2018. január 16., kedd

A negatív tapasztalatok miatt leszünk túl zárkózottak

A címeben nem kérdezek, hanem állítok, mert sajnos igen, így van. Ennyi lehetne is a bejegyzésem, de azért kifejteném bővebben..

Amikor egy ember Bekerül bármilyen közösségbe, az óvodától az első munkahelyig nagyjából mind azt éljük át, hogy valami új, valami ismeretlen vár rá. Aztán szép lassan megismerjük a helyi szokásokat, rutint, napi menetet. Beilleszkedünk, megtanuljuk, hogy mi a dolgunk. Nincs ez másképpen az élet számos területén, családban, munkahelyen, akár az online világ közösségi oldalain sem.

Ahogy nyílik e világ, az ismeretlen lesz egyre ismerősebb, kezdünk kapcsolatokat kialakítani, segítséget nyújtani, és esetleg barátságokat kialakítani.

Az emberek természetéből adódóan,
mindig vannak ütközési pontok, megbántások,
és éppen ezért érhet minket egyre több és több sérülés.
Én "horzsolásoknak" nevezem ezeket.
Hiszen az élet megy tovább, a seb beforr,
és nem történt katasztrófa.

Igen ám, de mi van akkor, ha a bizalmunkért, segítségünkért, barátságunkért cserébe mindig csak "horzsolásokat" szerzünk, és a seb(ek) mélyül(nek), egyre fájóbb lesz?

Persze, ilyenkor rávághatod, hogy "Megérdemled, miért bízol fűben fában!", és valahol úgy érezzük, megérdemeljük, hogy pofára essünk, mert hittem, bíztam, én voltam a hülye. De majd legközelebb nem így lesz!

De, de de.. így lesz, egészen addig, míg valami fura lénynek amolyan UFO-nak, nem kezded magad érzeni, és egyre kevesebbekben bízol meg, és minden mögött (vélt vagy többnyire valós) olyan dolgot találsz, ami elgondolkodtat.
Érzed, hogy a valóságban mosolygó emberek, nem igazán mosolyognak, és cseppet sem őszinték, látod a mögöttes szándékot, az oda nem illő dolgot, mert a te radarjaid működnek, nagyon is érzékenyen. Összerakod a legapróbb részleteket is, és amikor elzárkózol, mindenfelől maszlagos cukormáz borítja mindenki szavait, míg te egyre inkább UFO-nak képzeled magad. 

Idővel a környezet már-már meggyanúsít paranoiával, te megszoktad ezt, s nem foglalkozol vele, mert az élet tanította éleslátás-radarjaid kiszűrték a kellő infókat. Ilyenkor már van rá esélyed, hogy nem kapsz több "horzsolást", megúszod a pofára esést. 

Nagyon nehéz ennyi álarcot viselő ember között,
megtalálni azokat akik bíznak benned, s te is bízhatsz bennük. Pont ezért Ők  a kincseid, s nekik Te vagy a kincs!


A siker érdekében, még egy utolsó lecke: fogd be a szád, és mézes-mázosan mosolyogj!

A színjátékoktól, hányni később is lehet, elfordulva, ahol senki sem lát, de legalább szépen beilleszkedtél..

Azért én maradok a kincseimnél,
s igyekszem bizonyos embereknek kincs lenni,
...de a radarok köszi jól vannak! ;)


Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.


Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



 Képek: Pixabay

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.