Sok nő él társas magányban. A férfi olvasóim tisztelettel megkérem, tegyék félre a felháborodásukat, és figyelmesen olvassák ezeket a sorokat..
Nem, nem a "nyavalygás" lesz, és nem is a vádaskodás. Ha pedig az első gondolat a "Minek akart gyereket a némber, ha túl sok neki?" - kérem olvassa el figyelmesen az alábbi sorokat.
Sokszor olvasni, hogy az anyaság gyönyörű. Én magam is gondolom és teljesen ezt érzem is, ebben élek, ezért élek, ez vagyok én. Vannak otthonmaradó, és vannak dolgozni kényszerülő anyukák, és vannak azok az édesanyák, akik egyensúlyban vannak a munkával, a családdal.
Sokunk mellett van egy férfi, akire számíthatunk jóban rosszban..
Sokunk mellett van egy férfi akire... nos nem számíthatunk sem jóban, sem rosszban..
Van, akinek jut segítség, bébiszitter, nagyszülők, takarító.. van akinek hébe-hóba.. és van akinek soha.
Én magam itthon vagyok.
Boldog vagyok, és teljes az életem.
Ám néha nekem is kell egy kis segítség.. a férjemtől. Amikor egy kicsit kikapcsolnám az agyam, amikor magammal foglalkoznék, amikor valami más is történik velem.
A férjem túl sokat dolgozik. Elmegy hajnalban, hazajön este tíz után, napi szinten. Ha rossz passzban vagyok akkor csak gyűlik a magányérzetem, aztán egy semmiségnek tűnő akármin, elpattan a húr.
Napokig elúsztam a háztartással.. hiába vagyok itthon, nem jut időm mindenre, főleg magamra nem. Sokszor háttérbe szorítom azt amire épp szükségem volna, fél óra trécselés a barátnőmmel. Azzal az egy Bévike barátnőmmel, aki a régi időkből, amikor csak nő voltam, nem anya és feleség és nő is egyszerre, megmaradt nekem.
Nem volt aki meghallgasson, apukámat nem terhelhettem a saját kis nyűgjeimmel.. Férjem elment horgászgyűlésre, gondoltam a sok kicsi sokra megy alapon, rendet rakok.
Egészen jól haladtam, összepakoltam, elmosogattam, míg vártam, hogy melegedjen a bojler, letöröltem a port, porszívóztam.. s véletlenül levertem a kicsi vázám a gyöngyvirágokkal.. nem ért sokat a váza, a gyöngyvirágok túlélték.. ám én mégis ültem a földön és zokogtam a széttört vázám felett.. a gyerek jött vigasztalni.
Hangosan kimondtam a bajom (nekem ez sokszor segít).
- Kupi van és egyszerűen nem érem utol magam!
- Egyedül vagyok, nagyon egyedül!
- Apa elment, én-ideje van. Horgászgyűlés! Csónakunk sincs, és a boton kívül még sosem fogott semmit! Megint magamra hagyott!
Némi vádaskodás is volt bennem, mindig van a kiborulásokban, mert nagyon elveszve éreztem magam, és még jobban idegesített az elveszettség tudata, hiszen mindig tudom mit akarok, hogyan tovább. Ráadásként egy apróságon dőlt össze a kártyavár, indult meg a lavina.
Miután kisírtam magam, összeszedtem a váza- , és önmagam darabkáit, este újraépített a széthullott lelkem, mert a férjemmel megbeszéltem mindent. Velem minden ok.
Nőket / anyákat kérdeztem a helyzetükről:
Bea:
Mikor megszületett a kisfiam, minden az én nyakamba zúdul. Kb ki sem mozdulok a négy fal közül, szoptatás, pelenkázás, napirend. A férjem semmiben nem vesz részt. Ő a kenyérkereső, sokat dolgozik..."
Nikolett:
Estére hulla vagyok, nincs kedvem a szexhez sem, már a kapcsolatunk is halott. Állandó éjszakázás, szoptatás, fogzás, és lassan úgy érzem én vagyok a hibás, ha sír a gyerek.
Kata:
Nem igazán számíthatok a páromra, bármit kérek tőle, "Nincs rá időm!" a "Ezért vagy itthon, nem?" Kezdek begolyózni.
Heni:
Egy mondatban? "Én hozom a pénzt, te meg neveld a kölköt!" - mindenre ez a válasza. És persze, "Más dolgod sincs, mint a gyerek!"
Nem hinném, hogy egy gyermek csak az anya dolga, mert ő van otthon vele. Mindenkinek jár egy kis szabadidő. A munkahelyen dohányzó szünet, ebédidő, kávé idő... hasonló a helyzet az otthon helytálló nőkkel/anyákkal. Nekünk is kell egy kis szabadidő, amikor valami teljesen mással foglalkozhatunk. Mert úgy érzem az anyaság, az hogy otthon vagyunk a gyerekkel, a mi munkánk.
Azt gondolom (és tapasztaltam is magam bőrén), hogy az apának is ki kell vennie a részét a családi élet mindennapjaiból, a gyereknevelésből. Lehet (úgy érzi) nem tud olyan jól pelenkázni, fürdetni.. bár szerintem az nincsen kőbe vésve, hogy ezeket csak az anya végezheti, vagy az apa túl béna lenne hozzá. Sőt!
Ha ez a konfliktushelyzet nem kerül terítékre, nem lesz átbeszélve, nem tudja a pár közösen megoldani - akár szakember bevonásával - , annak katasztrofális következményei lehetnek. Ilyen például a magányérzet, a társasmagány, az elhidegülés, és akár a válás.
Pedig a legfontosabb a "mi, a párkapcsolat" vagyunk, a család, a gyerek/ek. Ugyanis nem csak nekünk, mint nőnek van szükségünk a férfira, vagy anyaként az apára. Hanem a gyermeknek is szüksége van az apai mintára, és arra, hogy kapocs alakuljon ki apa-gyermek között. A férfinek is szüksége van arra, hogy érezze ő a férfi, az apa.
A gyermek az apahiányt az anyán próbálja kompenzálni. Szélsőséges esetben nem fogad szót az anyának, nem fogad el tőle semmit, apától jó a vacsora, a reggeli, a bármi. Igen ám, de apa ritkán van otthon és/vagy nem foglalkozik a gyermekkel, mert fáradt. Vagy kinyilvánítja, hogy "az anya dolga". (ha dolgozik, ha otthon van a nő).
Bizony a gyerek nem hülye, van szeme, füle, tudja hová tenni lassan a dolgokat. A kép összeáll a pici fejében. A hangos szóváltások megviselik a gyermeket is, még ha csak fültanú is. És a társas magány senkinek sem jó, sem anyának, sem apának, sem gyereknek.
Szóval, kedves Hölgyeim, beszéljétek meg, ne söpörjétek a szőnyeg alá a gondokat, próbáljátok minél higgadtabban, a sérelmeket ne hánytorgassátok, nehogy egy vádaskodás vagy vita legyen a vége. Próbáljátok minél nyugodtabban elmondani, mi volna a jó.
Ugyanis kedves Uraim! Szükségünk van rátok nőként, anyaként, kell a támaszotok, hogy mi lehessünk a hátteretek. Kell a gyermekeiteknek az Apa, a kapocs köztetek. A családban Apa, Anya és gyerek/ek a főszereplők. Mindenkinek megvan a saját helye, hogy minden jól működjön.
A felelősség közös, ugyanúgy, mint az öröm, és teher is.
Ha szükséges, nem szégyen szakember segítségét kérni. Nem a vita, a veszekedés, vagy a különválás a megoldás.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése