2017. május 23., kedd

Mit ad neked az írás? Bloggerek vallanak az igazságról

Nem is olyan régen valaki megkérdezte tőlem, hogy "Te mi a francért írsz? Oké, sokaknak adsz erőt stb, de neked mit ad?" Elgondolkoztam, és megkérdeztem Blogger társaimat. Íme a kendőzetlen igazság:

A Paraván Blog szerzője:
Az írás számomra igazi önkifejezés, rengeteget tanulok és fejlődöm általa. Amióta blogolok, sokkal nyitottabbá váltam a világra és önmagamra is. Megtanított arra, hogy a bizonytalanság és a kételkedés nem jelenti a világvégét. Hogy ezek természetes érzések, amelyeken mindig túl lehet lendülni. És ráébresztett arra is, hogy a külső elvárások helyett sokkal fontosabb az, hogy hiteles maradjak és szeressem csinálni. 

Az Everyday life, és  a Két gyerekkel az élet Blogok írója:
Számomra az, hogy leírhatom a gondolataimat mindennél többet jelent. Mindig is érdekelt az újságírás, de aztán más felé kanyarodott az életem. Így a blogolás útján egy kicsit élhetem az álmom, még ha nem is főállásban. Nagyon jó érzés látni, hogy mennyien kíváncsiak arra, amit leírok, mindig hatalmas örömet jelent számomra, legyen az akár egy, akár ezer olvasó. Ez egyfajta visszaigazolás a kis lelkemnek, hogy talán érdemes volt belevágni, és csinálni, fejlődni

A Mindownnap Blog szerzője:
Érdekes érzés. Kitágult a világom. A blog írása a fiamról, kikapcsol, levezeti a stresszt. Sok mindent nem tud róluk a társadalom. A másságról. Szerettem volna közelebb vinni ezt a világot a többséghez, közben magamhoz hoztam közelebb a külvilágot...9 éve a betegségek világában élek, a blog - akaratlanul - nyitott egy ablakot a lelkemen, a lelkesedését. A blog írása - az az én időm - akkor megszűnik a világ, akkor csak én vagyok és a szavak... Petit többen megismerték, megszerették. Talán egy lépést tettem már a fő cél felé... 

Az Allergia és életmód Blog írója:
Segített az írás abban, hogy észrevegyem, nem vagyok egyedül a problémákkal, más is él át nehéz helyzeteket. Így könnyebb. 

Az Útitárs Blog szerzője:
Számomra a blog kikapcsolódás, mert a hétköznapi munkám után pihenésképpen jól esik valami teljesen mással foglalkozni. Az eddig céltalan netezéssel töltött időm most erre fordítom, és külön öröm, hogy amit és amiről írok, arra egyre többen kíváncsiak, sőt, már kaptam olyan visszajelzést, hogy valaki az én bejegyzésem nyomán kerekedett fel kirándulni, utazni. Éppen ezért mindig megosztom a kevésbé pozitív élményeket is, bár én alapvetően mindenből igyekszem a legjobbat kihozni. Ami pedig extra plusz, hogy közvetetten a blognak köszönhetek egy-egy kisebb munkát, felkérést. Valamint új embereket ismerhetek meg, és sok segítséget kapok itt is a csoportban. Neked külön köszönet a sok hasznos tanácsért. 


 A Waiting for... Blog írója:
Számomra az írás egy hatalmas lelki utazás. A blog segített abban, hogy rájöjjek, hogy a problémákkal egyáltalán nem vagyok egyedül. A blog megtanított beszélni róla. Megtanította, hogy elfogadjam magam és a bloggal, az írással megtett utazás segített sokkal közelebb kerülni saját magamhoz. 

Az Adriana Design Blog szerzője:
Hobbiként indult, majd teljes szerelem lett. Ma már össze tudom hangolni a hobbit a tanulmányokkal és a munkával. Minden elemét imádom, az ismeret gyűjtést, anyagok gyűjtését, képek félkutatását. Rengeteget adott számomra, sok ismerőst, új barátokat, mint téged is. Számos kapcsolatot, amit feltudok használni a sulihoz. Rengeteg márkát ismertem meg, sok tervezőt. Épp most szerveztünk egy divatbemutatót, amin három olyan barátom táskait és ékszereit tudtuk bemutatni, akiket a blog kapcsán ismertem meg. Imádom a pörgést, a sok feladatot, amit a blog adott nekem.

A Demetria Blog írója:
Hogy mit adott nekem a blogolást? Szabadságot. Megtanított feledni, érzéseket megélni és feldolgozni. Lassan 10 éve, hogy a klaviatúra és én összenőttünk. Ennyi idő alatt megtanultam, hogy burkoltan, hogyan mondhatom el mindenkinek azt, amit senkinek. Írhatom a piciny írásokat címezve egy bizonyos személynek úgy, hogy soha senki nem jön rá. Élményeket kaptam, tartozom valahova és közösséget építhettem egyetlen oldallal és az írásaimmal. Nekem ez az életem. Demetria a gyermekem. Nem adnám ezt semmi pénzért. 

A Kötéltánc Blog szerzője:
Hogy mit adott a blog, a blogolás...? Sok-sok oldást, feszültségek levezetését, sérelmek és rossz emlékek elengedését. Számos új témát, és hétköznapi témák újra alkotását, napi rutint és mégis felszabadult alkotást. Szeretem az írásban, hogy bizonyos dolgokra nagyon erősen tudok fókuszálni általa, más helyzeteknél pedig egészen távolról, felülről tudok rálátni összefüggésekre, amelyek újabb és újabb nézőpontokat nyitnak számomra. A legfontosabb mégis, hogy egy épülő kis közösséget is adott nekem, amelyben jól érzem magam, ahol észrevesztek, visszajeleztek, ahol fejlődhetek, és ahol jókat nevetek!

A Life in motion Blog írója: 
A blog számomra olyan, mintha egy 6. érzékszervem lenne, amivel mindent fogok. Olyan dolgokat írok le, amiket nem feltétlenül mondok ki hangosan, sőt. Leginkább olyanokat. Egyben terápiás kezelés is nekem, hiszen kiadhatom magamból az éppen aktuális gondolataim mellett a feltörő, hirtelen érzelmeimet. Ezekből - anyaként - most elég sok akad...! Igyekszem nem negatív hullámokat átadni, a célom egyfajta terelés, a szórakoztatás és kikapcsolás mellett. Remélem, hogy így adok is vissza valamit abból, amit kapok a világból...

A KissEmese mindennapjai Blog szerzője:
Mit adott nekem a blog? Legjobb szó rá azt hiszem az, hogy önbecsülést. Valahogy mindig azt éreztem, átlagos lány vagyok. Se nem voltam túl okos, se szép, se jó énekes, rajzoló, ügyes sportoló. Egész életemben semmivel nem emelkedtem ki, csak fogalmazni tudtam jól. (legalábbis remélem, jól fogalmazok) Ez a blog azt az érzést adja nekem, hogy jó vagyok valamiben. Ezenkívül nagyszerű embereket ismertem meg és segít nőnek is maradnom, miközben a mindennapokat jelenleg gyeden lévő anyukaként töltöm, ami, lássuk be, eléggé elszeparálja az embert. Nekem a blog egy ablak, amin keresztül beragyog a felnőttek világa.

Az Astrid- én is a Vénuszról jöttem Blog írója:
Amikor megláttam, hogy A legszebb magyar színésznő! – Nézd meg hol született!cikkem a startlapon címlapra került és ott villog nagy betűkkel az elején a cím, és rákattintottam és igen, valóban az én cikkem jelent meg a képernyőn, a betűim, amiket oly gondosan megválogattam, és a képek, amelyeket oly gondosan készítettem el a helyszínen és filtereztem őket széppé, ott sorakoznak egymás mellett egy komplett élménybeszámolót kiadva. Tisztára felvillanyozódik olyankor az ember és bezsong, hihetetlen, örült boldogság és büszkeség tölt el.
Ennél szebb és méltóbb nem is lehetett volna bejegyzésem sorsa. Több ezer emberhez jutottak el a szavaim. Megnyitottam és megláttam a nagy szemekkel rám meredő Tolnay Klári arcképét, könnyezni kezdtem, hogy igen – habár rendszeresen írok, de nem ilyeneket – végre valamit én is tudtam nyújtani, végre valamit jól csináltam.
Imádtam a filmjeit, igazán sokat adott a mai jellememhez, volt hozzá(m) adott értéke. Általa megismerhetünk egy régi kort, egy másik világot. És én ennek lehetettem az elbeszélője. Kaptam belőle egy darabot, amiből egy élmény lett, és ezt továbbadhatom. És tovább is adtam, mert eljutott emberekhez. Sok emberhez.
A többi cikkem pedig olyan, amire azt mondom, hogy ha csak egy embernek segít vagy csak egy ember bólogat rá bőszen az olvasása közben már megérte.
Az írás az szerelem. Örök szerelem!

A SoulStriptease Blog szerzője:
Nekem a bloggerkedés nagyon sok plusz dolgot hozott az életembe. Terápiás céllal indult, tehát az első plusz az, hogy nem lettem alkoholista, és antidepresszáns függő. Kinyílt a világ. Barátokat szereztem egy szuper közösség tagja lettem, ami egyrészt fura, mert eddig nőktől csak rosszat kaptam, most megtapasztaltam, hogy egy női közösség is lehet építő, szárnyakat adó. Én általában mindig kilógok a sorból, itt nem, itt úgy érzem teljesen önmagam lehetek, az összes dilimmel együtt. Épp ezért csináljuk a Csakazértis nő csoportot, mert ott mindenki önmaga lehet, és bátorítjuk egymást, és rengeteg pozitivizmust sugárzunk.
Célom  a Cipők, és a kávé, hogy ezekből minél többet kapjak ingyen.


 A Kapcsolathekker Blog írója:
Mit ad nekem a blog? Lehetőséget elsősorban, azt hiszem. Esélyt arra, hogy a nagy internetes zajban minél több emberhez elérhessek és segíthessek annak, aki a megoldásait keresi.. Alkalmat arra, hogy ha valaki egy-egy bejegyzésben, témában magára ismer, egyetlen árnyalattal színesebben láthassa a helyzetét. Hogy eddig talán nem próbált, használható megoldási módokat adhassak a párok a kezébe, akiket keményen próbára tesznek a közös hétköznapok... 

Emellett rengeteg olyan, pozitív megerősítést is kapok a blog elindulása óta, amire korábban nem is számítottam, ami persze igazán jóleső... Nem utolsó sorban pedig egy remek csapatot is megismerhettem általa, azt a közösséget, melynek tagja lehetek. Ezt pedig külön nagyon, nagyon köszönöm nektek! 
 

 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦   

S hogy én, PinkAnyu miért írok? Elárulom: miattatok, ma már miattatok.
A mosolyotokért készítek kvízeket, hogy a mindennapok fáradalmait elfelejthessétek egy pillanatra.. Hogy anyaként más nők és édesanyák sorsát megmutathassam, hogy tudd, nem vagy egyedül. Ha bántalmazott nő vagy, akkor tudd, van kihez fordulnod. 
S ha már nekem is segített a blogom, hitem és meggyőződésem, hogy neked is fog. 

Köszönöm mindenkinek a válaszát, és sok sikert kívánok, hatalmas optimizmust a világhoz!


 Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



 Képek: Pixabay


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.