Másokat olyan szépen támogatok, önmagam miért nem?

A felhők fölött mindig ott a nap. Pont ma írtam ezt egy barátomnak.

És tényleg nagy igazság, bár elég közhelyesen hangzik. ... mégis igaz.

Amikor beborul az ég az életem egén, sajnos ritkán látok túl a felhőkön.
Másoknak jól és érthetően megfogalmazom a dolgokat, annyira fel tudok karolni bárkit. A barátaimat olyan szépen támogatom, de önmagam miért nem? 

 

Ma is egy pillanat alatt omlott össze a boldog kis életem. Elég volt egy "olyan" mondat a férjemtől, hogy az univerzum minden fellege a fejem felett tornyosuljon. És hiába jöttek a napsugarak, vettem a jeleket, de valahogy bennem mégsem sütött ki a nap..

Már ott tartottam, hogy "én, egy senki vagyok."

 

Egy csoportos beszélgetés volt éppen nyitva, és éppen véleményt kért valaki. "Én, ehhez senki vagyok" - volt a válaszom. Tőlem ez nem megszokott, és nem azért, mert nem mutatom a külvilágnak, vagy elfojtok.. nem, egyszerűen ez tőlem, aki vallja is, hogy "a világ benned (bennem) él", nem megszokott válasz, főként nem véleménykérés esetén.Egy-két jó barát, résen volt, hogy valami nem stimmt velem.
Azonnal kérdeztek, én válaszoltam, (azt hittem, hogy) már túl vagyok lelkileg az egészen (néha nehezen viselem szegény férjem, de mielőtt megszánnátok, velem sem egyszerű az élet), nem is szerettem volna foglalkozni vele, bár valahol mélyen bántott, mert a nap mégsem ragyogott fel.  

Tudtam, hiába a felhők, itt ragyog valahol az a nap. Tudtam, hogy csak egy rossz mondat volt, rosszkor, éppen tőle..

Ünnepi ebedet készítettem, húsleves. baconbe csavart csirkemell, tzatziki saláta, sült csirkemáj. ...mind mind slágerek a családban. És tényleg boldogan készítettem (figyelem, gondolat elterelőnek is tökéletes volt.)

S aztán már sírhatnékom volt, egyik pillanatról a másikra, egy nyomorult mondat miatt, ami valószínű idegből szakadt ki a férjem száján, mert tényleg nem jellemző rá az, hogy megbántson.

Ő egy kissé hirtelen haragú, néha meggondolatlan, nála csak én vagyok "ilyenebb". Zsák a foltja.. Azért nem ért villámcsapásként, az aznapi korántsem derült égből.

S végül egy óra alatt jó kedvet generáltam magamnak. Szólt a zene, a "Despacito" is, óh, rongyosra tudnám hallgatni... oké, ne kövezz meg!  

Az ebéd is jól telt, mégis ott motoszkált a fejemben valami. Miért nem láttam a napot a felhők fölött?... 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay