Ez vagyok én - a bennem élő örök gyermek

Ez vagyok én - a bennem élő örök gyermek

Torz hangok, üvöltő tudat,

veszett véreb vadul ugat...
Hol van már az az édes kicsi lány,
ki fodros szoknyában oviba járt?

Ruhájának alákapott
a hűs szél, madárdalt lopott,
copfjait rázta kis butus fején,
amit mondott száján az volt szívén.

Most is itt van, bennem mélyen,
velem zokog sötét éjen,
csillagfényben gyönyörködik és csacsog,
két kis keze könyörgésre kulcsolt,

arcomon pereg le könnye,
élet-regényem: ő könyve!
Tükrömben gyermeki tekintete
tükröződik tört tekintetembe,

könnyemben könnyének sója,
leheletemben sóhaja,
sóvárog sötétből a Napfényre,
szemeim előtt nyitott tenyere.

S kuncog huncutul fülembe,
látása rejtve szememben,
mert bennem otthona, testemben él,
s ha én vak remélek, ő is remél...

Bőröm: az ő selymes bőre,
hajam csillogása: fénye.
Lelke még gyermek, olyan kicsike!
Ezért is másik nevem: Lilike...

Benne tipeg lépteimben,
  Ákom-bákom verseimben,
copfjait rázza őrült fejemen,
számon bátran mondja mit rejt szívem!

Sötét éjen velem zokog,
zárt ajtókon búsan kopog!
Gyermeki tekintete tükrömben
távoli tájként tekintetemben...

Könnyemben sója feloldott,
kezem könyörgésre kulcsolt!
Sóvárog sötétemből Napfényre,
látásom takarja kis tenyere...

...

Mert Ő bennem báj, szépség,
s ha ő meghalna, én is halnék...

 

Megjegyzés:
Budapest, 2005.04.17.

 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay