2017. február 23., csütörtök

De anyu, én szerelmes vagyok! - Laura története

A mai Hétköznapi SzuperMamik kampányom szereplője Laura, szólítsuk így őt, bár nem ez a neve.. Egy csendes, nyugodt nő.  


Laura 40 éves, boldog anyuka, és feleség. Egy sötét titkot őriz a szíve mélyén, amit elmesél nekem, hogy megosszam a történetét, hátha valaki okul. Hátha valakinek tud segíteni. Hátha valaki felfigyel a közöttünk sétáló "Laurákra", és segítő kezet nyújt feléjük.

PinkAnyu: Köszönöm, hogy megosztod velem a titkod, s ezúton is segíted a nőket, akik hasonlókat éltek át mint te. Mesélnél az előzményekről?

Laura: Persze, az arcom és a valódi nevem nem vállalom fel. Ennek már nem lenne sok értelme, így 25 év távlatából, azóta családom van, és nem is szeretnék ezzel haknizni Magyarországon, hogy "Én igen, én erőszakot éltem át".
Ez nem dicsőség, hanem szégyen. Valahol az én szégyenem is. Mindjárt elmesélem..
Azt hiszem, nagyon nehéz időszakom volt akkoriban. Bármennyire szerettem is, Édesanyámmal hadilábon álltam, hiszen egy 15 éves kamasz voltam, aki már külsőre nő, de belül még.. nem egy felnőttel egyenrangú.
Anyu próbált megérteni, ha kellett szigorú volt, ő többet nem tehetett értem, nekem kellett volna, hogy több eszem legyen.
Komoly, jó tanuló, rendes lány voltam. Sportoltam.
Azt hiszem, túl nagy volt a nyomás, amit elvárásként éltem meg. Nem sokkal korábban halt meg a bátyám, egy balesetben. A húgom nevelését gyakorlatilag átvettem, hogy könnyítsek anyunak. Persze, ő örült, hogy mennyit segítek, de a saját fájdalmában nem vette észre, hogy mekkora falat ez nekem. 
Aztán csitult a világ, és jött Ő. Azt hittem, hogy ő, az Ő. Misi, 23 éves volt, izmos, jóképű, merész, magas, és szépeket mondott nekem. Csókolóztunk. Átkarolt. Bíztam benne, azt éreztem, majd ő megvéd mindentől.

PA: Sok lány éli ezt át, hogy szerelem meg minden.. Nem érzeted, hogy baj van?

L: Nem, azt hittem minden rendben. Egy-két hét múlva bemutatott a baráti körnek. Eléggé züllött huszonéves fiúk és lányok, de olyan jó fejek voltak. Szabadok. Felnőttek. Velük én is az lehettem. Aztán hamar előkerült a fű. Ódzkodtam, de nem volt túl sok eszem. Kipróbáltam, csak egy slukk. És könnyebb volt a bátyám halála, anyu elvárásai is elszálltak a füsttel. 
Amikor aznap este hazamentem, édesanyám érezte, hogy nincsen minden rendben velem. Másnap délután kérdezett, és én örültem a kérdésének, mert így elmesélhettem Misit, milyen jó, milyen vonzó, milyen férfias, és vagány. Anyu óva intett, hogy kislány vagyok, és csak 15 éves ő pedig 23, "Nem is ismered, kislányom!"- hangzott tőle el. Én pedig dacoltam. Csak azért is hajtogattam, hogy Misi a nagy Ő. Anyu elmondta a szerelem szép és jó, de vigyázzak magamra, annyi veszedelem van.. kb meg sem hallgattam "De anyu, én szerelmes vagyok!" - csaptam be az ajtót magam után és elindultam a házibuliba. Persze, anyu nem tudta hová megyek. Csak azt, hogy a barátaimmal találkozom.

PA: Később nem bántad meg, hogy nem hallgattál anyukádra?

L: Ó, dehogynem, már azon az estén. Késő bánat volt. Örökre késő.
Elmentem a buliba, már jó páran voltak ott, Misi észvesztően dögös volt. Hamar előkerült a pia, a fű..   és bevitt az egyik szobába.
Valami lovagregénybe képzeltem magam, milyen romantikus, nem láttam tisztán. Nem voltam részeg, de annyira kába volt a fejem, és sajnos mindenre emlékszem. Ő elkezdett csókolni, én nem ellenkeztem. Aztán megijedtem, hogy én "ezt" nem akarom. Mire ő közölte, "Már beindultam rád!" 
Hiába ellenkeztem, hiába erőlködtem, ittas is voltam, nem részeg, hangsúlyozom, de józan sem.. 
Ma már felnőtt fejjel tudom, nem én húztam fel, semmi olyant nem csináltam. Azért hívott oda, hogy megtegye. Talán abban a hitben is volt, hogy amit tesz, az rendjén van. Kiáltottam, hogy "Engedj el, nem akarom!" 
A zene bömbölt, a szám befogta, "Kussolj!" , és ő erősebb volt. Megerőszakolt. 

 
PA: Nagyon sokáig magad hibáztattad, azért ami veled történt. Miért?

L: Az áldozathibáztatás nem úgy működik, hogy én, mint áldozat tudom ártatlan vagyok, és a sok csúnya ember, azt mondja én vagyok a hibás, és megérdemeltem. Sajnos ez belülről is működik. Önmagadban. A sok HA. Ha nem lettem volna ittas, ha nem lett volna ittas, ha nem megyek el, ha nem barátkozom "szabad", de kétes egyénekkel.. 
Aztán szépen hallgattam. Nem mondtam el senkinek mi történt. Bezártam a lelkem, magas falat húztam magam köré..
Többé nem az a gondtalan lány voltam, aki az erőszak előtt.
Eltemettem magamban, bár Misi lihegését ott éreztem a fülemben sokáig.
Színészkedtem a világ felé minden mosolyom. Nem vette észre a külvilág, és a család. Nem azért, mert nem ismert a saját családom, és "ha az én lányommal ilyen történne tuti észrevenném!" - hidd el, nem olyan biztos az. S nekik is sok bajuk volt, nem akartam tetézni.
Éreztem, hogy hibáztam, kb öt évbe tellett, mire kimondtam magamban "Engem megerőszakoltak",  és az akiben a legjobban akartam bízni, akinek odaadtam volna a szüzességem, de nem így és nem akkor.. Aki mellett biztonságban hittem magam. Akiről azt hittem, hogy a szabadsága majd felemel. 

PA: Hogyan dolgoztad fel? Mondtad öt évbe tellett, mire nevén nevezted a történteket, és azután?

L: Amikor szembesültem azzal, hogy engem megerőszakoltak, addigra már a falat felhúztam magam köré. Csak azért ismerkedtem hogy egy találkozás után elküldjem a francba, mert megérdemli, mert férfi. 
Nőkkel kezdtem foglalkozni. Nem lettem leszbikus, de tőlük, úgy éreztem, hogy megkapom, arra a megértést, amit ki sem mondtam.
Két ilyen nő volt az életemben. A család előtt a legeslegjobb barinőim. Sokat köszönhetek nekik, megnyugvást, önbizalmat, megértést, törődést, és hitet. Ők szépnek láttak, mellettük magam én is, nem voltam "sérült" .
És élveztem azt, ha egy férfi, aki rajongani kezdett, hamar azzal a ténnyel szembesült, hogy más "csapatban" játszom.  
Aztán szép lassan megemésztettem a múltam, hogy amit kaptam, kaptam, de nem érdemeltem meg. Senkinek nincs joga elvenni azt ami nem az övé. Nem szexelhet erőszakkal. 
Sokat sírtam, valahogy kifejlődtek olyan érzékeim, mintha radaroznám a világot. Minden veszélyt előre megérzek, mindenkire vigyázok, aki a környezetembe kerül. Talán ez is segített. 

PA: Misivel találkoztál aztán? 

L: Azon a bulin annyit láttak, hogy én elszaladok. Misi többé nem keresett. Tudta mit tett. Mire hazaértem elrendeztem a ruhám. Az arcom, a játszótéri csapnál megmostam, a nálam lévő szemceruzával és szemhéjpúderrel rendbe tettem a szemem, ne látszódjon, hogy sírtam.. Hirtelen hihetetlen józan lettem. Rettentően szégyent éreztem. Sok nő ezért sem tesz vallomást, vagy mondja el mi történt vele.
Az életem ment tovább. Misiről annyit hallottam pár hónappal később, hogy felakasztotta magát. Drogos, depressziós lett.
A szülei egy szem fiúkat gyászolták. Tragédia, ami történt vele és velem. Igazából szomorú voltam miatta. Felmerült bennem, hogy talán, ha feljelentem, a börtönbe megy, nem történik vele ez.. Azért sincsen értelme az arcom vállalni, mert a szüleit tisztelem becsülöm, és nem érdemelnék meg.
Ha egy napot is tudtam élni megerőszakolt nőként, akkor eztán is, és nem büntetem őket. 
A temetésére elmentem, elbúcsúztam tőle, eltemettem vele együtt a múltat.

PA: Boldog feleség és anya vagy. Férjed tudja a "múltad"?

L: Nem, nem tudja ezeket a részeket az életemből, az erőszakot, a nőimet.. És igen, boldog anyukája vagyok egy tíz éves kisfiúnak, akit arra fogok nevelni, hogy tisztelje a nőket, sose használja ki őket, ne legyen soha erőszakos. Akaratos az lehet, de erőszakos nem. Remélem sikerül megtanítanom neki.

PA: Valaha el fogod mondani nekik?

L: Nem. 

PA: Mai fejjel mit tennél, az akkori önmagad, a 15 éves Laura helyzetében?

L: Talán elmondtam volna anyukámnak, és ha ő úgy gondolja feljelentést teszünk, és Misi megbűnhődik. Talán leszokott volna a kábítószerekről, és a börtönben "megnevelik" azért, amit tett. Lehet, ma egy boldog ember volna ő is. 


Köszönöm Laurának, hogy elmesélte ami vele történt. remélem sokaknak tudott segíteni a történetével.
Jó volna, ha nem lennének "Laurák", nem történnének ilyen, és ehhez hasonló szörnyűségek. Figyeljük egymást, figyeljünk egymásra. 


Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



 Képek: Pixabay

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.