggódtam a seb miatt, hogy csúnya lesz és látszani fog, de nem vészes, ezt az érzést felváltotta a bűntudat, amiért nem természetesen szültem...
PA: Elmesélted nekem, hogy a rokonaid Pesten, te pedig vidéken élsz. Miként éled meg a távolságod? Gyakran látogatjátok egymást?
Niki: Rokonaimmal napi szinten beszélünk telefonon, és azért havonta találkozunk is. Eleinte nehéz volt, sokat sírtam, de mára már megszoktam.
PA: anyósoddal mennyire jó a kapcsolatod?
Niki: Első évben minden rendben volt, aztán változott valami. Elkezdte tőlem félteni a fiát, mindenbe beleszólt. Határozott a személyiségem eléggé, így jobbnak láttam, ha nem beszelünk. Több, mint egy évig nem beszéltem velük, és nem is hiányzott. Artem tartotta velük a kapcsolatot, ami engem nem zavart, csak engem hagyjanak békén, és ne tömje tele a fejét semmivel. Majdnem hat hónapos terhes voltam, amikor elmondta nekik Artem, hogy unokájuk fog születni nemsokára.
Aztán váratlan dolog történt, meghalt a párom rokona. Ez a tragédia összehozott minket a szüleivel...
"A bajban mindenkinek szüksége van a szeretteire"
Nem érdekelt, hogy nem vagyok jóban anyósékkal, Artem mellett volt a helyem. Odamentem a házukba. Ennyi idő után úgy találkoztam velük, mintha mindig is beszéltünk volna. Anyósomat többször műtötték, így nem tud vigyázni Kevinre, de nem is merem rájuk bízni, mert bizalmatlan vagyok ennyi csalódós után.
Szüleim és testvéreimben viszont megbízok, mindig fel ajánlják, hogy menjünk pár napra hozzájuk, segítenek, így én tudok pihenni. Még nem éltem a lehetőséggel. Biztos vagyok benne, hogy könnyebb lenne az életem, ha a közelükbe volnánk.
PA: Segítséged sajnos nincsen, miként tudsz egyedül boldogulni a mindennapokban?
Egyszer ilyen picik, úgyhogy minden más ráér.
PA: Artem mennyire tud neked segíteni, mind a háztartásban, mind a kisfiad körül? Természetes neki, hogy segítsen, kivegye a részét, vagy rá kell osztani a feladatokat?
Niki: Artem reggel nyolctól délután 17 óráig dolgozik, utána kutyát sétáltat, mire leül itthon addigra mar este hat óra.
Tele van energiával, én nem tudom honnan meríti ezt a sok erőt, de szívesen segít. Vigyáz Kevinre, míg én takarítok, mosok vagy főzök. Ha arról van szó, akkor kiporszívózik, nem esik nehezére. Éjszaka néha meg is eteti a babánkat.
"Csodálatos apuka, egy nagyon jó ember, nem kívánhatnék jobbat, hiszen mindent megtesz értünk."
PA: Miként képzeled a jövőtöket? Szereznétek Magyarországon maradni?
Niki: Nem szeretnék elköltözni, de nem zárkózom el semmitől.
PA: Kisfiad fél éves. Fogzás.. "Élmények"?
Niki: Már két fogacskája kibújt. Nem volt annyira vészes, mindenféle gyógyszer nélkül kibírtuk. Rágókát adtam a kezébe, azzal elvolt. Remélem a többi is hasonló lesz. :)
Szegény már annyi mindenen túl van, rengeteg gyógyszert kapott már különféle betegségekre, ezért ezt szeretném elkerülni.
PA: Szoptatás. Mesélted, hogy nem egyszerű ez a front nálatok. Miként tudtad feldolgozni? Hiszen a média a világ azt sugallja nem "jó anya" aki nem szoptat, nem természetesen úton szül.. Miként élted meg ezeket a dolgokat?
Niki: Miután nem bírtam megszülni már az sokként ért, és a kórházban más cumis üvegét dugdosták a szájába, ettől szinte azonnal szájpenészes lett.
Még ekkor nem tájékoztattak, hogy fertőzést kapott a mekoniumos magzatvíztől, és hatalmas szükség lenne az anyatejre. Mikor hozták, hogy szoptassam már csak a fejét rángatva ordított a cicin. Rákényszerültem a fejésre (úgy éreztem magam, mint valami tejcsárda) Kapta üvegből a tejet, amitől szépen hízott. Három hetes volt Kevin, mikor már nagyon fájt a mellem a fejéstől, pedig rengeteg tejem volt, nem tartott sokáig... szépen kezdett apadni. Először csak pótlás volt a tápszer. Ettől már nagyon rosszul éreztem magam, hiszen a természetességet szeretem. Nem jött össze, nem bírtam megszülni, és szoptatni se.
"Többször sírva hívtam Anyut, tesómat és páromat. Azt hiszem a depresszió első jeleit produkáltam. Enni nem bírtam, felkelni sem volt kedvem, de erőt adott Kevin."
Kezdődött a has fájás, így gyorsan eltemettem a saját lelki fájdalmaim, és vele foglalkoztam, mindegy volt minden csak neki jó legyen és könnyebb .
"Senki nem készített fel rá, hogy ennyire fájdalmas nekem, ha neki fáj... a tehetetlenség képes felemészteni."
PA: Mi az, ami nehézséget okoz Kevin körül? Ilyennek képzelted az anyaságot?
Niki: A háztartás, én rendmániás voltam szülés előtt. Most már együtt tudok élni azzal, ha éppen nincs minden minden nap letörölve.
Nem volt elképzelésem, terhesség alatt időm se volt ezen gondolkodni. Munka, háztartás, kórház... nagyon lefoglaltak.
PA: Van olyan, ami nagyon hiányzik a régi életedből, amikor még nem volt Kevin?
"Semmi sem hiányzik. Így teljes az életem. :) "
PA: Mi az amitől a legjobban félted a kisfiad?
Niki: Félek, hogyan fognak hozzá viszonyulni az iskolában, akár az óvodában, vagy bárhol a nemzetisége miatt. Orosz nyelvet már most "tanulja" mert apuka és családja, csak úgy beszél hozzá. Esetleg a nehézségek... mivel nem egyszerű ma már semmi...
PA: Ha lenne egy teljesen gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen van a kisbabád), és csak magaddal törődhetsz, mit tennél?
Niki: Elmennék a szerelmemmel egy jót szaunázni, fürdőzni, kicsit pihenni kettesben.
PA: Mi a legfontosabb, legszebb dolog számodra az anyaságban?
"Legfontosabb az Kevin boldogsága, nincs szebb és csodálatosabb dolog, mint ahogy egy gyermek felhőtlenül szeret és mosolyog. Egy- egy kacagás képes a legrosszabb napokon is boldogabbá tenni."
PA: Miként élted meg a tested változását, terhesség után? És Artem miként?
Niki: Szerencsére csak hat kilót híztam, ami már akkor lement, mikor hazajöttünk a kórházból. Artem mindig azt mondja, hogy így szeret, neki így vagyok szép. Én már terhesség előtt se éreztem magam jól a bőrömben, úgyhogy mostanában jobban oda figyelek az étkezésemre. Illetve, ha akad időm akkor futás vagy hasazás a barátnőmmel.
PA: Szerinted megváltozott benned sok minden, mióta édesanya lettél?
"Szerintem anyaként mindenki változik, mert már nem csak magunkért felelünk."
PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak, és miért ezt választanád?
Niki: Időutazó lennék, hogy tudjam mi vár ránk, hogy az esetleges hibákat elkerülhessük.
PA: Mi a véleményed a mai Magyar helyzetről az anyákkal szemben. Mennyire támogatják az anyákat? Mennyire ismerik el az anyaságot? Apropó, szeretnétek még kistestvért?
Niki: Nyomdafestéket nem tűrő lenne a véleményem.. :)
Szeretnénk tesót, de félek az időtől, úgy érzem kevesebb időm lenne Kevinre, úgyhogy ezt még átgondoljuk.
PA: Van a mottód?
Niki: Aki sokat alszik, keveset él.
PA: Mit üzennél az anyukáknak?
"Kitartás minden anyukának, mindig jobb lesz. Történjék bármi, fel a fejjel, és haladjatok tovább. Szép napot mindenkinek!"
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: “Niki” Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése