Így készülünk a fiammal az ovira

Amire csak lehet, anyaként felkészülök, de sokszor nagyobb kihívás a kisfiamat felkészíteni azokra az eseményekre, amik hamarosan bekövetkeznek. Ilyen az óvoda.

A változás kell, hiszen hozhat jót is - mindig mondogatom. Persze, mondani könnyebb, mint a változásokat megélni. Szülőként ez egy mérföldkő, de ettől el kell tudnunk rugaszkodni, hiszen gyermekeink élete gyökeresen megváltozik amint közösségbe kerül.

Hogyan készülünk a fiammal az ovira?
Főleg a közösségi élet lesz új számára, hiszen, az ovi egy minitársadalom. A maga hierarchiájával, elvárásaival, és kihívásaival együtt.
Alapfeladatomnak érzem, hogy felkészüljön arra, ami vár(hat) rá. Nem elég azt mondogatni, hogy "sok barátod lesz", kell ehhez az is, hogy magabiztos legyen.
Ezt a magabiztosságot otthon megkaphatja az észrevétlen felkészülés alatt.

Fontos tényező a közös tulajdon. Ilyenek például a játékok, a ceruzák.. Az irigységet teljesen kiküszöböltük. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a kisfiam szereti a többieket segíteni támogatni. Jó szívvel osztja meg másokkal amije van, legyen az játék, vagy finomság.
Talán sokat segített neki, hogy rengeteg szerepjátékot játszunk. Hol ő az orvos, én a beteg, hol fordítva. Voltam már "rossz kislány" is, akire neki kellett figyelnie.
Nyár elején toporzékolt a strand homokozójánál, mert egy kisgyerek elvitte a "szent” motorját. Szerencsére résen voltam, és a másik anyuka is. Felhívtam a kisfiam figyelmét, hogy amikor ő nem játszik a motorral, játszhat vele más is, majd visszaadja, ha indulunk. Eközben másik gyermek anyukája, pedig elmondta a kicsinek, hogy amikor indulunk vissza kell adnod a kisfiúnak.

Nagy a felelősség rajtunk szülőkön, hogy a minitársadalomra felkészítsük a gyermekeinket, hiszen felnővén, belépnek a felnőttek társadalmába, és innét hozzák (mint annak idején mi is) az alapokat.
Fontos, hogy elfogadjuk társainkat. Találkoztunk már mozgássérült vagy Down-szindrómás kisgyerekkel is, a tapasztalatot meg kell beszélni - bár a kicsik meglepően jól fogadják a váratlan helyzeteket - hiszen bárhol, bármikor találkozhat az oviban (is) egy olyan kisgyermekkel, akire jobban kell figyelnie.

A beilleszkedésen, és mások elfogadásán túl. Fontos, hogy lehetőségünk szerint a foglalkozásokra is felkészítsem a fiam.
"A legjobb fejlesztés, ha nem fejlesztjük" - szoktam mondogatni... Ami igaz is, ám én úgy látom fontos dolog:

1. A közös rajzolás, és színezés, majd önálló rajzolás
Sok ilyen foglalkozás vár a picikre az oviban, nem árt készülni. A filctoll, zsírkréta, és vízfesték ne legyen új számára, tudja használni ezeket a rajzeszközöket.

2. Az énekelés és mondókázás.
Nyugi, bármilyen hamis hangon énekelsz, úgyis anya hangja a legszebb a gyermeked füleinek. Rengeteg mondókával és énekkel bővül majd a tudástára a gyermekednek. Ezért jó, ha tudja, hogy mi fán terem az énekelés. (Mókás közben ütemre tapsolni is)

3. A tornázás.
Bizony, a tornázás. Nagyon fontos. (emlékszem, engem váratlanul ért, hogy tornázni is kell, pedig imádtam mozogni) A hasznos gyakorlatok jót tesznek nekem is, ilyen például a csípő-, és karkörzés, a guggolás, a lábujjhegyen-, és sarkon járás. Hatalmasakat kacagunk közben. 

4. És bármily furcsa, a táncolás.
Nem, és sem vagyok egy "Fred Astaire”, mégis jókat szórakozunk. Miért érzem fontosnak? Azért, mert sokaknak szorongást okoz a szereplés mások előtt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy könnyen tudok neki segíteni a tánccal feloldódni - annak idején tanultam színpadi mozgást is többek között. Ha nem vagy szakember, ami a mozgást és táncot illeti, akkor is érdemes kipróbálni, mert a közös tánc, a nevetés, a jókedv összekovácsol. 
Pont ezért is rendeznek az óvodák énekes, táncos játékot, műsorokat. (anyák napja, karácsony stb..), s ha ti otthon már táncoltatok és énekeltetek együtt, akkor nem lesz olyan ijesztő mások elé kiállnia. 
Ezeknél a közös játékos felkészüléseknél, mindig hozzáteszem, majd az oviban is lesz hasonló, hiszen, fel kell készítenem őt az ovira. ne érje váratlanul majd. 

+ 1 TIPP:
Fontos, hogy akkor válaszoljon a feltett kérdésre, amikor szólítom. Persze, ezt az oviban is megtanulják majd "menet közben”, ám úgy érzem, csak jót teszek a kisfiamnak, ha tőlem is azt látja, hogy nem szólok bele más mondandójába.

Mivel közösen főzünk, mosunk, takarítunk, így ahol lehet, számolunk. Rizsszemeket, vagy csipet sót a rántottának felvert tojásba. Ha az ABC-ben zsemléket veszünk, ő számolja ki, hogy hány darab kell.
Gyöngyöket is számolunk. Remélem, majd ráveszem egyszer a gyöngyfűzésre is.

Minden téren fontos, hogy lelkileg is támogassuk a gyermeket, attól, hogy a valóságban el kell engednünk a kezüket, jó, ha tudják, ott vagyunk. Egészen közel a szívükben.

Te miként készíted a gyermeked az ovira?

 Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay