"Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!" - kell a beszólás nagyon. Miért kell ez?
Egy kedves jó barátom a Facebookon Nyílt levelet intézett minden ismerőséhez. Úgy érzem a téma sokakat érint, szoptatás, meddig, miért, minek, miért nem.. ugye ismerős?
Klaudia engedélyével osztom a nyílt levelét:
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Igen Tisztelt Mindenki!
Leszögezném elsőre, igyekszem nem megbántani senkit sem, viszont van valami, ami mellett már nem szeretnék szó nélkül elmenni.
Nos...
Miután Kislányom megszületett, mindenkinél központi téma volt a szoptatás fontossága, jöttek a tanácsok, hogy vigyázzak a tejcsire, "Minél tovább szopizhasson a lány".
A minimum célom, 3 -6, majd 12 hónap lett. Annak nagyon, de nagyon örülök, hogy sikerült. Lassan 13 hónapos, erős, egészséges, ügyes, vidám kislány.
Azonban szomorúan kell tapasztalnom, hogy sokak szemében a "Minél tovább" kifejezés nem jelentett mást, mint 1 évet. Ugyanis egyre sűrűbben szembesülök döbbent arcokkal, amikor is emberek kérdéseire, hogy "Szopizik-e még a kislányom?", a válaszom "Igen".
Kérdem én, mért is? Aki tovább szoptat mint 1 év az már netán perverz, fanatikus, bolond , vagy egyszerűen csak UFO? Hát nem! Nem vagyok az, és IGEN, a lassan 13 hónapos babám még anyatejes! Sőt, tovább megyek! 80 százalékban az!
Megdöbbentő sokak számára ?
Szerintem ez a szomorú. Azt tudjátok, hogy a baba 2 éves koráig javasolják a tápszer adását? Akkor miért nem jó, ha a baba tovább szopizik mint 1 év és nem tápszert fogyaszt?
Erőszakkal, ha ő még nem áll rá készen, bizony nem fogom leválasztani, és kész!
(ideális esetben, idén leválassza magát, aminek örülnék, de nem esek kétségbe akkor sem, ha nem így lesz)
Hogy miért gondolom így ? Mert nekem és a babámnak így a jó és semmilyen tankönyv sem intelem nem fogja befolyásolni a döntésem.
Ez az ÉN DOLGOM EGYEDÜL! Én tudom a babámnak milyen igényei vannak! 13 hónapja nem aludtam egyhuzamban 4 órát? Nagy cucc. Megszoktam... megéri.
Szóval így is normális voltam, hogy ha bárki kérdezett, válaszoltam naivan csuklóból, nem félve annak esetleges negatív következményeitől.
Válaszoltam, miért is ne tettem volna? Édesanyám arra tanított, ha kérdeznek, illik válaszolni, lehetőség szerint őszintén, főleg, ha a válaszommal nem bántok meg másokat.. Nem gondoltam volna azonban soha, hogy eljön az idő, mikor szégyellnem kellene, hogy még szopizik a kislányom.
A lényeg a lényeg: Most már mindenki ismeri az álláspontom a témában.
A jövőben kérdezni sem kell.
Amit szeretnék: Mindenki tartsa tiszteletben és fogadja el, hogy ebben a kérdésben nem állok le senkivel vitatkozni, sem pedig magyarázkodni nem fogok.
Mindenkinek köszönöm, hogy elolvasta.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
E nyilvános levél kapcsán felmerült bennem a kérdés, miért kell beleszólni bárki életébe? Miért érzi magát egy személy felhatalmazva arra, hogy ossza az észt, húzza a szemöldökét, vagy megmondja a "tuti-frankót" ?
Miért kell egyáltalán kérdezgetni? Annyira van köze hozzá bárkinek is, hogy mit eszik, mit iszik, mivel játszik a babája/gyereke egy anyának (apának-őket is cseszegetik ám rendesen)
És hidd el, jó tanácsnak álcázva az odaszúrt (okoskodó) kritika is tud kellemetlen perceket okozni egy anyának (apának).
Tedd fel a kérdést magadnak mielőtt más életéről gyerekéről szokásáról kérdezel - igen, már maga a kérdés feltevése előtt, hogy "Ki a franc vagyok én, hogy megkérdezzem?"
És ha már beleestél a hibába, hogy (tolakodva) érdeklődsz (akár intim témában is), akkor inkább ki se mondd az elítélő véleményed más gyerekének az étrendjéről, játékáról, vagy óvoda- és bölcsödébe járásáról/nem járásáról, ugyanis nem vagy szakember, nem vagy talán senki sem az életében, és nem is kérdezett senki, ő pedig pláne nem.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése