Sovány ez a gyerek...

 

Nagyon nehezen éltem meg minden percét a gyermekem etetésének. És mind ezt, a mai napig. Válogat. Tudom, én rontottam el, de nem is ez a fő baj..

Sajnos kevesen, keveset beszélnek az emberek testkép zavaráról. Oké, felnőttek esetében a "fogadd el magad", "életmódváltás" , "Túl kövér vagyok" dolgokkal nap, mint nap találkozunk..
De mi van a gyerekekkel? A médiában folyton folyvást hallani az elhízott gyermekekről. Persze, nem mindenért a chips és egyéb nasi a hibás..
Kezdem az elején:

Amikor világra jön a baba, a legtöbb kórházban úgy csinálnak "anyatej barát és szoptatás barát" elgondolásból, mintha nem ismernék a tej beindulásának folyamatát. Pedig, bizony nem azonnal jön a gyerek születését követően a tej..
Nekem spec alig jött valami, a baba sírt, én ideges voltam, és a hormonok miatt egész nap sírtam. (a mai napig, ha valami szépet látok sírva fakadok, pedig baromi kemény nő vagyok ám!)
Az előtej a folyadék pótlásra alkalmas, ettől hízni nem fog még a pici. Pedig ezt várják el a csecsemős nővérek, és az orvosok is. És ez, egy cseppet sem segít az anyukán.

Amikor hazaértem a kórházból - a 3. napon már mehettünk is haza-, éjjel beindult a tej. Tejbelövellés. Megmondom őszintén, üvöltöttem, úgy fájt, kőkemény volt a mellem, azt hittem ott a végem, ezek le fognak szakadni. (pedig a végem, majdnem a 40 fokos lázamnál, és a mellbimbóm leválásánál volt) Aztán a védőnőnk jött másnap és segített mindenben. Szerencsétlenségemre többször volt tejcsatorna gyulladásom, így szenvedtem rendesen. A szoptatás sokszor fájdalmat okozott.. De ÉlAnya 13 hónapig szoptatott.

Ha mesélem ezt a 13 hónapos varázs számot, mindig megdicsérnek érte, milyen JóAnya vagyok. Igen ám, de tápszerrel kellett pótolnom, mert a súly nem gyarapodott, a baba mérleg alig mozdult. 

Erről már kevésbé beszélek. Miért? Mert sajnos, ha tápszeres (is) a babád, már nem is vagy tökéletes ŐsAnya, jönnek a tekintetek, a fintorok, és kéretlen tanácsok... ezek inkább kritikának nevezhetőek, és okoskodásoknak. Legfőképp arra alkalmasak, hogy az anya még vacakabbul érezze magát..

És a hozzátáplálás.. alig mertem belekezdeni. Mindig azt éreztem sovány a gyerekem.. Pedig a ruhákat szépen nőtte ki, cserélődött a ruhatár. Mindenevő volt, kivéve padlizsán.. És mindig mosolygós, boldog, kiegyensúlyozott babám volt. Csak én mosolyogtam egyre kevesebbet. Sovány ez a gyerek? - tettem fel a kérdést etetés előtt, alatt, közben.sőt, fürdetésnél is.. Aztán minden látogatónktól ezt kérdeztem. (a mai napig, pedig lassan már négy éves..)

Amikor a gyerek úgy két éves kora körül minden főzeléket kiköpött, és a szó szoros értelmében véve rántott húst, hasábburgonyát, a levesek levét és semmi mást nem volt hajlandó enni, hatalmába kerített a kétségbeesés. Összeomlottam, a tányért a földhöz vágtam, lerogytam és sírtam.
Rettegtem, hogy el fog fogyni a gyerekem. Miközben ő nézett és nézett rém a csodás kék szemeivel, de én már azokat is karikásnak láttam.

Ekkor apukámmal, és anyukámmal nagyon sokat beszéltem, rávezettek, nem a gyerekkel van a baj, hanem a fejemmel. "Loncika, a gyereke, ha elég mennyiséget eszik, nem fog elfogyni. Ő tudja mire van szüksége. Kínálgasd, ha nem, akkor nem eszi meg azt, adsz neki mást! Emlékezz, én hányfélét főztem kisfiam" - és ha nincsen anyu, apu.. nem is tudom, lehet ölelgetős dzsekit hordanék. :)

És az a baj, nem mindenkinek van ilyen anyukája és apukája, akik helyre tegyék a fejét.
Van aki "idegösszeomol", van aki degeszre tömi akár tölcsérrel is a gyereket. Egyen bármit, csak rágni, nyelni lássa, mert ez örömet okoz, elégedettséget. Szép amikor eszik. Eltűnnek a szeme alól a karikák (ott sem voltak - tudom). Egész belehízott a pólóba 10 falat zsemlétől..

Hiányolom, hogy erre nem készítik fel az anyukákat, nincs erre fórum, nincs erre tanács.. Nincsen megfelelő segítség..
Bárhol kerestem, mindenütt anyatej, gramm, hozzátáplálás, mikor mit.. de arra, hogy testkép- zavart vetít egy szülő a gyermekére, nos erre nem találtam semmit.Pedig kéne, nagyon is.. mert érzem, ezzel nem vagyok egyedül, főleg, ha az elhízott gyermekek számát tekintem.

Hogy mikor indult el ez a zűrzavaros lavina a fejemben? Talán arra vezetném vissza, hogy nem hízott öt hónapos kora körül megfelelően, és tápszert kellett adnom. 

Pedig 3570 gramm és 57 cm paraméterekkel látta meg a napvilágot. Jelenleg 3 éves 10 hónapos és 20 kg 109 cm. Azt hiszem azért mégis csak hízik ez a gyerek.. :D
Ma, mondhatni "rend" van már a fejemben, sokszor nevetek magamon, amikor a vendéget azzal fogadom: "Nem sovány ez a gyerek?" Szerencsére akik megfordulnak nálunk, azok jól ismernek engem. A gyerekorvos azért rákérdezett: "Anyuka ez a gyerek teljesen normális, egy kicsit talán magas. Van kivel beszélnie erről? Ugye tudja, hogy ez egy betegség, csak ritkán ismerik fel?"

Azt tanácsolnám minden szülőnek aki túl soványnak látja gyermekét, akár ha rosszul evett karikásnak a szemeit, keressen fel egy orvost. És beszélgessen el a szakemberrel.

A fotók saját képek, egy "nagyon sovány" gyermekről.

Anyukák, merjünk beszélni erről!

 

Puszi: PinkAnyu

 

 Erre a linkre kattintva még több érdekes történetet olvashatsz:
http://1000tipp1000nap.hu/

 

Ha tetszett ez az bejegyzés, kérlek kövesd blogom Facebook PINKANYU 

 

Kép forrása: saját