2016. december 13., kedd

Mindenem a családom, és a jótékonyság - interjú egy apával

Szeretném nektek bemutatni Gábort, egy apát, egy kedves barátomat.
Büszke vagyok arra, hogy a barátomnak nevezhetem Őt.

Régi vágyam, egy új kampány indítása. A Hétköznapi Szupermamik után a "HősApuk köztünk járnak" kezdeményezésemmel, olyan édesapákat szeretnék bemutatni, akik példaképei lehetnek a társadalmunknak.

Gábor 39 éves édesapa, 16 éve fegyveres rendvédelmi szerv, hivatásos állományának tagja. Rendkívül öntudatos édesapa. Mindene a család. Lányait őszinteségre és becsületre tanítja. Fogadjátok szeretettel Gáborral készült interjúm:

Három gyermek édesapja vagy. Három lánygyermek édesapja.

Tudomásom szerint három gyermek édesapja vagyok. :) Igen, komolyra fordítva a szót három lányom van. Fanni Éva 11 éves, Csinszka Napsugár 9 éves, és Lili Noémi 8 éves. 

Lili, Fanni, Csinszka. Gyönyörű nevek! Engedélyezni kellett Csinszkát? 

Ady Endre a kedvenc költőm, így innét ered a névválasztás, és létező név, semmilyen engedély nem kellett hozzá. Első gyermekünkkel Fanni Évával voltak gondok, egyből születése után intenzív osztályra került. Folyton babusgattuk és mindig "Napsugár" és hasonló beceneveket adtunk neki. Akkor azt mondtuk, hogy a második gyermekünknek a neve biztos, hogy az egyik Napsugár lesz. Nálunk a családban mindenkinek két (védő) keresztneve van. 

A lányaid 8-9-11 évesek. Kamasz korba lépők. Ezt hogyan tudod kezelni? Egy kamasszal sem könnyű, hát még hárommal..

Nincsenek ilyen problémák. A nagyobbik lányom, Fannika 11 éves. Igazából, ugye most kezd nagylányosodni. Nálunk tényleg ilyen gondok nincsenek.

Ez igen! Szerinted, lehet tenni, hogy egy gyermek ne feleselő, szájaló tizenéves legyen, hanem megértő, nyílt a szülőjével, és olyan apa-anya-gyerek kapcsolat alakuljon ki, mint a filmvásznakon? Mit tettél azért, hogy ne hiszti és tiniroham legyen az életetek? 

Amivel próbálom nevelni a gyermekeimet, azt mind otthonról hoztam, ahogyan engem neveltek, amiben én nőttem fel.
39 éves fejemmel, ha hazamegyek és édesanyám azt mondja, hogy ott a pénztárcája, és vegyek ki ennyi és ennyi pénzt, a mai napig beviszem a táskájával együtt. Nem nyúlok bele az ő táskájába, mi így nőttünk fel. Nálunk ez volt ez volt a szokás, nem volt visszabeszélés sem. Ez már kis korban el lett fojtva. Véleményt azt lehet nyilvánítani, de feleselés az nincsen, és még 39 évesen sem.. Ha a szüleim házában vagyok, ott mindig nekik van igazuk, ha eljöttem, akkor a kocsiban elmondom a saját véleményemet, de ott mindig nekik van igazuk.
Úgyhogy kis korban ezt a hisztit, ezt el lehet fojtani. Nem kell agyonverni a gyereket, de például a hideg víz az nagyon jól jöhet.

hosapu_1_gabor_2

Volt ilyen sztoritok? És a te atyai szíved ezt hogyan viselte?

Igen volt. Konkrétan hideg zuhany. A nagyobbik gyerek még óvodás volt, és sírva jött haza a párom vele. Nem tudtam milyen atrocitás érte őket útközben. Aztán kiderült, hogy a gyerek valakitől látta, és a boltban földhöz verte magát, hogy "neki ez kell, mag az kell!" Aztán jött a hideg zuhany otthon, és használt. Eztán sosem volt hasonló gond.
Nagyon kemény az atyai szív.. (Gábor jót kacag *a szerk.) .. ja persze, egy mosollyal meg vagyunk véve. Ha én leszidom a lányokat valami miatt, akkor biztos, hogy részemről azon az éjszakán nincsen alvás, csak forgolódás.. 

A csajoknak van szívlágyító koreográfiájuk? (saját tapasztalatom.. nekem van, és néha be is vetem *a szerk.)

Bármivel meg tudnak lágyítani. Egy szemrebegtetés, egy puszi, egy ölelés, egy akármi. Mindeközben az én gyermekeim annyira lelkiismeretesek, ha őket leszidom valamiért, akkor nem azért pityeregnek, mert le lettek szidva, hanem azért, mert apát felidegesítették, és ezzel fájdalmat okoztak édesapjuknak.
Nálunk kollektív büntetés van, ezzel is ösztönözzük őket arra, hogy figyeljenek a másikra, ne kövessenek rosszat, hanem időben szóljanak, figyelmeztessék. Ne legyen baj. Ez működik, nagyon figyelnek egymásra a lányaim. 
A lányaim az édesanyjukat inkább barátnőként kezelik. Tudni kell, a feleségem sajnos árva gyermekként nőtt fel. Korán elvesztette a szüleit, és most adja vissza azt a szeretet, amit ő soha kapott meg. Azt kell mondjam, soha senkitől nem kapott szeretetet. 
A neveléssel kapcsolatban a lényeg, hogy legyen meg a bizalom. Sajnos nagyon mocskos világban élünk. Sok gyermeket és felnőttet is rávesznek olyan dolgokra amiket nem volna szabad megtenniük. Akár zsarolással, a munkám folyamán is sok rossz emberrel találkoztam, éppen ezért is sulykolom a gyermekeimbe: bármikor bármi is történik az életben én nekik fogok hinni.. Mindent mondjanak el. Nincsen olyan hogy ha ezt nem csinálod, akkor apukádnak ezt és ezt fogom mondani, ilyen nincsen.. azt nem kell megcsinálni. Eljön haza, elmondja mi történt, és neki fogok hinni, mert ez így van. Ezt tudom ajánlani mindenkinek, akinek gyermeke van.

Kamaszokkal a suli nem sétagalopp. Sok linkeskedést látnak. Hogyan vetted rá a kötelező olvasmányra őket?

Nyáron éppen szabadságon voltunk, akkor érkeztünk vissza a Balatonról, és nem volt aznapra semmi programunk. Ezen a reggelen láttam, hogy Fannika borzasztóan küzd Az Egri csillagokkal. A lányoknak egy borzasztó nehéz olvasmány. Egy lány ismerősöm sem szerette, vagy olvasta (PinkAnyu is hevesen integet *a szerk). Én imádtam.
Reggeli zuhany közben eldöntöttem, hogy a családnak 10 perce van összekapni magát, és irány vidék. Elindultunk, vittük a két "hatalmas" kutyánkat is. Nem Eger volt az úti cél, hanem az ország másik vége a füzéri várat mentünk megnézni. Ott a várban el tudtam magyarázni a gyereknek mibe képzelje magát bele (én vidéki gyerek voltam, ők már pestiek ég és föld a különbség.) Így látta mit hogyan képzeljen el, mi az a várfal, a várkapu (hogyan húzzák fel, eresztik le), bástyafal, lövészárok.

Ezek a fajta segítségek, hogy a lányoknak könnyebb legyen, ösztönből jönnek utána olvasol, vagy gyerekként átestél ilyeneken?

Én hegyközi gyerek vagyok, rengeteget voltam erdőben természetben. Így nőttem fel, pont ezért vált ösztönné, hogy közelebb hozzam a természetet nekik.. Titkos vágyam tervem, hogy nyáron egy 4-5 napos sátrazást szervezzek a gyermekeimnek. Elindulunk, és cél az erdő..
Ugyanis saját magam tapasztalom, hogy egy 18 éves fiúnak nehézséget jelent, egy konzervet kibontani, amin nincsen fül, hogy fel lehessen tépni, hanem konzervnyitó vagy kés kellene hozzá, és ezét nem tudja kinyitni (csodálkozom *a szerk.). Mi ezt óvodában csináltuk, általánosban már tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, és tudtuk azt, ha kigyullad a nyárs végén a szalonna, akkor nem "hülye gyerek" módjára kezdünk el forgolódni, és legyezni vele. A tűzhöz oxigén kell, és jobban begyullad, és közben mindenkit körbefröcskölünk forró zsírral, hanem így és így eloltjuk. Át szeretném ezt mind adni a lányaimnak. Ezért is van az, hogy behozom a természetet az életükbe. Igyekszem életre nevelni őket, és nagyon életrevaló csajok.

A testvérek közti féltékenységet hogyan oldjátok meg? 

Amikor született a második gyermekem, akkor nagyon féltünk tőle, hogy féltékenység lesz. Már úgy hoztam haza a feleségemet a kórházból a második gyermekkel, és ezt én találtam ki, hogy az első szülöttünknek vettem egy olyan babát, amit etetni, itatni és tisztába tenni lehetett.
Amikor hazaértünk, abban a pillanatban már az ajtóban megkapta a játék kisbabát, hogy ezzel tudja utánozni az anyát. Semmiféle féltékenység nem volt a gyerekek között. 

Három lány. Mocskos világ. Én látom mennyire rossz világot élünk. Fizikailag nem tudsz mindig ott lenni. Önvédelem. Hogyan állsz a kérdéshez?

Mindig mellettük lesz egy fain apuka. :) Azért is fontos a bizalom, hogy mindig legyen kihez fordulniuk.
Tőlünk a gyermekeink látják, hogy tenni kell. A feleségem három gyermek mellett diplomázott le. Az egészségügyben dolgozik, és imádja a munkáját. Vagy azt látják, hogy apa edzeni megy, vagy dolgozni. Nem dohányzunk. nem iszunk. A lányok is ezt látják, ezt tanulják meg.
Csinszka és Lili évekkel ezelőtt elkezdték a taekewondo-t, mindenképpen küzdősportot szerettek volna. Bokszra nem szerettem volna őket beíratni, mert mégiscsak lányok.. karate-t elleneztem. Aztán a taekewondo-ra úgy gondoltam, hogy az formál, edz, és fejleszt. Lilike megunta abbahagyta. Csinszka pedig a boksszal hozakodott folyton elő, azt akarja csinálni, mint apa.
Most heti két alkalommal boksz edzésekre hordom, imádja. Egyszerűen nem lehet eltántorítani a gyereket. A mozgása szuper hozzá. Azzal biztatnak, nagyon ritka az olyan tehetség, hogy a vérében van a bokszolás valakinek.

Ilyenkor kebel magasságában szakad a pólód a büszkeségtől?

Mindenféleképpen a legbüszkébb apuka vagyok a világon, bármit csinálnak a gyermekeim. Amikor bunyóról van szó, és ilyent mondanak a gyereknek, hogy százból egy születik így, ilyen tehetséggel, és ezt már a második edzésen mondják, akkor még büszkébb apuka vagyok.
A mai napig hobbi szinten bokszolok. Világ életemben küzdő sportoltam. Általános iskolás alsósként, pár évig birkózás, aztán kick-box, később jött a boksz. Minden sportágat hobbi szintem űztem. Mindig magamnak tanultam, hogy akár az utcán helyt tudjak állni, és meg tudjam magam védeni, vagy akár a családtagjaimat, ha úgy adódik.
Valahogy ez a verseny szellem idősebb koromra jött ki, különböző felmérésekkor, hogy a tőlem sokkal fiatalabbakat le tudom "nyomni" bármilyen erőnléti versenyben.

hosapu_1_gabor

Aki először meglát ki akarja kerülni ezt a hegyomlást, aztán mélyebben belenéz a szemeidben, meglátja az EMBERT. Ez szül irigységet a környezetedben? Hogyan tudod levezetni?

Az az igazság, nem irigységről beszélhetünk, ez inkább rosszindulat. Átnézek ezeken az embereken amíg megtehetem.
Sajnos olyan világot élünk, ha normálisan próbálsz szólni az emberekhez akárhol, akkor átlépnek rajtad. Ezért inkább olyan a fellépésem, hogy mindenki tudja magát hová tenni a táplálékláncban. :)
Az irigyek mindig jönnek, biztos mindenféle szereket szedek, hogy így nézek ki. Nem mondom magam testépítő alkatnak, csak sportolok, és egészségesen  táplálkozom.

Mit szedsz? - kérdésre megvan a válaszod?

Igen, szoktál kérdezni.. - Biztos szedsz valamit mit szedsz? - Igen szedek! - Oké de őszintén mondjam el, hogy mit! - Mikor mit, mikor minek van a szezonja, valamikor pitypangot, tulipánt, orgonát.. :D
Abba ugye senki nem gondol bele, hogy én naponta hatszor étkezem, abból háromszor hús, heti négyszer járok súlyzós edzésre, hetente kétszer bokszolni, kétszer járok futni. Ez 39 éves család, és három gyerek mellett. Ehhez kell a család. 

Volt olyan akinek segítettél már az utcán, mert bajba jutott?

Igen, nekem ez alap dolog. Volt már hogy egy parkolóőr hölgyet védtem meg, és nem azért szeretem a parkolóőröket. Metrón is és buszon is volt hogy fel kellett állnom azért hogy rend legyen. Sikerrel jártam.

A tetoválásaid csodálatosak, szinte művésziek. Honnét a tetkó-imádat? És milyen reakciókat vált ki a környezetedből?

7-8 éve találtam egy tetoválóművészt azóta hozzá járok. Az első tetoválásom '93-as. (elég régen volt) Egy farkas fej, a tisztaságot, erőt sugallja. Anyukám -bőrgyógyászaton dolgozott- kiakadt anno, de ha eddig szeretett, eztán is fog. Csak olyant szabad tetováltatni magadra, ami belőled jön, azt sosem fogod megbánni. Sokszor kérdezték már: "Nem lenne gáz, ha ledobnád a pólód? Megnézném a tetkóid." 
Ilyenkor már meg sem lepődök. A tetoválásaim fele családi a másik fele vallásos.

hosapu_1_gabor_1

Apropó vallás. Mesélném nekem erről egy kicsit?

Istenfélő ember vagyok a gyermekeimmel együtt, a tetoválásaim egy része erről is szólnak. A Teológiai Főiskolára járok, egyszerűen ez érdekel (amikor a munkám engedi), most épp halasztást kértem. 
nem így nevelkedtem, nem volt szokás templomba járni. Gyermekkoromban magamtól jártam templomba. Amikor 12 éves voltam a nagyapámat -akit szeretetem és büszke voltam rá- elvesztettem, megtagadtam Istent. Nem tudtam elfogadni, hogy őt tőlem elvette, egyszerűen nem tudtam felfogni. 
Eltelt egy kis idő, kikerültem külföldre - éltem Amerikában is, akkor jött vissza az "Istenfélőség" én így mondom, és nagyon sok bajból, gondból kihúzott. 

Ha azt mondom: Hit. Neked mi a jelentése? Kiben hiszel?

Három dologban: az első a Jó Isten - hinni kell benne, hogy segít, hogy mellettünk van.
A második dolog, hogy saját magamban higgyek. Bízni kell saját magunkban, mindent el lehet érni, nincs olyan hogy nincs. 
A harmadik dolog az a Család. Bármi van a család az amiben hihetsz, én így is nőttem fel. Nincsen fontosabb a családnál. 

Van olyan (közös) Barátunk, akit testvérednek szólítasz, s ő is rád testvéreként tekint. Így tisztelitek meg egymást. 

Így van. Szabó Pál. Nagyon kemény gyermekkorunk volt, Szasóval együtt nőttünk fel. Az más volt, mint a mostani gyerekkorok, abban a gyerekkorban még meg kellett küzdeni mindenért. 
Így is mutatjuk be egymást: Testvérem. Ez régről gyökeredzik, huszonéves dolog ez közöttünk. 
Kapcsolatok mennek tönkre ennyi idő alatt, házasságok bomlanak fel, testvérek szakadnak el egymástól véglegesen, mi soha nem vesztünk össze. Azt hiszem mindenki le tudja vonni a konzekvenciát. 

hosapu_1_gabor_4

Két pasas, csoda cukik vagytok, de első ránézésre tetováltak, mint a kidobók úgy néztek ki.. és sorolhatnám. mégis a jótékonyság sokat tesz ki az életetekből (Gábor itt megjegyzi, hogy gyönyörűek is ők :D *a szerk.). Mi ez a jótékonyság? Mit takar?  Honnét ered? Mesélted a feleséged korán árvaságra jutott, ez is szerepet játszik benne? 

Persze, közrejátszik benne.. Ezt a dolgot a testvérem indította el, és én azonnal csatlakoztam hozzá. Szasó a kislányával sajnos sok időt töltött kórházban, ő akkor látta a gyermekeket bent egyedül karácsonyozni. Vannak olyan nem tudom azt mondani szülő, inkább illető, aki bent hagyja a gyermekét úgy a kórházban, hogy még csak be sem megy hozzá még karácsonykor sem. Szasó ezt megtapasztalta.
Nekünk a kislányom veséjével voltak ugye problémák én ott láttam hasonlókat...
Ő elindította, és én csatlakoztam hozzá. Ez egy kicsi közösségben indult útjára, felvetette mi lenne, ha összedobnánk néhány holmit, amit bevihetnénk kórházakba a gyermekeknek. Ez sok embernek  - köztük Neked is köszönhetően, egyre jobban kinőtte magát. Országos szintű lett a gyűjtés, bár a napokban Ausztriából kaptunk csomagot. Az ország minden pontjáról érkeznek csomagok, és már tavaly jutott Gyermekotthonba is adomány.
Annyit tudni kell ezért mi pénzt nem fogadunk el, és teljesen politika mentesek vagyunk.

hosapu_1_gabor_3

Pont minap néztem a 2014-es  és a 2015-ös képet, ami a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet előtt készült. Hát szemmel látható az adományok mennyisége közti különbség. Egyre nagyobb a siker, egyre szélesül az adományozók köre. Hogy tudjátok ezt kezelni?

Sokszor nehezen. Hál Istennek sok barátunk van. Vagy olyan barátunk akinél egy üres szobát megtöltöttünk adományokkal, van garázs, raktárak. Ezért hálásak vagyunk. December 15-ig gyűjtjük általában az ajándékokat, aztán szortírozzuk szét. 
Az egész folyamat lényege, hogy megunt de még használható gyermek játék és ruha. Egyre többen állnak mögénk, egyre több a felajánlás. Van olyan vállalkozó barátunk, aki mosógépet vett a gyerekeknek, volt aki tabletettet, vagy televíziót. Legutóbb mikrót ajánlottak fel, ez is nagyon jó, mert a nővérek tudják használni.
Szomorúan tapasztaljuk, hogy sok helyről érkezik ugyan felajánlás - azt tudni kell, az esetek 95%-ban elmegyünk, hogy ne kelljen fáradni sem az adakozónak, de vannak a hirtelen fellángolók, akik csalódást okoznak nekünk. 

Igen a blogfelületen rengetegen jelentkeztek, területileg is, egyetlen hölgy segített a sokuk közül, maga is tapasztalom. Területileg tíz ember jelentkezett, és egy segített csak.

Igen, ahogy mondod, sok emberrel kell beszélnünk. Mindenki, aki bejelentkezik hozzánk, megkérünk, amikor mindent összeszedett (kiadjuk a telefonszámunkat) akkor keressen fel minket, és elmegyünk érte. Így azért próbáljuk elkerülni a csalódást és a felesleges köröket.

Kórházakból kaptok felkérést, hogy a kis ünnepelt bent fekszik a szülők nem bírják már anyagilag az ingását stb.. és kéne ajándék?

Persze, sok ilyen felkérésünk is van, ismernek már minket. akkor megyünk és intézzük. 

Ezt hogy bírjátok? Könnyek nélkül? feldolgozni.. amikor a képeket végignéztem tavaly, én ott sírtam, azok a picikék.. Hogy bírjátok?

Az az igazság erről beszélni is baromi nehéz.. Akármilyen nagydarab kitetovált barmok vagyunk.. azért karácsonykor egy gyermekkardiológián végig menni az ajándékokkal.. hát, két-három kilót ledobunk magunkról.. 

beteggyerekek_gyujtes_jatek.jpg

És aztán, ha hazaérsz, van hogy csak úgy magadhoz öleled a gyermekeid, a feleséged, hogy megadta az Ég ti itt vagytok velem egészségben?

Igen, ez az egész erről is szól, hogy ettől szebb nekünk a karácsony. Ilyenkor elfelejtjük a rossz dolgokat. Amikor gyűjtjük be az ajándékokat reggel héttől estig úton vagyunk a szabadnapjainkon és nagyon sokszor kikészül az ember.. azért Pesten délután négykor dugóban ülni, mert valaki jó szívvel ad kettő darab kifestőt, de mi azért másfél órákat kocsikázunk, de elmegyünk érte.. Ilyenkor, egy ilyen nap után mindez elfelejtődik.
Karácsonykor hazamegyünk, és látjuk a mi családunk itt van. A gyermekeink büszkék. 

A lányok is közreműködnek a gyűjtésben? A kisfiam például igen, nagyon lelkesen.

Igen, mindenben segítenek, a szortírozásban.. Tavaly konkrétan a te kisfiad akarta a kezembe adni, amit gyűjtöttetek. A lányok ma szedték szét a ruháikat, mit adhatnak oda. Ez valami fantasztikus érzés, büszke vagyok mérhetetlenül..

Mi lenne az amit üzennél a lányos apáknak? Mi lenne az üzeneted?

Két szó: Bizalom és Család.
A család a legszebb dolog a világon!
 

___________________


Köszönöm szépen Gábornak a beszélgetést. 
A barátságát, és azt, hogy ennyi mindent ad a gyermekeknek Testvérével. Hiszen nem "csak" ajándékokat visznek magukkal a gyermekkórházakba a gyermek otthonokba, hanem hitet is. Példát mutatnak sokunknak, hogy van még jóság a földön.

A Hétköznapi SzuperMamik mellé indítom, a HősApuk köztünk járnak új kampányom.


Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.


Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK




Képek forrása: Gábor.


 


 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.