2017. május 2., kedd

Mosoly tréning, a mindennapi boldogságért


Amikor úgy érzem nincs mosoly, kedvem sincsen semmihez, összeborul a világ.. akkor elgondolkodom..
Csoda, hogy élek, már nem lehetne - legalábbis az orvosok szerint.. aztán keserű mosoly jelenik meg az arcomon, majd tovább gondolkodom.


Csoda, hogy van gyerekem, nem lehetne - az orvosok szerint..  a keserű íz egyre inkább eltűnik a számból.
Aztán csoda, hogy járok... nem lehetne - persze az orvosok szerint..
S már mosolygok az orvosokon, hogy nem lett igazuk.. mosolygok, mert mindig igazam van...
És a mosoly egyre boldogabb, mert van aki szeret, így szeretve vagyok.
s én is szerethetek. 

Mindig el szoktam gondolkodni, mit adhatok a tetteim,  a gondolataim, így a bejegyzéseim által, a világnak. Én már csak ilyen lökött vagyok. Mindig adni, mindig figyelni másokra.. 

Anyukám sokszor mondja, "Néha előtérbe kell helyezni magunkat!" Anyu biztos jobban tudja, nagyon okos nő, és ötünket neveltek fel szeretetben, békességben. Nem volt akkor olyan megnevezés én-idő.. Mégis mindig ápolt és csinos volt. Millió értünk átaggódott éjjel (és nappal) mellett tudott mosolyogni. Magán, apun, rajtunk.

De.. hát az a nagy szívem, ami egyszer a sírba visz, hiába, mindig másokra gondolok. Általában a gyerekre, a férjemre, és a szüleimre. Hogy mit adhatok én.

Ám ma reggel szembejött velem a Kötéltánc bloggerének a bejegyzése.  Sokan küzdünk. Sokan elfelejtettünk mosolyogni.

Érdekes, sokszor mosolygok, és már van töltete a mosolyomnak.
A mosoly gyógyít. Ezt nálam okosabbak is megmondták.
Az én elvem is a mosolyé, hiszen a mottóm: "A mosoly, mosolyt szül."  

Szóval, ma olvastam a Kötéltánc bloggerének a bejegyzését. Köszönöm neked, bloggertárs. Ma te adtál nekem, mosolyt.

Napok óta alig-alig mosolygok. Nem a sokak által feltett "Minek örüljek?" kérdés miatt, én nem teszek fel ilyesmit, hiszen élek, gyermekem van, boldogságom van. Ám sajnos több, mint egy hete gyötör a migrén. És a szaggató fejfájás miatt, szenvedek. A másik, hogy a tüdőgyulladás határán táncolok, és a szirupom rosszízű.. a tablettámtól fulladok, mert köhögtet. 
És már el is felejtettem, hogyan szoktam magam mosoly tréningezni.
Az életben minden tanulható. Most legyinthetsz, hogy "Amit tanulni kell az nem valós, nem igazi!" Ám ellent kell mondjak. Valódi, és igazi.
Rá kell vezetned magad minden felismerésre. 

Gondold át, mi az aminek örülhetsz. Ami boldoggá tesz, amivel másokat teszel boldoggá, és adsz nekik mosolyt.
Vezesd le a folyamatot. Amiért van okod mosolyogni.


Állj a tükör elé, és gondold át.

Tedd fel a kérdést magadnak: "Minek örüljek? Miért mosolyogjak?"  Gondold át, míg meg nem válaszolod magadnak, hogy miért kell, hogy örülj, hogy arra a szép ívre húzódjon a szád.

Mondd, Te mosolyogtál ma már?

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



 Képek: Pixabay

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.