Anyámat is verte az apám, úgy látszik ez a sorsom

Zsófi felnőtté válása nagyon nehéz volt. Rögös úton indult. Öngyilkosság gondolatával is eljátszott. Családjában nem ő lett volna az első..

Zsófival beszélgettem a mai Hétköznapi SzuperMamival:

Hogyan jellemeznéd magad?

Zsófi vagyok 39 éves. Néha egy katasztrófa, néha maga a két lábon járó szerencse.

Mesélnél magadról?

Nevelőintézetben nőttem fel, alig vártam, hogy kijöhessek. Hogy megszabaduljak. Számomra egy rabság volt, tele rossz dologgal.
10 éves voltam, emlékszem anyu öngyilkos lett (ezt most nem szeretném részletezni), mert apámnak nem kellettünk. Akkor már 4 éve húztuk ki együtt csóróságban, nélkülözésben. Anyu folyton depressziós volt, még rántottát is én késztettem neki 6-7 évesen. Négy évig bírta álmok nélkül, és már nem mert álmodni. Nem hibáztatom semmiért. Csak ő is elhagyott. „Anyád gyenge volt” – mondták nekem százszor.
Nagyanyámék, és apám nem akartak, lemondtak rólam. Amikor már hetek óta bent voltam, még reménykedtem, valakinek csak kellek? Az elhelyezésemmel próbálkoztak.
Háromszor vittek ki családhoz, hogy örökbe fogadnak majd, vagy nevelőszülőkhöz kerülhessek, mind pofára esés volt, pedig jobb lett volna, mint bent a többiekkel. Később megritkult a kapcsolatom a családommal, igazából nem is jártak be hozzám. Apám kiitta magát az élők sorából, ekkor voltam 14 éves, nem kellettem senkinek.

Amikor megismertem Pistit 16 éves voltam. Betöltöttem a 18-at, volt hová mennem, hozzá. Akkoriban már két éve jártunk, beteljesedett szerelem, boldogság, terveztük az életünket.
Nem kevés pénzzel jöttem ki az intézetből, árvasági ellátás, családi pótlék.. minden felhalmozódott, amióta bekerültem. Pisti rendes srác volt, végre volt valakim. Talán az én hibám is, hogy tönkrement a kapcsoltunk.

Nem volt minden rendben köztetek?

Úgy tűnt, hogy rendben vagyunk. nem sok tapasztalatom volt emberi kapcsolatok terén. Amikor betöltöttem a 18-at összeköltöztünk. Vettem egy pici panel lakást. Ő dolgozott, nekem volt pénzem, érettségiztem éppen. Egész jól sikerült. Főiskolával kacérkodtam, nappalin elment volna minden pénzem. Maradt az esti, és dolgoznom kellett.

És mi volt az alapvető gond közöttetek?

Pisti gyereket akart, családot. Én nem tudom mit akartam. Gyereket?, hogy megmutassam minden szülőnél különb leszek. Vagy épp mégsem akartam gyereket?, hiszen féltem, mi lesz, ha én eldobom majd a gyerekem, ugyanúgy, mint engem a szüleim..? Már hat éve voltunk együtt, és egyre jobban gyereket akart. Én még mindig ingadoztam. Volt munkám, főiskolára jártam levelezőn. Mondhatni sínen volt az életem.

Mikor jelentkeztek az első nagy problémák?

Szórakozni jártunk, táncoltunk sokat. Buliztunk. Éreztem, hogy élek, hogy másoknak is tetszem, hogy végre szabad vagyok. tanult, viszonylag független önálló nő.
Amikor beszéltünk erről Pisti felháborodott, hogy nagyjából neki köszönhetek mindent, és tartozom egy gyerekkel, mert ő azt akar. Tudtam, hogy nincsen igaza, a pénzemből eltartom magam, a tanulmányom befejezem, nem vagyok hozzákötve.
Amikor ezt elmondtam nem értett meg, sőt, felpofozott, hogy én is olyan vagyok, mint a többi kurva, csak jól adtam elő magam.

Hogyan fogadtad ezt?

Megdöbbentem, sosem éreztem, hogy ilyen agresszió lakozik benne. Hat éve ismertem őt, négy éve laktunk együtt. Hideg zuhany volt számomra. Gondoltam ez nem ő, valami kattanás történt.
Eltelt fél év is, elvégeztem a fősulit, munkahelyemen vezető beosztást kaptam. Aztán jött a többi ütleg, nem volt időm felocsúdni sem, sminkkel takartam el a foltokat. Mindenért féltékeny volt.

Nagyjából rabláncon tartott. Anyukámat is verte az apám, úgy látszik ez a sorsom, sosem láttam mást, sosem tudtam, hogy lehetne másként. Nem ezt érdemeltem. Nem voltam kurva, csak féltem a gyerekvállalástól, 8 év nevelőintézet után végre szabad voltam, vele mellette.. neki ez kevés volt. Kevés voltam, neki sem kellek, ilyen gondolataim voltak. Vártam mikor leszek öngyilkos, mint az anyám. Elvette a telefonom. Aki nincs ilyen helyzetbe, aki normális családban nőhet fel, az nem tudja, hogy mennyire el lehet süllyedni a posványban, a beletörődésbe.

És ez nem minden, mi történt köztetek?

Egy este nagyon idegbetegen jött haza. Nagyon megvert. Nem tudtam mit tenni. Ő erősebb volt. Aztán furcsamód, mondhatni függtem tőle. A verések szaporodtak. Mindig engem okolt.
Amikor megvert, utána mindig hozott vacsorát. Virágot. Bűnbánatból. A munkahelyre sokszor nem mentem be, betegszabadságon voltam. Már nem volt az a smink, ami takart volna. Kirúgtak. Két – három hónapig ment ez így. Munkanélküli, megverve, megalázva. egyszer nekimentem, hogy megvédjem magam. Úgy fejbe rúgott, hogy összeestem. Ha nem baj ezeket már nem is részletezném. Csak sokan azokat hibáztatják, akik még nem képesek menekülni, tenni az elnyomás ellen. A bántalmazott fél a bűnös, ezért nem is jelentettem fel Pistit.

Hogyan lett vége a dolgoknak? Találtál kiutat?

Egyik nap szépen sütött a nap, kiálltam az erkélyre, úgy csapzottan, megverve, foltokkal borított testtel. Ötödik emelet. Elég magas. Felmértem, ha kiugrom vége mindennek, ő sem lesz nekem, nem lesz verés, vacsora, bűnbánó virágok, szabad leszek.
Az egyik szomszéd éppen jött haza. Vállas, magas férfi, korábban találkoztunk már a lépcsőházban.
- Helló, kézcsók! Minden rendben Zsófika? – tudta a nevem, ez meglepett
- Nem, nincsen semmi rendben. – szakadt ki belőlem. magam sem értem miért. Talán segítségkérés volt. Nem tudom.

Ezután mi történt?

Csengettek. „Úristen miért csenget a Pisti? Mi lesz ebből?”- futott át az agyamon. És ő volt, a vállas magas férfi.
Rettegve találkoztam vele, minden nap. Szépen lassan megnyíltam. Elmeséltem mindent. Meghallgatott. Barátom, támaszom lett. Erőre kaptam, rájöttem az, ahogyan élek nem élet. Segített rájönnöm, ez így nem élet, s hogy kiugorjak az ablakon, az nem megoldás.

Innentől pozitív irányt vett az életed?

Igen. Határozottan. A magas, vállas szomszéd mellém állt. Segített kidobni Pistit a lakásomból. Nem volt könnyű meccs. A szomszéd, Feri, igazi társammá lett.
Ő az anyukájával lakott együtt. Márti néni sokszor mondta neki „Valami nem stimmel a fiataloknál felettünk”. Ugyanis Feri és anyukája alattunk laktak.
Eladtuk a lakásainkat. Márti néni, Feri és én, összeköltöztünk egy kis kertes házba.

Pisti békén hagyott ezután?

Igen, szerencsés vagyok, hogy ott, akkor az ötödik emelet erkélyén meglátott Feri, és megszólított. Amilyen erős hangon felkiabált, olyan erővel állt mellém és védett meg, ettől az erőtől Pisi megijedt.
Feri, és Márti mama segítettek visszaállni az életbe. Újra dolgoztam. Önmagam lehettem. Szabad.
Pisti? Többé nem keresett. Egyszer összefutottunk vele az utcán, ugyan más városba költöztünk, gondolhatod, mennyire meglepődtem. Épp babkocsit toltam és nőtt a pocakom, egy pillanatra összerándult a gyomrom. Egyedül voltam a picivel. Ő rám mosolygott, köszönt, annyit mondott „bocsánat”. azóta nem láttam. Ennek már 10 éve.
Márti néni az anyukám lett, nagyjából így fogalmaznám meg. Azóta van egy fiúnk és egy lányunk Ferivel. Boldogok vagyunk együtt.

Akkor a te történetet igazi happyend? És most jól vagy?

Mondhatni igen.  Sokat tanultam az életemből. Pisti megtanított arra, egy nőnek (is) kell akarni a gyereket. Így utólag belegondolva, ő gyerekkel akart magához láncolni.
Biztos ebből adódtak a félelmeim, mert nem volt valami rendben a lelkemben, de akkor még nem ismertem magam.
Ma már tudom, én sosem dobnám el a gyermekeim. De ehhez, kellett egy háttér nekem, ami a Feri és a Márti mama számomra. Lehet gyenge vagyok. Lehet áldozatnak való.. Én mindenesetre szeretem a férjem, az anyósom, aki szinte az anyukám, a két gyermekem, akiknek igyekszem minden szeretetet megadni.
Jól vagyok, köszönöm. És érzem, már jól is leszek.

Ha visszagondolsz, milyen tanácsot adnál magadnak a bántalmazások idején?

Hogy merjek lépni. Akkoriban nem mertem. Pedig a főnököm is segíthetett volna, vagy bárki.. Kell látni, ha egyedül érzed, akkor sem vagy egyedül magányosan. Kell segítséget kérni.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést Zsófinak.
Remélem története és szavai más bajban lévő nőknek is segítségül szolgálnak. 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay