Egy kedves ismerősöm, Szikora Mónika Facebook oldalán szúrt szemet ez a történetet, az ő engedélyével megosztanám veletek, mert úgy érzem, nem lehet szemet hunyni az ilyen, és ehhez hasonló esetek felett:
Hogy is van ez?
Ugyebár még 2016-ot írunk. Adott egy csajszi, aki én vagyok. Gyanútlanul kiszalad a piacra néhány tojásért. Nem telik el sok idő, egy nagyon öreg összetöpörödött nénike toppan oda hozzám, hogy adnék e neki 20 forintot. Kérdezem tőle "Mit szeretne venni belőle?" A válasza sokkolt. "Nagyon éhes vagyok".
Az agyam elkezdett kattogni, pár másodperc múlva már a hentesnél álltunk, ahol mondtam neki, "Mondja meg mit szeretne", azt mondta, "Neki elég egy kis csirkecsont, amiből a levesalapot szokták csinálni".
Mondom neki, "válasszon inkább valami husit, az laktatóbb". Erre mondja, akkor "Legyen csirkeszárny, mert az nem drága". Mondom neki, "Az sem jó, hisz idős már, válasszon olyat, amin több a hús, jobban meg tudja enni". Kérdezi tőlem, "Lehetne egy kis bőrös csirke mell?" Mondom "Persze".
Kértem neki két szép nagy melle husit, mire odalép mellém egy másik néni "Ne vegyen neki semmit, mert minden nap itt koldul" - hát normális az ilyen? Mondom neki, "Hát az ember minden nap éhes, és egyébként is majd én eldöntöm, mire költöm a pénzem!"
Szóval, megvettük a husit, majd kérdezem "Mit szeretne még?" erre persze már sírva fakadt szegény, hogy nem akar a terhemre lenni.
Megegyeztünk, hogy ö nem sír, így én sem fogok sírni. Kérdezi "Kaphat e egy kávét?" Persze, vettem neki. Azt mondta "Nagyon finom volt". Kérdezem "Szeretne még valami?" Erre a válasza csak annyi volt, hogy "Valamit, amit meg tud enni".
Elmentünk a felvágottoshoz. Ott azt sem tudta mit válasszon. Komolyan olyan volt, mint egy gyerek az édességboltban. Végül választott magának egy májas hurkát, és egy darab kolbászt.
A maradék aprómat neki adtam, hogy vegyen magának kenyeret meg tejet. Sírva váltunk el egymástól. Kezet akart csókolni... Persze nem engedtem.
Kérdem én, hogy lehet az, hogy egy ilyen idős embernek, nincs mit ennie, és azt is leb@sszák aki segíteni akar?
Félreértés ne essék nem azért írom ezt le, hogy mindenki megdicsérjen. Soha semmit nem csinálok azért, hogy bárki megveregesse a vállam, de el kellene gondolkodni azon, hogy miért vagyunk ilyenek!?
Akár másik emberrel szemben akár állattal szemben. Nekem sincs sok, de igyekszem segíteni, ahol tudok. Ritkán kapom vissza ez igaz, barátaim sincsenek pont ezért, de tényleg ilyen lett a világ? Senki nem képes segíteni egy ilyen idős embernek? Lehet, hogy valóban becsapott, de nem érdekel. Én nem tudok így elmenni senki és semmi mellett! Nem erre tanítottak a szüleim! És én sem erre tanítom a gyerekeimet.
Az is lehet, hogy én csinálom rosszul, mert így könnyen be tudják majd őket csapni? Engem is csaptak már be nem egyszer, de mindig az van bennem, hogy mi van, ha most nem, és esetleg én vagyok az egyetlen aki segít neki?
Tényleg én csinálom rosszul?
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése