Amikor egy anya meghallja a szót koraszülött, azonnal egy inkubátorban lévő pici baba képe villan be - egy csöpp kis tenyérnyi babáé. Ezek a gyermekek a legnehezebb időszakot a szüleikkel hősként átvészelik, küzdenek minden pillanatban az életben maradásért. Ám ritkán esik szó korababák kapcsán arról, hogy a picik növekedése közben lehetnek további problémák, amik erővel, és kitartással legyezhetőek, vagy enyhíthetőek.
A terhességek 8-11%-a koraszülés hazánkban. Minden 100 szülésből 8-10 esetben koraszülött baba érkezik közénk. Minél korábban érkezik egy baba a kiírt várható szülés időpontjához képest, annál súlyosabb következményekkel kell számolni a csecsemő állapotát illetően.
A korababáknál megnő az agyvérzés kockázatának az esélye, főként a 32. terhességi hét előtt megszületett picik esetében. Az agyvérzés kockázatát növeli a születés közbeni komplikáció, valamint a születést követő légzészavar.
Félix Tünde, konduktorral beszélgettem olyan korababákról, akik idegrendszeri sérüléssel születtek, vagy a születés után történt agyi katasztrófa következtében váltak mozgássérültté.
Mesélnél magadról egy picit?
Félix Tünde vagyok, 33 éves és a Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetben tanultam, diplomámat 2013-ban szereztem meg, jelenleg nem dolgozom, hanem továbbképzem magam a szakmában.
Érettségi után elvégeztem egy fizioterápiás asszisztensi OKJ-s tanfolyamot, amelyben négy évig dolgoztam, majd következett a SOTE. A Pető Intézetbe is felvételt nyertem, átkértem magam. Itt mindent elölről kellett kezdenem, mivel az intézetben a gyakorlati és elméleti képzés egy időben zajlik. Egyáltalán nem bántam meg, most is így döntenék.
Konduktor vagy. Miért választottad ezt a hivatást? Mi az ami hajt nap, mint nap? Mi motivál?
Motivál és hihetetlenül jó érzéssel tölt el, hogy nap, mint nap segíthetünk olyan gyerekeknek, akik önmagukban boldogulni a hétköznapi életben nem képesek.
Mint konduktor a gyerekeket a konstruktív életvezetésre tanítjuk meg, amely a mindennapi életben felmerülő problémáik leküzdését segíti. Konduktorként elsősorban olyan gyerekek fejlesztését végezhetjük, akik valamilyen eredetű központi idegrendszeri sérüléssel/károsodással születnek meg, vagy a születés után történik agyi katasztrófa következtében válnak mozgássérültté.
Milyen károsodóssal született gyermekeknek tudsz segítő kezet nyújtani?
A számos továbbképzésnek köszönhetően, amelyeket a diploma megszerzése után végeztem el, ma már nem csak a PETŐ-s eseteket tudom ellátni, hanem az enyhébb problémákkal küzdő gyerekeket is. Gondolok itt a magatartászavaros, viselkedészavaros, tanulási problémával küzdő és megkésett beszédfejlődésű gyerekekre.
Pontosan mi a munkája, mivel foglalkozik egy konduktor? És ez a munka miként kapcsolódik a koraszülöttekhez?
Számos olyan gyerkőccel találkoztam, akik koraszülöttként jöttek a világra, emiatt valamilyen elmaradásuk volt, akár agyvérzés következtében.
Rendszeresen alkalmazott tornával a lemaradásokat be lehet hozni, ha az idegrendszer nem szenvedett valamilyen mértékű károsodást és normális gyerkőcként fejlődhetnek felnőtté. Sajnálatos módon, ha van károsodása az idegrendszernek, akkor a fejlődés nagyon lassan megy végbe, vagy csak minimálisan érhető el.
A torna, amit én alkalmazok a TSMT, a Tervezett Szenzomotoros Tréning, amelyet Lakatos Katalin fejlesztett ki, aki szintén konduktor is volt. Sajnálatos módon Ő ma már nem lehet közöttünk, de a szemléletét sokan visszük tovább, akik továbbra is lelkiismeretesen próbálunk meg segíteni a különböző nehézségekkel küzdő gyerekeknek, korababáknak és családjaiknak.
Korababák esetében mikor kell elkezdeni a mozgásfejlesztést? Ezek közül van olyan amit a szülő is tud otthon végezni a picivel?
Koraszülöttek esetében fontos, hogy minél előbb hozzáértő szakember kezébe kerüljenek, és a babákon keresztül segítsük a szülőket ennek a tragédiának a feldolgozásában.
Sok szülő ezt a problémakört nehezen tudja feldolgozni és akkor a gyermek fejlődése is elhúzódó, ezért mint „pszichológusok” is sokat beszélgetünk a szülővel, vezetjük őket hogyan bánjanak gyermekeikkel, miként fejlesszék babáikat otthoni körülmények között.
Maga a TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) is egy ilyen torna lehetőség, amely az adott babára kitaláltan tartalmaz tornagyakorlatokat, amelyeket a szülők végeznek betanítás után saját otthonukban rendszeresen a gyermekeikkel.
Mi, akik ezt a képzést elvégeztük írjuk meg a tornákat egyénre szabottan, tanítjuk be a szülőket és folyamatosan kontrolláljuk, ha a gyermek az adott feladatokat megfelelően tudja kivitelezni, akkor a tornát tovább írjuk egy magasabb idegrendszeri szintre. Ezen a magasabb szinten a gyermeknek még nehézségei vannak, de így juthatunk el a teljes idegrendszeri érésig.
Csodálatos amikor mi el tudunk köszönni egymástól, és a gyermek spontán érik tovább saját környezetében.
Van számodra "legszebb" történeted?
Legszebb élményem egy tíz hónapos babával volt, aki négy naposan kapott agyvérzést tisztázatlan okok miatt, jelenleg két és fél éves, bűbájos kisfiú. Tíz hónapos korában kúszni- mászni sem tudott, ezért is kerestek meg a szülők. Ő az elsők között volt, akiknél elkezdtem alkalmazni a TSMT torna elemeit és megterveztem az otthoni tornáját, hetente kétszer volt foglalkozásom vele. A pici hypotón izomzattal rendelkezett, amely annyit jelent, hogy minden izma gyenge arra, hogy a testet megtartsa különböző helyzetekben. Emiatt nem tudta magát mászásnál négykézláb helyzetbe hozni, hiszen ott nagy szükség van a karokra, a hát tartóizmaira és a lábakra is. Szépen fokozatosan megerősödött a tornának köszönhetően, és ma már boldogan szaladgál két lábon állva.
A torna megkezdésénél sokat sírt, hiszen ilyenkor olyan helyzetekbe hozzuk a testet, amire az idegrendszer éretlen még, ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha csiklandoznák belülről az agyunkat és ez mindig kellemetlen eleinte, amelyhez a rendszeresség útján hozzászokik az agyunk és lehet vele fokozatosan dolgozni. Az első tréningekbe inkább passzív feladatokat építünk be, például egy plédbe helyezzük a gyermeket és abban hintáztatjuk, emelgetjük fel-le, mintha liftezne, ezek olyan vesztibuláris ingereket adnak az idegrendszernek, amelyek az agyi hálózatot képesek erősíteni, illetve az információ áramláshoz szükséges átvivőanyagokat szabadítanak fel, úgy mint az adrenalin és a nor-adrenalin.
Mindig beépítünk egy-egy olyan feladatot is amelyben a babának aktívan is részt kell vennie, mint az óriáslabdán való kitámasztás, vagy a gördeszkán való páros lábbal elrúgás az anya/apa mellkasától, hiszen a babának azt is meg kell éreznie, hogy bizonyos helyzetekben, mely izmait kell megfeszítenie és ellazítania ahhoz, hogy a mozgását, a tervezett mozdulatot biztonságosan képes legyen végrehajtani.
A szülők nem szoktak aggódni, hogy esetleg egy- egy gyakorlat fáj a picinek? Ilyenkor mivel lehet megnyugtatni a koraszülőt? Van olyan ami gyakorta nehézséget okoz?
A torna elkezdése előtt el szoktam mondani a szülőknek, hogy biztosan lesz sírás, hiszen olyan feladathelyzetekbe hozom a babát, amihez alapvetően nincsen hozzászokva. Ezt a szülők többsége rugalmasan tudja kezelni. Illetve mindig megkérem őket, hogy ha módjuk van rá próbálják ki ezeket a helyzeteket, hogy számukra milyen érzés, hiszen az nem fáj senkinek sem, ha ráhasal egy óriáslabdára és kitolja magát, mégis számtalan gyermek kezd el sírni ebben a helyzetben.
Ha már egy mozgásmintát jól begyakorol a gyermek, akkor a tornát tovább lehet vinni egy magasabb poszturahelyzetre, amely eleinte szintén kellemetlenséget vált ki a babából, de ehhez is hozzászokik, mint az előzőekhez.
Sokan jelzik nekünk, hogy a gyermek nem úgy dolgozik otthon, mint velünk. Ez természetes, hiszen ők mégiscsak elsősorban a szülők. Egy ilyen tornánál arra van szükség, hogy eleinte heti ötször végezzék a gyermekkel a tornát, viszont nekünk több gyermeket kell ellátni, így ez a foglalkozásszám kivitelezhetetlen volna, ezért is fontos a szülők szerepe a fejlesztésben. Együtt kell dolgozni a sikerért.
Az átlag ember, ha azt hallja, hogy koraszülött, egyből arra gondol nagyon pici és "beteg” a csecsemő. Minden korababa fejlesztésre szorul?
Nem minden koraszülöttnek van szüksége fejlesztésre, de jó ha szakember nyomon tudja követni a baba fejlődésmenetét és a korrigált életkorhoz tudja igazítani.
A fejlesztéshez milyen speciális tornaszereket, eszközöket használtok? Hogyan történik egy ilyen TSMT torna?
A gyermekek fejlesztésére számtalan eszközt szoktunk alkalmazni, mint például az óriáslabda, gördeszka, pléd, trambulin, tornaszivacs, billenőlap, bordásfal, stb. A TSMT tornát is ezekre az eszközökre írjuk meg és kérjük a szülőket, hogy szerezzék be otthonra, hiszen akkor sikeres egy ilyen torna, ha a szülők otthon végzik a feladatokat és mi csak ellenőrizzük.
Kisebb gyerekeknél mindig egyéni tornáztatás folyik, míg a nagyobbaknál, ha olyan az idegrendszeri érettségük, akkor csoportban is lehet foglalkoztatni őket. Sokszor alkalmazunk tornát kinn a szabadban is, egy közeli játszótéren, hiszen nem minden esetben vannak olyan eszközök egy tornateremben, amire fel lehet mászni, vagy le lehet csúszni, vagy éppen a hinta az ami hiányzik.
Köszönöm a beszélgetést Tündének. Remélem hamarosan ő is a boldog édesanyák táborát erősítheti majd, hiszen ekkora szívvel csodálatos anya lesz!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Félix Tünde és Varga Klaudia engedélyével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése