Ha anya leszel nincs én, csak mi - Betti

A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai SzuperMamija Betti.
Betti 25 éves Felvidéken él a párjával és csodálatos kisfiával Attussal. Császárral való szülése megviselte, de így is ez volt élete legszebb pillanata.

Fontos üzenete a császáros édesanyáknak, hogy a gyermekáldás a legszebb a világon. Ha a gyermekedre nézel, minden fájdalom semmivé válik. Bettivel beszélgettem a várandósságról, a szülésről, és az anyaság megéléséről:

PinkAnyu: A pároddal négy éve vagytok együtt. Felvidéken éltek. Mindketten ott születettek?

Betti: Igen, mind a ketten felvidékiek vagyunk. :)

PA: Tervezett volt a kisfiad? Terveztek kis tesót Attus mellé?

Betti: Persze. Már nagyon vágytam babára. A páromat egy ideig fűznöm kellett, de aztán ő is belement... Most már szerintem ő sem érti, hogy mire várt. :)
Tervezünk kis tesót! :)

PA: Ilyennek képzelted Attust míg pocaklakó volt?

Betti: Igen ilyennek. Főleg a belső tulajdonságait éreztem meg. Nagyon kis óvatos volt már a pociban is, meg érzékeny minden rezdülésre. :)
A kis arcát szülés előtt pár héttel láttam álmomban, ahogy a sok kisbaba közül az ő nagy szemei kiemelkedtek és néztek rám. Mintha azt mondta volna a tekintetével: "Jövök" Mikor megszületett, ugyanezzel a tekintettel üdvözölt. ♥

PA: Amikor várandós voltál, terveztél a baba nemével? Az Ultrahang mit mutatott?

Betti: Mindig éreztem, hogy az első babám kisfiú lesz. A 20. héten az ultrahang, ezt meg is erősítette. :)

PA: Könnyen estél teherbe? Probléma mentes volt a terhességed?

Betti: Igen, könnyen estem teherbe a harmadik próbálkozásra sikerült. ...akkor, az a három hónap számomra maga volt az örökkévalóság.
Nagyon szerettem volna már a kicsit. Teljesen elkeseredtem, mikor elsőre nem jött. 

PA: Van olyan, amire szerinted egyáltalán nem készítik fel a terhességgel kapcsolatosan vagy a szülést követően az édesanyákat?

Betti: Én úgy éreztem, semmire sem voltam felkészítve... Voltak elképzeléseim, de minden teljesen másnak bizonyult. Imádtam kismama lenni. Imádtam a pocakomat, de meg voltak a maga kellemetlenségei is a dolognak, amik váratlanul értek.
Vizesedés, fájdalmak, álmatlanság. Az állandó vizelési inger, görcsök, gyomorsav, bedagadt lábfej..  Szóval, mindenből kijutott.. Ezeket nem részletezte nekem senki, jöttek a 40 fokos augusztusi melegben. :)

PA: Miként élted meg a szülésélmenyed?

Betti: Apás szülést szerettem volna, természetes úton mindenféle érzéstelenítés nélkül.
...de teljesen máshogy alakult.
Még a szülés napján megnyugtatott a nőgyógyászom, hogy mehet a szülés természetes úton és még aznap be fog indulni. Be is indult. Délután háromkor bementünk szülni. Kaptam oxitocint... nem szerettem volna, de kaptam, mert "akkor sokáig fogunk várni " - mondta a szülész. Hatkor burkot repesztett.
Ekkor indultak be az igazi fájások... de baj volt! Nagyon sötét zöld volt a magzatvizem. Sokkot kaptam én is, doki is... párom is. A doki egyértelműen közölte velem, hogy császár lesz. Nincs más út. A baba nem érzi már jól magát ott bent. Miközben kötözték a lábaimat, én szorongattam magam körül mindent... nagyon erős két perces fájásaim voltak. Levették a vért és vártuk a labor eredményt.

"....már nagyon vártam, hogy legyen valami. ...azt hittem megőrülök. Este nyolc előtt kerültem a műtőbe..."

8:15-kor megszületett a kisfiam. Gyönyörű pillanat volt így is. Megkönnyebbültem, hogy jól van. Az egész műtétet végig imádkoztam, hogy ő jól legyen. ... de mondhatom, hogy ez a szülés élmény megviselt jó pár hónapra. Nem erre számítottam.

"Csalódott voltam, hogy nem tudtam természetes úton életet adni. Nagyon nehezen hevertem ki. :( "

PA: Mennyire vagy elégedett az egészségüggyel?

Betti: A szülészorvosommal nem nagyon. A nővérek nagy része aranyos volt.
A gyerekorvosunk meg a legjobb a környékünkön. Örülök, hogy ilyen jó orvosa van a kisfiamnak. :)

PA: Ilyennek képzelted a kisbabás anyukák életét? Könnyebb vagy nehezebb, mint amilyennek gondoltad?

Betti: Nem ilyennek.

"Sokkal nehezebb a nem alvás gyakorlatban, mint a képzeletben, de mindig elfeledteti az édes mosolya a fáradtságomat. ♥ "

PA: Van segítséged Attushoz? A párod mennyire tud neked segíteni? 

Betti: Anyukámék mellett lakunk. Így nagyon sok segítséget kapok. Itt van mama, papa és a párom is. Sokat tud segíteni. Leginkább a hétvégén. Reggel 1-2 órával így tovább aludhatok és nyugodtan megfőzhetek. Hogy magától segít e? :) Mikor - milyen kedve van. :)

PA: Anyósoddal, milyen a viszonyotok? Anyukád hamar elfogadta a párod?

Betti: Anyukám szereti a páromat, és hamar el is fogadta. Anyósommal a szokásos anyós - meny viszonyunk van. :)

PA: Mennyire tartod fontosnak hogy egy nő is "letegyen valamit az asztalra" és vállaljon munkát család / gyerek / háztartás mellett?

Betti: Szerintem egy kicsit jót tesz a változatosság. :)
Mondjuk én a kicsi mellett még nem vállalnék munkát, de pár év múlva lehet...

PA: Miként látod a közeli és a távoli jövőtöket? Mitől félted a legjobban a kisfiad?

"Mindentől féltem Attust, legszívesebben állandóan védelmezném."

El sem tudom képzelni, hogy mi lesz majd ha bulizni fog járni... már az óvoda gondolatától is megfájdul a gyomrom :)
A jövő? ... majd meglátjuk mit hoz. :)

PA: Ha lenne egy  gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen van a gyerek) mit tennél?

Betti: Aludnék egész nap!! :)

PA: Mi a legfontosabb, legszebb dolog az anyaságban számodra?

A szeretet. Az anyai szeretet. ♥
Bármimet odaadnám neki, érte. ...mindig az jár az eszemben, hogy neki mi lenne jobb... az "én" eltűnik.

"Ha anya leszel nincs én. ... csak mi, de legfőképp ő! ♥ "

PA: Miként élted meg a tested változását, terhesség után?

Betti: Két nappal a szülés után lesokkoltam a látványtól. ... egyáltalán nem tetszett. Most kezdek megbékélni az alakommal. 

PA: Volt mélypontod mióta anya vagy? Mi a véleményed a szülés utáni depresszióról?

Betti: volt pár igen... sokat sírtam. Legfőképp a szülés élményem miatt.

"Komoly téma a szülés utáni depresszió. ... súlyos szintekig is elfajulhat, de nem engedhetjük, hogy ennyire elfajuljon a helyzet. Itt van egy kicsi kincs, aki minket választott... minket, nem mást"

Akkor annyira gáz anyuka csak nem lehetek! :)

PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak?

Betti: Repülni szeretnék.

PA: Van mottód?

Betti: "Élj a mának!"

PA: Mivel biztatnád, a többi anyukát, mit várnál el az emberektől a kismamákkal szemben?

"Ne feledjék az anyukák, hogy ők a legtökéletesebbek a gyermekük számára és ők tudják a legjobban, hogy mi kell neki"

Mit várnék el? Egy kis előzékenységet :)) nekünk /ordító / gyerekkel mégiscsak nehezebb a kasszához vergődni :))

Köszönöm szépen Bettinek a beszélgetést, és a csodaszép gondolatait az anyaságról, az anyává válásról, és az észrevétlen lemondásról! Sok boldogságot kívánok nektek!

A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.

Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

Fotók: “Betti” Facebook