Aki kövér, az igénytelen?

Nem hinném, hogy aki kövér az igénytelen is. Sok mindentől függ valakinek milyen az alakja, alkattól, táplálkozástól, és ott vannak a betegségek, amik nem látszódnak elsőre.. Meg különben is, mi az, hogy igénytelen?

Nemrég összefutottam egy anyuka ismerősömmel az utcán. Legnagyobb döbbenetemre, olyan kritikát fogalmazott egy másik ismerős anyukáról, hogy leesett az állam.

- A Zsuzsi tök igénytelen! - fakadt ki.
- Miért? - kérdeztem, mert nem értettem meg, hogy mit szeretne közölni ezzel a félmondattal.
- Nézd meg már milyen kövér! - leesett az állam.
- A Zsuzsi? Szerintem nem kövér. És ha ilyen az alkata? Hogy mondhatsz rá ilyent?
- Ha sportolna, ha egy kicsit is adna magára! áhh.. igénytelen.. - és legyintett.

Majd a Zsuzsi elsétált a babakocsival mellettünk,
mosolyogva köszönt, mint mindig,
és az őt igénytelennek tituláló másik anyuka szintén mosolyogva köszönt,
holott fél perccel ezelőtt igénytelennek nevezte a Zsuzsit.

Itt ennél a pontnál elköszöntem és a Zsuzsival tartottam inkább a bolt felé. Nem kezdtem bele, hogy elmondjam neki, milyen vihar dúl a lelkembe, mert ő kissé molett, és ezért valaki szemében "igénytelen".

Nem is kéne ezzel törődnöm, tudom, mert ugyan ki mondta ezt, erre a kedves Zsuzsira? Nézzük csak meg..
Zsuzsi valóban molett, ha jól tudom még szoptatja a 14 hónapos kisfiát, több oka is lehet a duciságának.
- A szoptatás alatt másként mozgunk, és táplálkozunk, 
- Ducibb testalkat
- Mindenki nem lehet IronLady.. 

És amit én tudok személyesen a Zsuzsiról:
Van egy immunbetegsége, épp tünetmentes, és a betegsége lábbénulással járt. Nem érzi mindig a lábfejét, speciális tornát végez, nem az edzőteremben fotózza magát súlyemelés közben. Nem teheti.
És amit én látok a Zsuzsin: mosolygós, kedves nő, egy édesanya, aki imádja a kisfiát, aki a férje 8 éves kislányát is nagyon szereti, és anyjaként neveli 3 éve, mert a rák elvette a kislány anyukáját.
Mindig ápolt a Zsuzsi, csinosan öltözködik, tiszta ruhákban jár, rendezett tiszta otthona van.
Akkor miért is volna "igénytelen"?

Lehet naiv vagyok, nem tudom, de sosem fogom megérteni, hogy miért kell bántani a másik embert a háta mögött, vagy esetleg szemtől szembe. 
Nem tudom felfogni, miért nem lehet elfogadni a másikat?
Ha pedig nem sikerül, mert nem vagyunk egyformák (szerencsére), akkor mi a fészkes fenéért nem lehet békén hagyni, a megjegyzéseket mellőzve.

Ugyanis, ha visszajut egy-egy ilyen epés, rosszindulatú megjegyzés egy nőhöz, anyához, rossz érzéseket kelthetnek benne. Esetleg az a kedves mosoly, amivel üdvözöl másokat, eltűnik, és valami zárkózottság kerül a helyére.

Miért kell lelki sebeket ejteni másokon?
Miért kell a külsejét becsmérelni? Miért?
Attól több leszel? Vagy szebb? 

Ünnepélyesen megfogadom, azzal az ismerősömmel a köszönésen kívül, nem kommunikálok soha többé.

Magam is kissé molett vagyok, és lehet, amikor másokkal beszél, esetleg én is megkapom az "igénytelen" jelzőt, egy kedvesnek látszó mosolygós köszönés előtt vagy után...

(Természetesen a történetben szereplő jelzővel illetett anyukát nem Zsuzsinak hívják.)

 Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay