Mosolytalan gyermekarcok

A világon a legszebb a gyermeki mosoly. Minden csengőként felcsendülő gyermeki kacajból egy tündér születik e világra. Ám a legszomorúbb, szívet tépő érzést nekem az okozza, ha a gyermekek arcáról eltűnik a mosoly, a nevetés, a csilingelő kacaj..

Ha szomorú gyermeki arcot látok, olyankor kicsit meghal a lelkem, hiszen a gyermek azért születik a világra, hogy szeressen, és szeretve legyen. Mosolyt hozzon, mosolyt kapjon.

Persze, a gyermeknevelés – ezzel a szóval nem nagyon értek egyet, de erről majd máskor – szóval, a gyermeknevelés nem egyszerű feladat. néha számolok háromig.. sokszor háromig szeretnék, de száz lesz belőle, ám a felnőtt türelmetlensége, nem ok arra, hogy bántva legyen az a gyermek.
S pedig a világon mekkora nagyságrendben van köztünk a gyermekbántalmazás, az valami elképesztő.
Megcsípi, megrángatja, elveri, felrúgja a bébiszitter, s ezen joggal felháborodunk, sajnos van olyan, aki a saját vérét bántja. A saját gyermekét.
Még életet sem adott neki, már el is veszi azt, s nejlonzacskóba tekerve eldobja a kis testet.

Mindig kérdem üvöltve: MIÉRT???? Mit vétett, véthet egy kicsi baba, pici gyermek?
Akkora baj, hogy lánynak született, hiszen sok országban (vallásban, kultúrában) ez már bűnnek felróható a csecsemőnek, s élete sem kívánatos.
Akkora bűn, hogy elszalad? nem fogadott szót? nem pakolt össze?
Akkora bűn, hogy nem írta meg a leckét, és egyest hozott?
Akkora bűn, hogy szerelmes lett?

Amikor ítéletet hozol gyermeked felett, amikor azt mondod "Nem ezt érdemlem!” Számolj, háromig, százig, ha kell, ezerig.. de NE ÜSD meg! Ne bántsd a lelkét (szavakkal sem!), mert örök sebeket ejtesz rajta. Olyan mély sebeket melyek megmérgezik a testét, a lelkét, s később az életét.

Amikor megnyitom az internet kavargó világát, mindig a hírportálokkal kezdem. "Az anya megszülte, majd megfojtotta..” ugrik szemem elé a cím. Nem, nem anya, de még csak állat sem! "Megölte a nyolc éves gyermeket..” és sorolhatnám. Nem sokkolni szeretnék, nem vagyok pszichológus, nem vagyok én senki, csak egy anya, aki a hírek címeit olvasva a könnyfátylamon át, épp a világ összes beteg, éhező, szomjazó, szenvedő, fájó-lelkű, vagy már halott gyermekének az anyja.

Csak egy anya vagyok, aki néha túl rózsaszín, mégis arra kérlek, tegyél az erőszak ellen!
Persze, nem tudsz Afrikába, Indiába, de még csak Zalaegerszegre sem leugrani, hogy megmentsd azt a pici lelket az életnek. Megértem, és nem is ezt kérem, mert magam sem vagyok erre képes – sajnos.
Annyit kérek tőled, ha olyan gyermeket (bárkit) látsz, akit bántás ér, állj ki érte, segíts neki!
S mielőtt lemarnád gyermeked a tíz körméről, mert nem tett vagy éppen tett valamit, számolj el tízig, százig.. tudod, akár ezerig.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írásom, és elnézést, ha felkavaró képeket festettem a lelki szemeid elé, de ma (is) kisírtam a két szemem, mert a gyermekek mosolyát nem ölheti meg senki. Senkinek nincs joga hozzá.

Ha egyet értesz ezzel a bejegyzés oszd meg másokkal is.

PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

Nyitókép, és képek forrása: http://www.publicdomainpictures.net