Mostanában egyre többször szaladok bele olyan posztba, hogy a gyerekek durvák egymással. Vagy a "gyermekem hagyja magát verni" Mi a megoldás? A "szemet szemért, fogat fogért"-elv
Megvallom, gőzöm sincsen. Fiús anyukaként úgy vagyok vele, hogy a szép szó jó dolog, meg minden.. de.. Igen és ez a "de", ami nagyon lényeges.
Történt ugyanis, hogy az én kis négyévesemet többször megütötte (értsd: belebokszolt tízszer egymás után ököllel) a barátja. Többször szóltunk a kis srácra. Anyukája is, és én is.
Amikor elmentek tőlünk, akkor magam elé vontam a kisfiam és elmondtam neki:
- Védd meg magad kisfiam. Én nem állhatok oda és pofozhatom le a Karcsikát, pedig hidd el, legszívesebben ezt tenném. Nagyon nem szépen viselkedett.
- De anyu, nem szabad verekedni! - szipogta a kisfiam, jaj a nevelésem, most üthetem a falba a fejem...
- Édesem, ha Karcsika, vagy bárki más, durva veled, megüt, szólj rá, mondd meg, neked ez nem kellemes, nem jó érzés. Szólj egy felnőttnek, biztos mi is rászólunk majd. - éreztem ez nagyon kevés.
Nem várhatja a világtól, hogy megmentsék őt! És ha férfi lesz? Mondjuk, megtámadják a barátnőjét, feleségét, gyerekét az utcán, majd mondja azt, hogy "csúnya dolog, na jól van itt a pénzem, vidd el" ?!
Nem.
Anyaként az a feladatom, hogy ne tanítsam durvaságra, ám ha bántják őt, akkor igenis joga van megvédeni magát.
Én is ezt tettem, később a gyengébbeket is megvédtem. Ezekre ma is jó szívvel emlékszem vissza.
Vegyem el a fiamtól a lehetőséget, hogy használja testi erejét, ha kell, csak mert más szülők, majd őt találják durvának?
Farkas világban élünk, farkastörvények uralkodnak. Mindenki úgy érvényesül, ahogyan tud. kötelességem belenevelni a fiamba, hogy ne az ő "vérén" érvényesüljenek majd mások.
Oké pfúúj, meg kövezz meg bátran.. Zárd be ezt a bejegyzést, és ne olvass többé.. bírom én..
Estig forrt bennem a tehetetlen düh. Este a fürdésnél, amikor törülközünk mindig megölelem őt. Így történt akkor is, majd magam felé fordítottam az arcát, és belekezdtem:
- Tudod, kincsem, nem szép dolog verekedni.
- De a barátom, Karcsika ma megvert...
- Tudom, és sajnos nem védhetlek meg mindig. Amikor valaki - legyen az Karcsika - megüt, szólj rá. Ha nem hagyja abba, szólj egy felnőttnek. ha tovább, vagy titokban folytatja, akkor üss vissza. Nézd így - és kicsi kezét ökölbe rendeztem... majd beleszakadt a szívem, most adok át egy lelket a durvaságnak.
- De Karcsika a barátom!
- Nem, nem a barátod, aki bánt, megüt direkt beléd bokszol, az nem a barátod kisfiam. Játszótársad, haverod, de nem a barátod.
És ott fürdés után, megtanítottam a fiamat bokszolni, és szabályosan ütni. (jobb egyenest)
Mielőtt bárki hüledezne, nem volt ez másként régen sem. Apukám engem is így tanított, és emlékszem, az osztálytársam megvertem, mert megütött és "kurvaanyázott"
Amikor férjem hazaérkezett, elmesélte neki a kisfiam, mi történt.
- Nézd mit tudok! Ezt tanította anyuci! - belebokszolt a levegőbe, úgy igazán izomból, és szakszerűen. Feszült a kis karján az izom, és büszke volt, hogy ő is tud.
Férjem csillogó szemekkel nézett hol rá, hol rám, majd ő is ugyanazt mondta amit én (hatalmas kövek gördültek le anyai lelkemről):
- Ha valaki megüt, szólj rá, s ha nem hagyja abba, üss vissza. Védd meg magad Kicsikém! Kisfiam, ha megütnének, így térj ki, és bumm! vissza, és mozogj mindig, aztán ..... és...
Beleveszett az esti szoba meghitt melegébe az első apa-fia boksz oktatás hangja.
A következő alkalommal, mondanom sem kell, hogy Karcsika megint bokszzsáknak nézte a fiam. Kisfiam is rászólt, és mi is. Persze, mit sem értünk el nála, és egy jól irányzott bokszütést bevitt a kisfiam. Karcsika zokogva rohant anyukájához. Hamar el is jöttünk tőlük.
Férjem büszke apai szívvel hallgatta az élménybeszámolót este, hogy miként védte magát a kicsikénk. Újra átbeszéltük, sosem bántunk senkit, csak megvédjük magunkat, ha szükséges.
Azóta érdekes módon sosem bántja a kisfiamat Karcsika.
Én hiszek egy jobb világban. Hiszek a békében, és szeretetben. És hiszem, hogy vannak embereket akiket le kell ütni.. és nem árt, ha ezen gyerekként átesnek. És hiszek abban, hogy jogod van megvédeni magad, ha sérelem ér. Ám másokat sose bánts. - Erre nevelem a fiam, és úgy érzem, megtanulta, érti a lényeget.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Az én "kis fiam" (1980 ban született) amikor szakmunkás képzőbe járt, sok konfliktusa volt az osztályban pár gyerekből kialakult klikkel. Szülői értekezleten a szülők felvetették, a tanárnőnek, hogy próbáljon hatni a társaságra. Erre a tanárnőnek nevezett személy válasza a következő volt :" a baromfi udvaron is a gyengébbet bántják. " Ez a hozzáállás engem annyira felháborított, bár ott nem nyilvánítottam ki az ellenvéleményem, fölöslegesnek találtam. - DE Hazaérve a fiammal elbeszélgettem. Én is azt mondtam, hogy, ne hagyja, védje meg magát, rendezze belátása szerint a dolgokat. Ha bármi gond adódik, én mellette vagyok, és nem érdekel akár igazgatói intőt is hozhat haza, de álljon ki magáért. / Másnap a fiam úgy jött haza, hogy a karórájának a számlapja el volt törve, de neki semmi bántódása nem volt. Kérdeztem mi történt ? A válasza csak annyi volt :. Anyu lerendeztem őket. Többé nem piszkálták. Én is elgondolkodtam, hogy ilyen farkastörvényű világban élünk. A nevelési módszerem meg kell változtatni. DE ENNEK AZ ELLENKEZŐJÉRŐL is van példám. A lányom 1971- ben született. Őt az általános iskola alsó tagozatában bántotta az osztály " legnevelhetetlenebb" gyereke. Már annyira elfajult a dolog, hogy bementem, szünetbe az osztályba. Tudtam, hogy nemek nincs jogom bántani a gyereket, de talán el tudok beszélgetni vele. Mikor megláttak a gyerekek, egyből mondták, hogy Karcsi itt a Hajni anyukája , majd, jól megver. - A gyerek a pad alá bújt félelmében. Mikor megkértem, hogy jöjjön ki, a kezét a fejéhez emelte. Annyira megsajnáltam és levontam a következtetést, hogy ezt a gyereket otthon rendszeresen verik. Spontán jött egy ötlet és benyúltam a táskámba és egy szem becsomagolt cukrot adtam oda neki és megsimogattam a fejét .Megkértem, hogy ne bántsa az én kislányomat, mert az nekem is fáj. Az osztály ekkor már már körülállt bennünket és mindenki irigyelte Karcsi cukorkáját, és, hogy Ő van a központban és ő roppant büszke volt erre. Az elkövetkező időben, a lányom legjobb barátja lett , és megvédte mindenkivel szemben. Karcsi felnőttként rendes jóravaló ember lett. A lányom napokban mesélte, hogy a múltkor is összefutottak és kedvesen elbeszélgettek a múltról. ?
VálaszTörlésKedves Ibolya!
VálaszTörlésKöszönöm a figyelmet az olvasást.
Én magam is 1981-ben születtem és a fiával hasonló "élményekben" volt részem.. apukám azért is tanított meg bokszolni, és jártam cselgáncsozni is.
A lányának a története igazán szívet melengető, és hogy pozitív vég kifejlett lett nagyon jó.
Elgondolkodtató, hogy egy világ, két gyermek, és mégis mennyire különbözik a történetük.
Jó volna, ha ez a farkasvilág megszelídülne egy kicsit.
Köszönöm, hogy itt járt, és hálás vagyok a sztorikért, amiket hozott.
Legyen szép napja, és jó szívvel látom máskor is.
Üdvözlettel: PinkAnyu