Adott egy édes csöpp kis lény, akinek új a világ, az illatok, a hangok, és az egészséges fejlődéséhez nyugalomra biztonságra van szüksége.
Szomorúan, ám igen megértően olvastam a hírt a napokban, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert új kis lakóját, aki 2017. december 23-án született, egy gorillabébit el kellett zárni a nagyközönségtől.
Igen, tőlünk, előlünk az emberektől.
Miközben mélységesen felháborodtam, nem az elzáráson, hanem az emberek viselkedésén, elgondolkodtam.
Szegény kicsi baba. Igen a gorillabébi, Ő csak egy kicsi baba, aki megijed, aki fél, aki a félelem miatt nem tud egészségesen fejlődni, szeretettel óvó édesanyja pedig az Állatkert dolgozóinak segítsége nélkül nem tudja megvédeni a picinyét.
Megvallom, anyaként én sokszor éreztem - és érzem ma is - úgy, hogy legszívesebben elzárnám valahova a gyerekem, hogy biztonságban tudjam a tolakodó emberektől.
Amíg csecsemő volt, folyton fogdosni, csipkedni akarták, igen, jól olvasod csipkedni, hol az arcát, hol a combját.. meg a haját nyúlkáni, hogy milyen szép göndör.
Volt akinek felajánlottam a kezére fogok csapni, mert nem kell tapogatni a gyerekem.
- Ó, hát nem cukorkából van! - kaptam meg a magamét.
- Oké, Ön sem cukorkából van, készüljön a tapogatásra! - válaszoltam magamból kikelve, s valahogy a későbbiekben elmaradtak az ilyen emberek a babakocsi és a műanyag motor mellől.
Nem arról van szó, hogy ne érj a gyermekemhez (de arról is!), hanem te sem szeretnéd, ha vadidegenek random tapogatni kezdenének.
Például én már szóltam rá idegenekre és a "kedves" anyósomra is, hogy nem kell belelihegni a gyerek fejébe beszélgetés közben. Mert
- nem látássérült, jól lát téged, hidd el!
- nem hallássérült, jól hall is téged, biztos lehetsz benne!
- nem szereti ő sem a szájszagot, gondolom te sem díjaznád, ha valaki a pofádba, az arcodba liheg!
- nyilván te is tudod, hogy a bacik így terjednek a legjobban...
A kisfiam már öt éves, mégis kb. egy hónapja szóltam rá egy nőre a villamoson, hogy oké, beszélgessen a gyerekemmel, de nem kell az arcába mászni. A felháborodás borítékolható volt, bár engem ez nem érdekel.
Anyaként arra tanítom a gyermekem, hogy kérdezze meg mielőtt valaki kutyájához, cicájához nyúlna. Én magam is mindig így tettem, kérdeztem. Számunkra alap a másik élőlény tisztelete.
És tisztázzuk a lényeget:
- Tévhit, hogy "anyámasszonykatonája" lesz az a gyermek, akit nem köpködnek össze, vagy csipkednek és tapogatnak kedvesnek látszó nénik bácsik, és nagyszülők, random vadidegenek. Szerencsére csak puszidobálós emberekkel találkoztam, igazi puszilkodóval nem. (lehet különben ezt a bejegyzést, testi sértésért letöltendő börtönbüntetésem idején írnám, egy pici barátságos cellából..)
- Tévhit, hogy a fentebbi nem kívánt dolgok csak az anyát (és/vagy az apát) idegesítik, hanem a gyermeket/babát is. Sőt megzavarhatod nyugalmában, pihenésében.
- Tévhit, hogy egy gyermeknek, (kis)állatnak nincsenek személyiségi- és szabadságjogaik és amikor felháborodsz, mert rád szóltak, tudd, e jogokat védi éppen az anya/apa
Aláírom, hogy a gyermekem és mások gyermekei valóban nem cukorkából vannak, de könyörgöm és azt jól jegyezd meg:
Adjuk meg a tisztelet a másik élőlénynek,
legyen az ember vagy állat!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Nyitókép: youtube.com , hanggal érdemes megnézni a videót, elkeserítő a ricsaj
bejegyzésben szereplő főtó: pixabay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése