Olvasói levelet hoztam. Valóban ennyit érhet harminc év, három közös gyerek?
Nélküled senki vagyok…
Harminc éve melletted, minden reggel, minden este, minden éjjel. Jóban, rosszban, betegségben, egészségben – ha jól emlékszem, így mondtuk el azon a szép verőfényes májusi délelőttön.
Akkor úgy éreztem a kötelék közöttünk az égben, és a földön is köttetett.
Minden pillanatban nő voltam, melletted, még akkor is, amikor egyszer ittasan jöttél haza, és pofon vágtál engem, amiért el akartalak számoltatni az időddel. A következő pofont akkor adtad, amikor én voltam el „bosszúból” a barátnőimmel, és így próbáltam revánsot venni rajtad a sérelmeim miatt. Mégis te okoztál sérülést, nem csak az arcomon, hanem a lelkemen is.
Elfeledtünk, hiszen húsz év házasság volt mögöttünk, és három csodás gyermek.
Aztán jött az Olga, a szép szőke húszas éveiben járó titkárnő, és vitt mindent. A lakást, az ékszereim, a ruháim egy részét, a fél életem, és téged is. Pedig azt mondtad, örökké velem maradsz.
Neked adtam az életem, az én életem volt a tiéd,
s én balga azt hittem, hogy a tiéd az enyém.
Feladtam az elveim érted,
az életem, a szüleim, a barátaim, a családom.
Mindenhonnét kiragadtál, mert engedtem...
Az Olga jött, látott és győzött.
Én pedig maradtam, könnyektől elvakultan és vesztesen,
mint mindig.
Nem akarok siránkozni, ami volt, ami történt, azon nem lehet, és nem is tudok változtatni.
Most mégis itt állok, 50 évesen, kicsapva az életemből, s nem tudom hova tovább?
Mit kezdjek én nélküled?
Hiszen a főztöm a tied volt, az ágyam csak veled osztottam meg. A gyermekeinket neked (is) szültem.
Sajnos mindent rád bíztam, mert hittem benned.
Egy új nő ennyit ér? Hogy eldobod az eddigi életed, a régi nőt? A közös harminc év csak ennyi már..
Próbálok felállni, de a lábammal is, csak a te lépteid léptem.
Nézek más embereket, de nem látom a világot, mert te jelentetted nekem azt.
- Judit -
Úgy érzem, Judittal méltatlanul bánt a férje, közben ő maga sajnos feladta - mint írta is -önmagát.
Nehéz már egy kapcsolat elején amikor szerelemmámorban úszik az ember lánya nem feladni önmagunkat, nem engedni mindenben, és nem alávetni egy "szerepnek" az életünket.
Én azt tanácsolnám, Judit emelje fel a fejét, és kezdjen hinni magában, hogy mindenre képes. mindent el tud érni.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Ez olyan lelkigyötrödés hogy csak az érzi át aki már átélte....
VálaszTörlésMég a nő ruháit is elvitte az új nő? Azt, hogyan csinálta? Általában a nő szokta megkopasztani a férjét válásnál.
VálaszTörlésItt, hogy, hogy nem így történt???