Ma egy különleges Hétköznapi SzuperMamit szeretnék bemutatni, Brouwer Anikó Erikát.
Kedves mosolygós édesanya, szeme fénye Ábel, három éves. S mitől különleges ő? Attól, hogy édesanya!
Erika 33 éves, és különleges hivatást választott, Bohócdoktor lesz. Igaz, Lala Doktor rezidensnek hívja Erikát, de ő az én szememben, már igazi Bohócdoktor!
Az anyaság az egyik legszebb dolog a világon, s ha anyaként még egy kis pluszt is adhat valaki a világnak, más édesanya beteg gyermekének, csodálatos lehet.
Fogadjátok szeretettel Erikával készült riportom.
PinkAnyu: Gyönyörű anyuka vagy. Van egy csodaszép kisfiad. Ilyennek képzelted az anyaságot?
Erika: Dehogy, sokkal jobb. Én is nagyon meglepődtem, talán meg is rémültem, mikor rájöttem, igazából mivel is jár ez a csodálatos dolog, mármint az anyaság.
Nem tudtam elképzelni, mi lehet olyan nehéz a szoptatásban, hisz olyan szép meghitt dolog az, mit takarhat az, hogy megváltozik a házasélet, átrendeződik a fontossági sorrend. Nem tudtam elképzelni, mit jelenthet a bezártság érzete, a társas magány. Fogalmam sem volt milyen érzés lehet az, amikor méhednek gyümölcse képes fényevőként élni napokig, majd milyen lehet az az öröm, mikor lenyel egy kanál "bármit".
Nem tudtam elképzelni, milyen lehet az, amikor az a kis zsivány óvodába megy, és pontosan mivel is jár.
Mikor megkerestél engem az interjúval az anyaságról, éppen mindketten zokogva hagytuk el az óvodát, egy nem túl sikeres első nap után. Mindketten sírtunk a testi és lelki kimerültségtől.
Ezt például nem így képzeltem.. de így alakult, és örülök neki, hogy anyuka vagyok, és úgy szeretem a kisfiamat, hogy csak na! :)
PA: Mi a legszebb számodra az anyaságban? Mi változott az életedben? Mi kapott hangsúlyt leginkább?
Erika: Legszebb dolgot nem tudok kihangsúlyozni, csak sok szép dolgot, és még szebbeket. Gyönyörű átélni, ahogy egy kisbaba fejlődik, és olyan jó az illatuk! Ábelnek például friss vajas kifli illata volt.
Szép és nagyon izgalmas dolog felfedezni a család többi tagjának a vonásait rajtuk. Gyönyörű az első mosoly, az első szavak, az a sok első, de ezeket úgyis tudjátok, semmi újdonságot nem tudok ezzel kapcsolatban mondani.
Szép dolog a cinkosság a pároddal a gyermeketekért, és hát mondjuk ki, magunkért.
A felváltva alvás, a felváltva evés, tulajdonképpen a felváltva élés.
Aztán egyre könnyebb lesz, a kisded is egyre kompromisszum képesebb lekenyerezhetőbb - így vagyunk mi most hárman. :)
Úgy szocializálódtam, hogy természetes volt számomra az ápolás, a gondozás és sajnos az elmúlás is. Anyukám egy csodás anyuka, tinédzser koromban pl. azért kaptam zsebpénzt, ha az idősekkel társalogtam. Úgymond bedobott, mint egy mentálhigiénést. Itt tanultam meg egyébként csöndben lenni, nagyszerűen hallgatok.
Nem tudom - és nem is akarom - elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan életet élni, amikor nem másokért teszel valamit.
A bohócdokiság nem egy állás, hanem egy életérzés szerintem.
Ezzel nem azt akarom, mondani, hogy itt mindenki "béna", de mégis van abban a közhelyben valami, hogy "csetlik-botlik a bohóc"
A bohócdokiknál mélyebb érzésű embereket nem ismerek. Nincs annál meghatóbb, mikor egy-egy kis betegük sorsát beszélik meg, és próbálják kitalálni vajon minek örülne, ez nagyon megindító.
PA: Anyaként nem nehéz a beteg gyermekeket látni? Volt nehéz pillanatod?
Erika: Megszakad a szívem, ha beteg gyereket látok, mindig újra és újra, nem lehet megszokni.
Emlékszem, amikor már nagyon beteg volt a nagymamám, a családban felváltva ápoltuk. A sors úgy hozta, hogy pont én voltam vele, amikor meghalt. Jól emlékszem ahogy lassult a légzése, megjelentek a végtagjain az összeomlott keringés jelei. Nagyon meg voltam ijedve, rohantam ápolóért a folyosón, húszon-pár éves voltam.
Nemrég ápoltam egy nénit, bár mikor elment, nem voltam ott. Sokáig kísértem őt ezen az úton, és mikor már csak a vizes vattát emelgettük a szájához, hogy nedvesítsük az ajkát, eszembe jutott az érzés, ahogy ott futottam a folyosón, és ugyanúgy féltem.
Ezt nem lehet megszokni, a beteg gyerekek látványát sem.
PA: A férjed mennyire támogat a hivatásodban? És a családod mit szól ahhoz, hogy bohócdoktor lettél?
Erika: Mindenben támogat. Ő is nagyon érzékeny, bár nála azt hiszem a gyerekek iránti szeretet inkább a kisfiúnk, Ábel születése után alakult ki.
A családom nem igazán "kapta föl a fejét erre a hírre" , ők így élnek, nap, mint nap.
PA: Milyen források állnak rendelkezésére a bohócdoktoroknak? Honnét számíthattok bevételre?
Erika: A bohócdokik A MAGYAR BOHÓCOK A BETEGEKÉRT ALAPÍTVÁNY erőforrásaiból gazdálkodnak.
Így ha van aki támogatná a munkásságunk, felajánlhatja adója 1%-át (adószám : 18238657-1-43) vagy, adományt is küldhet a 1620018200067410-00000000 számlaszámra.
Hála a támogatóknak, egyre több helyre jut el a nevetésterápia.
PA: Mit üzennél azoknak az embereknek, akiknek a gyermekük kórházba kerül baleset vagy betegség miatt?
Erika: Annyira rossz látni, amikor egy gyerek beteg. Ezt nem lehet megszokni, sem szülőként, sem bohócként, sem látogatóként. A tehetetlenség, a másoktól való függés végtelensége rémisztő a szülőknek - ezt én is jól tudom.
A gyerekeknél nagyobb "mestereket" nem ismerek. Ha valahogy az ő hitüket, feltétel nélküli szeretetüket, küzdeni akarásukat, erejüket, leleményességüket, kitartásukat, nevetni tudásukat át lehetne ültetni, csak egy kicsit is egy felnőttbe, hiszem, hogy egyszerűen sokkal jobb lenne ez a világ.
Minden elismerésem azoké a szülőké, akik gyakorlatilag a kórházban laknak, gyermekük ágya mellett, teljesen feladják saját igényeiket, és csakis egy másik életért lélegeznek, s élnek. Ő értük is dolgozik az alapítvány. Őket is képes a bohóc kihozni a teljes apátiából. Ha a szülő esetleg öt perc erejéig, nem az adott állapotban lebeg, hanem még akár el is neveti magát, az jó érzés. Végtelenül jó érzés.
És tudjuk az ősi igazságot, ami jó a mamának az jó a babának.
PA: Mi motivál?
Erika: Köszönettel tartozom Lalának, hogy adott egy esélyt. Ott ültem a szobában.. a kisfiam majdnem két éves volt... és néztem magam elé... mi lesz velünk?
Az összes barátnőm szuper tehetséges a saját szakmájában, és egytől egyig sikeres mind, büszke vagyok rájuk.
Gyermekem apja is megtalálta már a hivatását. És ha mégis úgy alakulna - de nem alakulhat úgy -, hogy nem sikerülne doktorálnom, hiszen nem vagyunk gépek, így is megérte nekem már, hiszen csodálatos bohócokat ismertem meg.
PA: Hol lehet titeket "meghívni", elérni? Ha gyermek kórházban van, és épp szülinapos lenne, akkor miként lehet titeket megkeresni?
Erika: Bárki megkeresheti a Facebook-on a Bohócdokikat. Vagy keressétek bátran a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítványt.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek forrása: Brouwer Anikó Erika a képek másolása egyéb felhasználása nem megengedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése