Anyuka meg fogja szokni, meglátja - óvoda egy ősanya szemével

"Anyuka meg fogja szokni, meglátja..."  - gondoltam a gyerek majd beszokik, és minden oké lesz, így értik az óvónénik...

ÓÓÓ, a francokat! Ez a mondat, azt hiszem nekem szólt! Amikor hazaérve, megérzésesemet elmondtam a már anyuka barátnőimnek, ők megerősítettek abban, hogy ez a mondat bizony nekem szólt.

 

Valóban szoknom kell, hogy nélküle jövök haza - itthonról dolgozom - hogy eddig a kezem az ő kezével volt tele, a fülemben az ő hangja, a kis neszelése a házban, és az annál hangosabb "níínóó níínóó... "

... most valahogy elhallgattak a hangok. Kiürült a szoba, a ház... a falnak támasztva varja a roller...

Erről nem szólt senki sem, amikor az ovit kerestük, hogy nem a keresés a legnehezebb része ennek az egész dolognak. Nem figyelmeztetett senki sem, bár én valahol a szívem mélyén éreztem, hogy nehéz lesz, ám azt, hogy ennyire nehéz, nem gondoltam.

Annyira kiürült minden. A megszokott gyermek-illat, a hangok...
Hajó a jele, azt hiszem stílszerű: elhajózik új vizekre, új ismeretre, új ingerek vizére.

Tengetem az időt itthon, az írás nem megy (oké azért összehoztam ezt a bejegyzést), kicsi koromtól kezdve, ha boldog vagyok, takarítok mosolyogva, ha szomorú vagyok, takarítok könnyezve, ha trauma ér.. igen, takarítok... mondhatni most kb kényszer-mosok. Virágot locsolok, lesem a telefont csörren e, minden rendben van e az oviban..

Pillantok egyre többet az órára mikor lesz dél.. amikor indulhatok érte.

 

 

Az idő ólomlábakon jár... nem akarnak telni a percek az órák, szerintem a másodpercmutató is egy helyben áll. A rádió szól, a zene sem ugyanaz. "Anyuka meg fogja szokni, meglátja..." - cseng a fülemben.

Tudom a legjobb helyen van, szoknia kel az életet. A családot mar tudja, a biztosat, ahol otthont lel, és otthon van. Tudja ott vagyunk neki mindig, a biztonsági alapozás megvolt, anya dőlj hatra. ja ne, "még szoknod kell..." 

Belehímeztem a hajókat a zoknikba, a trikókba, nadrágokba, mellényekbe, pólókba, pulcsikba és az alsónadrágokba is. Ősanya! - cseng a fülemben, akkor még tiltakoztam a kifejezés ellen, hogy éééén??!!
Hiszen nem is hordoztam őt, halál béna voltam hozzá, egyszer kötöztem magamra, és majdnem tűzoltókat kellett hívnom, hogy leszedjék rólam a babám, mert komolyan úgy odakötöztem. Persze, mondanom sem kell, hogy közben kifolyt a pelusa tartalma rám és üvöltött, ott, akkor, feladtam ezt a hordozós dolgot. 
Nyilvánosan sem szoptattam, és nem gyúrok kenyeret sütök mentes sütiket bio cuccokkal. Oké zombi piskótát tudok bármikor, de azt nem reklámozom... Nem is támadtam meg még egy édesanyát sem azért, hogy mikor, mit ad a gyerekének enni, inni, játszani.
A "készségfejlesztő játék" kifejezéstől is ideggörcsöt kapok... 
.. és nem, nem is voltam sosem fitneszanyuka, aki a babakocsi mellett, alatt, felett futva közelítette meg anyatársait, de nem is dőltem hátra, hogy jók azok a kilók rajtam, bár ennek ellenére szaporodtak..

A fentiek miatt is, valahogy nem ereztem azt, hogy "ősanya" lennék... de amikor az anyukám a századik behímzett hajó után nevetve mondta: "Nem is igazi ha az uszószemüvegbe csak rajzoltad, és nem hímezted azt a hajót kislányom..!"

Akkor itt ezen a ponton már éreztem, hogy nem vagyok komplett, és valóban zakkant egy "ősanya" vagyok.. 

 

Sebaj. Ős, nem ős, minden anya a legjobbat szeretné a gyerekének, szóval "Megszokja anyuka, meglátja!"

Itt olvashatsz arról, hogyan készítsd fel a gyermeked a közösségi életre és a foglalkozásokra. (az ő felkészítése azt hiszem sikeresebb volt milliószor, mint a sajátomé)

 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay