A gyerek kicsi, nem hülye! – avagy vedd emberszámba a gyereked

Anyukám régi mondása: A gyerek kicsi, nem hülye!
Szinte visszhangzik  a fülemben, a hangsúlya, és a lényege a mondatnak

Mindig ehhez tartottam magam. Pontosan hogyan értem ezt? Elmesélem.

Amikor még pocaklakó volt PukiKapitány, akkor is meséltem neki, mennyire várom őt, milyennek képzelem őt, oké akkoriban az utolsó pillanatig – értsd a születéséig- lánynak gondoltam magzatom.
Mivel nem mutatta meg fiú- e vagy lány, így én azt hittem, hogy szegény kislány szégyenlős. pedig tanulhattam volna volna, hogy a történelem ismétli önmagát.. Öcsém is ilyen kis cuki rejtőzködő volt.
Szóval énekeltem is neki, fürdéskor „Kis kacsa fürdik”, és volt saját dalunk is „Kis nyuszikám, kis Nyuszikám, édes nyuszikám”
Most lehet kinevetsz, de ezt a dalt sokat hallotta a pocakban, majd születésétől egyfolytában. Ez a dal a mai napig megnyugtatja.

Amikor megszületett mindig meséltem neki, mit csinálok, hova megyünk, mi fog történni.
Egy ismerős anyuka közölte:
- Ez tök vicces, semmit nem ért ebből még a bab.
- Majd fog, magától, hiszen a gyerek kicsi, nem hülye! – no, totál hülyének nézett az ismerős anyuka engem. Sebaj, én folytattam. Meséltem és meséltem. és megdöbbenésemre egyre több értetlen anyukával találkoztam. Reménykedtem benne én mozgok „rossz” közegben. Szerencsére nem egy (idős) óvónéni mondta már nekünk ismeretlenül is: „Meg kell dicsérjem, olyan szépen beszélgetnek”
Épp múlt pénteken kaptam meg: "Lediplomázik ez a gyerek, anyuka, mire hazaérnek, nagyon jól csinálja."
Persze, az ilyen visszajelzések nagyon jót tesznek nekem is, és nagyon hálás vagyok ezekért a pozitív visszajelzésekért.

Később amikor már totyogott, kúszott, mászott jött utánam mindenhová, akkor mindent együtt csináltunk. Együtt kevertük ki  a nokedlit, gyúrtuk sütitésztát, dekoráltuk a lakást az éppen aktuális ünnepre. takarítani is együtt szoktunk.
Valahogy időközben a részé váltunk egymásnak, a legszabadabb résszé.

Önállóan játszott 30-40-50 perceket. Csak el kellett indítanom egy kis beszélgetéssel.
Persze, nem volt idegen neki a beszélgetés, hiszen születésétől ezt hallotta, ebbe cseperedett bele.
A szókincse szépen fejlődött. Ha rossz fát tett a tűzre, akkor leguggoltam hozzá (alulnézetből viccesen nézhettem ki) és az ő „magasságában” elmondtam mit miért nem szabad, és elismételtettem azt vele, mert úgy gondolom, kimondva jobban megérti. (ez a mai napig jól működik)
Megtanulta magát kifejezni, elmondani mit miért csinál, mit szeretne, mi fáj. Ez utóbbi, nagyon hasznos, ha éppen beteg. El tudta mondani fáj a torka, nem szuszog a nózi, vagy éppen bugyog a poci.

Azzal, hogy egymás részévé váltunk a folyamatos beszéddel, és hogy emberszámba vettem őt, piciny magzat korától, valami különleges hatalmat adtam neki, amit még nem is ért, a kifejezés hatalmát a szavakkal.
Egyenrangúan kezelem, de nem a mai (rossz) értelemben véve. Ő is ember, egy kicsike emberpalánta, aki tőlem függ (s én tőle), s mivel ő az én felelősségem, így mindig szemmel kell tartanunk egymást. Figyelnünk kell egymás szavára.

Fegyelmezéssel nem is nagyon van gond a házunk táján. Férjemmel néha e téren több gond van.. :D

Szóval, ha mos várod a gyermeked ne felejts el szólni hozzá, megszólítani azt a kis embert aki a pocakodban növekszik, szólásra tanítani a kezedben lévő csecsemőt, majd megértésre a szavak erejével a kis totyogót. A mese a dalszó és a beszélgetés nagyon fontos. Szükségünk van rá.

Ne feledd el soha: A gyerek kicsi, nem hülye!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay