Kisgyermekként mindig vártam a karácsonyt, a fényeket az illatokat, a boldog várakozást.. Aztán 24 évesen a halállal néztem farkasszemet…
Gyermekkoromban a lakást belengte a karácsonyi sütemények illata, a lázas izgalom napról napra egyre erősebben izzott... Mivel imádtam már öt évesen is takarítani, így valóban nagy segítsége lehettem anyukámnak.
Mindig nyár végétől spóroltam az Ápiszban kapható kis Disney figurákra a testvéreimnek. A nyalóka pénzemből csíptem le, vagy nem ettem nyalókát. A nyalóka 15 Ft volt míg a figura 150 Ft és négy testvérem van, szóval volt mire spórolgatnom.
Álomszerű ajándékozós várakozós ünnepeimet mindössze 24 évesen, 2005. őszén kártyavárként döntötte össze a rejtélyes immunbetegségem. Élet-halál között lebegtem, és az eleinte „csakazértis” mosolyom, igazi őszinte mosollyá vált.
Én már beengedtem a fényt a szívembe a lelkembe, és azóta is dédelgetem vigyázok rá, s igyekszem másoknak is adni belőle.. azoknak akiket szeretek, akik szeretnek engem, akiket tán nem is ismerek, csak az a mosoly épp amit feléjük küldtem reménysugarat adott ebben a szürke ám hamisan csillogó világba.
S te miképp engedheted a fényt a szívedbe, a lelkedbe? Megtudhatod a Astrid blogján.
S miért Astrid blogján írtam meg, mert ő egy barátom, aki minden hónapban vendégszerzőket hívott meg magához. Enyém lett a december. Nagy megtiszteltetés.
Vigyázz a szívedre és szeretetteid szívére karácsonykor (is), szikrázzon a fény igaz mosollyal.
Áldott ünnepeket kívánok!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése