A minap egyik kedvenc bloggerem The World of Ildiko Facebook posztjához szóltam hozzá..
"Néha úgy érzem én magam, mint aki az egész emberiséget gyászolja...
Aztán észreveszem a pici szeretet csillámokat, és újra mosolyra húzódik a szám és szívem" - pontosan ennyit és egy szóval sem többet..
Nem sokkal később egy ismerősöm írt rám: "Persze, neked könnyű, ott van a gyereked!"
Hát akkor kedves "Joli" (nem így hívják igazából) és minden "Joli"-kának üzenném az alábbi soraimat.
Nem, az anyaság, nem rózsaszín álom, pihe puha felhőcskéken, gőgicsélve. Ha hús-vér (igazmondó) anyukákat kérdezel meg, meg is tudod a miérteket:
1. Amikor egy ember beteg lesz, akkor szenved. Ám ha a gyermeked lesz beteg (elég egy nátha), olyan érzés, mintha a szívedet tépnék ki egy kicsit. Tehetetlenül állsz, és próbálsz segíteni. Bármit megtennél, hogy kicsi arcán ne lásd a betegség okozta fájdalmat. Átvállalnád a lázat, az orrváladékot, a mellkast rázó köhögést.. bármit megtennél..
2. Amikor a gyermekedet bántják... nos ne arra gondolj, hogy valaki laposra veri.. (bár iskolás korúaknál előfordul, talán oviban is), hanem arra, amikor kritizálják, csupa jóindulatból, segítség gyanánt.. Selypít egy négyéves? Jaj nem teszel érte meg mindent.. nem tudja még ezt vagy azt? Miért nem így csinálod? Ok kizárod ezeket a dolgokat, persze.. nekem elhiheted, nem lehet kizárni teljesen. Főleg, ha nem csak egyszer hallod, hanem prédikáció, és agymosás szinten.. Ok, vállad vonod, beveszed a lesz@rom tablettát, megmondod a magadét, megvéded maga s gyermeked.. DE ott a kis bogárka a füledben, ami szépen csendben a lelkiismeretedbe rágja magát.
3. Persze, akárhogyan is szereted a picikéd.. akármennyire jó vele.. sőt! szinte nélküle meg sem vagy már... Bizony, azért néha jó volna találkozni felnőttkorú emberekkel (még, ha nem is minddel..), akikkel beszélgethetsz, akikkel beülhetsz egy kozmetikába, fodrászhoz.. vagy csak a Dunába dobálsz kavicsokat. Igen ám! Ilyent egy "igazi" anya nem akarhat a gyereke nélkül... milyen anya lennél már! Nono! És ebből adódik a következő pont..
4. Bármit is csinálsz, a magad kis világában elmagányosodsz... hiába imádod a gyermeket, hiába szereted a férfit.. elmagányosodsz. Innét egyenes út a kizárása a külvilágnak, amit úgy érzed téged zár ki..
Ez persze nem törvényszerű, vagy lehet akár tagadni is.. de, az anyukák 80% -a akik kicsikkel vannak otthon, hasonló "tünetekről" számolnak be.
5. Ha már visszaálltál munkába - tegyük fel, van munkád, és talán még emberszámba is vesznek, mert ám selejt vagy ha van "kölköd" ... Szóval, tegyük fel, visszaálltál, dolgozol, de nagyon ám.. ám az 1. pont lép érvénybe.. Ne lapozz vissza "Joli" -ka!, beteg lesz a gyerek, ez volt az egyes pont. Tudod, te is utálod, azt a kolléganődet, -akinek könnyű, mert van gyereke- , aki otthon marad a taknyozó, lázas gyerekkel.. (Ugyan már, mire van a nagymama?! Jah, hogy a nagyi éhbérét melózik 65 éves koráig?!, vagy csak szimplán baromi jó anyós, és sz@rik beléd, meg az uncsikába?, Akár olyan messze él tőletek, hiába is számítanál rá...)
Szóval, a "Joli"-kák a munkahelyen melóznak az anyuka "helyett" - akinek baromi könnyű, mert van gyereke - amikor az betegszabin van a picivel. Amikor visszamész, nem tudod mi fogad: felmondás, vagy szimpla utálat és sz@rkavarás. Akkor most beszélgessünk a nyárról. A munka megy, a gyerek? Mi lesz vele??? Tábor, vagy munkahelyre hordod.. És a tanítási szünetek? Na, a "Joli"-kák ezért is imádni fognak..
6. Mivel igen könnyű egy (vagy több) gyermekkel az élet, így lazán el tudsz menni apával ebédelni, vacsorázni, sétálni, romantikázni... Sőt! Még randizni is! Na jó, zuhanj vissza a földre anyukám! A valóság cseppet sem ilyen.. apa túlórát vállal (ergo, sosincs otthon), hogy el tudja tartani a családot. Főleg, ha anyucit kirúgták, mert az 5. pont lépett életbe.. aztán a 4. pont lép életbe.. (elmagányosodás..) és ez egy körforgás..
Ha dolgozol: meló, család, gyerek(ek), háztartás.. Ha nem dolgozol: család, gyerek(ek), háztartás.. Sehogyan sem könnyű!
Nekem is ugyanúgy, mint másnak, meg kell találnom a szép dolgokat. Ami nem automatice, mert van gyerek, és akkor minden szép és csilli-villi..
Nem.. egyáltalán nem könnyű.
Ha újra kezdhetném, sem csinálnám másképp. Az anyaság rengeteg dologra megtanított. Sok olyan érzést adtam és kaptam (a jelen pillanatig is adok-kapok), amiről előtte nem is tudtam, hogy létezik.
Még valamit kedves "Joli", úgy érzem szerencsés vagyok, hogy gyermekem van, nagyon szerencsés.. ..és még szerencsésebb, hogy töröltél ismerőseid közül.
Az élet alapból nem könnyű, nem sétagalopp, lehet és kell is nagyokat álmodni, ki karriert, ki gyermeket, ki mindkettőt egyszerre, ki világmegváltást.. senkinek sem könnyű, ha díszletek (álarcok) mögé nézel meglátod, jah, hogy az tovább van mint az orrod? No, igen.
...mindeközben a "Joli"-kák jól megmondják, neked milyen könnyű...
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Kedves PinkAnyu!
VálaszTörlésBár én még nem mondtam ki ezt a mondatot (Neked könnyű! Van gyereked!), de a fejemben többször megfordult, mikor kisgyermekes anyukákkal, családtagokkal beszélgetek arról, hogy vajon miért nem sikerült eddig és mikor fog összejönni egy Baba.. Mert nekik már a karjukban van a Kicsijük...Nagyon jól tudja mindenki szerintem, aki egy kis csöpséget szeretne, hogy nem lesz sétagalopp.. de az a baj, hogy sajnos sokaknak az sem az, hogy egyáltalán megfoganjon egy kis Élet... :( Ez is lehet e mögött a két mondat mögött, úgyhogy kérem ne ítélkezzen.. mert nem biztos, hogy Ön "se lát tovább az orránál".
Amúgy nagyon szeretem az írásait, csak így tovább :)
Üdvözlettel: Kinga
Kedves Kinga!
VálaszTörlésKöszönöm olvasását. meg kell valljam, igazából sosem ítélkezem.
Ez a volt ismerősöm letámadott engem egy kommentem alapján, és esélyt sem adott arra,
hogy meg lehessen beszélni a miérteket, hanem:
"nincs és nem is akarok gyereket, na csá, vigyorogj tovább ezerrel!" -mondattal, majd egy gombnyomással törölt és tiltott. (nagyon bántóan fogalmazott, pedig nem neki, és nem hozzá írtam, én sosem tennék ilyent)
Így az ő álarca, mondatai mögé nem volt lehetőségem bepillantani, vagy segítő szándékkal elbeszélgetni.
Leginkább magával, az ítélkezéssel és kéretlen véleményekkel megmondókkal van a baj.
nem csak gyermekesek-gyermektelenek esetén.
Sajnos az élet minden területén jelen van ez. Idős kontra fiatal, és sorolhatnám.
Én magam is tudom mi az megküzdeni egy gyerekért 7 évig könny-keserves vártam akartam a gyermekem, miközben kimondták az ítéletet az orvosok: nem lehet.
Átérzem min megy keresztül.
Azon túl, hogy ecsetelem milyen nehéz, tudom, nem könnyű, hanem jobb.
Sokkal jobb a Loncinak (nekem) hogy van lehet gyermekem, mint a hajdani Loncinak aki csak áhítozott.
S mikor kisgyermekes ismerősöknél jártunk, majd hazafelé sírtam a kocsiban.
A tömör mondanivalója az írásomnak (ami hirtelen felindulásból született)
"Az élet alapból nem könnyű, nem sétagalopp, lehet és kell is nagyokat álmodni, ki karriert, ki gyermeket, ki mindkettőt egyszerre, ki világmegváltást.. senkinek sem könnyű, ha díszletek (álarcok) mögé nézel meglátod, jah, hogy az tovább van mint az orrod?"
Sokan nem néznek tovább, és sajnálom, ha Ön úgy érzi ezt én sem tettem meg.
Köszönöm, hogy mindig visszatér és olvas engem. Hihetetlen boldogsággal tölt el.
Kívánom Önnek a legjobbakat, kedves Kinga.
Üdvözlettel: PinkAnyu
Kedves Pinkanyu!
VálaszTörlésÉrtem, ne haragudjon, azt hiszem én értelmeztem félre az írását és megértem a kifakadását, az ilyenek előtt én is értetlenül állok. Sok boldogságot kívánok továbbra is a Gyermekhez! :)
Kedves Kinga!
VálaszTörlésNem haragszom, nem tenném, hisz a szavaiból semmi bántót nem olvastam ki. Talán inkább én nem "magyaráztam meg" mélységeiben a bejegyzés igazi okát. Még "Joli"-kát így sem szeretném sérteni, vagy bántani. Biztos megvan neki is a maga keresztje.
Úgy érzem, Ön amúgy is érzelemdús nő, hát még annak tükrében, amit megosztott velem.
Köszönöm őszinte szavait, és a legnagyobb boldogságot kívánom Önnek.
Remélem ez a kívánságom is valóra válik!
Szeretettel: PinkAnyu </